Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1937 február 3-án, szerdán. 141 tése, igenis, a magyar kormány kötelessége. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Akinek bank áll a háta mögött, annak lehet!) A másiknak malátagyár van a háta mögött. Nem akartam személyeskedni, de ezt kikényszerítették belőlem. (Zaj.) T. Ház! Az én felszólalásomnak értelme és célja nemcsak a súlyos helyzet feltárása, hiszen erről órákig lehetne beszélni, hanem az is, hogy reális megoldást kérjek és ezért fordultam a miniszterelnök úr ő nagyméltóságához, ismerve az ő abszolút becsületességét és jóindulatát. (Felkiáltások a jobboldalon: Na ne mondja! — Zaj.) remélve, hogy a legszélesebb néprétegek sorsán segít. (Felkiáltások a jobboldalon: Borzasztó! — Br. Berg Miksa: Megint kezdjük a régit? Ez kell? — AndaháziKasnya Béla: Örüljünk, hogy az úri hang viszszajött! — Zaj.) Rövid interpellációm nem alkalmas arra, hogy egy ilyen kérdésben a legnagyobb részletességig menő javaslatot előterjesszek, arra kérem azonban a miniszterelnök urat, bízzon meg egy szervet, éspedig nem a földművelésügyi minisztériumot, hanem egy újonnan alakított, mozgékonyabb, a tudományos felkészültség eszközeinek birtokában lévő szervet, talán az Arelemző Bizottságot, azzal, (Br. Vay Miklós: A maga intézetét, úgy-e?) hogy a legnagyobb tárgyilagossággal vizsgálja meg ezt a kérdést is. Legyen egyszer fontosabb ennek a solunillió embernek az élete, mint annak az egypár árucikk árának a kivizsgálása és vizsgáltassak meg az a reális irányelv, amely szerint, a mezőgazdasági munkabérek rendezése kívánatos. Állítom, hogy itt nemcsak a napszámbérek vizsgálata és rendezése szükséges, hanem szükséges a részesmívelés részarányának tisztázása is, mert ma-holnap azt fogjuk megérni, hogy a harmados és negyedes kukoricaés krumpliföld már csak emlékként él a szegény nép emlékezetében, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ugyanígy rendezés alá kívánkozik a mezőgazdasági cselédek bére is éppen az előbb említett óriási igazságtalanságok és különbségek miatt. Azt a félelmet pedig távolítsuk el magunktól, hogy egy ilyen intézkedés következtében a mezőgazdasági munkásság helyzetének rószszabbodása és a munkaalkalmak elvesztése állna elő a rendezés során, mert akkor hivatkozom az olasz példára, ahol a legszigorúbb törvényes intézkedés van érvényben arra nézve, hogy egy birtok mennyi munkaalkalmat tartozik adni, (Helyeslés.) ellenkező^ esetben pedig a legsúlyosabb büntetés és adózás alá esik. Semmi értelme sincs az olyan munkabérszabályozásnak, amely jelenleg is érvényben van, mert jól tudjuk, hogy a munkáskérdések intézésével elsőfokon megbízott főszolgabírói hivatalok mindig a vadászpartnernek adnak igazat. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Mózes Sándor: Érintve érzik magukat talán? — Gr. Festetics Domonkos: Ezt a konjunktúrakutató intézet mondja! — Egy hang a jobboldalon: Demagóg!) Amikor interpellációmat befejezem, hangsúlyozom, hogy ez a munka egyáltalában nem zavarja a belpolitika nyugalmát, amelyre en is nagy súlyt fektetek és amit teljes mértékben helyeslek. Meggyőződésem, hogy a titkos választói jog előkészítését igénylő belpolitikai pártközi békét egy ilyen munka nem zavarja, mert az egyesült ellenzéket, de a kormánypárt minden tagját is megnyugtatja, ha valamelyik kormányzati szerv komolyan és mélyrehatóan foglalkozik a legszélesebb magyar tömegek életkérdésével. (Helyeslés.) De mélyen t. miniszterelnök úr, az is megigyőződésem, hogy minden vitatkozásnál és nyilatkozatnál többet érne ennek a kérdésnek komoly rendezése a szélsőséges agitáoiók és izgatások ellen. Ebben az országban semmiféle egyéb intézkedés nem kellene az izgatások ellen, ha ezt a kérdést komolyan és mélyenjáróan rendezné a kormányzat, amelynek meggyőződésem szerint ez szándéka, de kötelessége is. (Némethy Vilmos: A biztosításokat is!) Egyéb agrárszociális kérdésekre itt nem térhetek ki, hiszen ez maga is súlyos^ téma egy interpelláció keretében, de engedje meg a miniszterelnök úr, hogy mi — és talán én is —

r állandóan élénken napirenden tartsam ezt a kérdést addig, amíg reális megoldást nem nyer. (Helyeslés a baloldalon. — Csoór Lajos: Akármennyi vihar lesz!) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Köszönöm a képviselő úrnak, hogy idehozta ezt a témát és módomban van erre a kérdésre néhány szempontból rávilágítani. Először is megnyugtathatom mind a t. Házat, mind a felszóialt képviselő urat, hogy a mezőgazdasági munkásság munkabérének alakulásiára és fejlődésére a kormánynak igen nagy gondja van. A kormány állandóan a legéberebb figyelemmel kíséri ezt a kérdést, még pedig azért, mert át van hatva attól a gondolattól, hogy ez a kérdés nem csupán gazdasági kérdés', vagy jogi probléma, hanem igen fontos szociális, mondhatnám humánus kérdés is. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Éppen ez vezette a magyar királyi koirmányt, amikor gondoskodott arról, hogy a legkisebb napszámbérek, munkabérek megállapításáról szóló 1923. évi XXV. te. hatálya az 1938. . év végéig megihosszabbíttassék. (Csoór Lajos: Semmi gyakorlati jelentősége nines!) Kénytelen vagyok megállapítani, hogy van gyakorlati hatása. 1106 községből fordultak az elmúlt évben az illetékes tényezőkhöz, hogy ezek a 'bizottságok üljenek össze és a legkisebb .munkabérek állapíttassanak meg. Ez valószínűleg nem történt volna meg, ha ettől nem vártak volna eredményt. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennek a bizottságnak összehívása bárkinek kérelmére megtörténhetik abban az esetben, ha a mezőgazdasági napszámbérek — természetesen az adott gazdasági viszonyok: között — a gazdasági -munkás és családjának megélhetését kellően nem biztosítják. (Csoór Lajos közbeszól.) Kétségtelen, hogy a méltányosság és az igazságosság is megkívánja, hogy ha a mezőgazdasági konjunktúra kedvező képet mutat, akkor a munkabérek is parallel ennek a javuló helyzetnek az előnyeit mutassák a munkabérek emelkedésében is. Igen t. képviselőtársam maga is azt mondotta, hogy van bizonyos emelkedés, amelyet azonban ő nem tart arányban lévőnek a mezőgazdasági konjunktúra által a bevételeknél r mutatkozó emelkedésekkel. Az ő megállapítása szerint 10%-kai emelkedtek^ a napszámbérek. Ennek a kérdésnek vizsgálatánál azonban nem lehet egészen figyelmen kívül hagyni bizonyos szempontokat. Ezek közé tartozik az is, hogy azok között az emberek között, akik a mezőgazdaságban munkát vállalnak, különböző ka-