Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-177
Az országgyűlés képviselőházának 1 77. ülése 1937 február 3-án, szerdán. 139 Szeder János jegyző (felolvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a mezőgazdasági munkabér szabályozása tárgyában. Van-e tudomása a^ miniszter úrnak arról, hogy a már egy-két éve tartó gazdasági fellendülés ellenére a mezőgazdasági munkabérek csaknem változatlanok és oly alacsonyak, hogy a széles néprétegek életszínvonala e népréteg sorvadására vezet? Hajlandó-e a miniszter úr a mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról haladéktalanul gondoskodni? Matolcsy Mátyás s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A világgazdaság kedvező konjunktúráját a nyugateurópai országokban általában hadierők megsokszorozására, az ország biztonságának rendkívüli módon való növelésére fordítják és ugyanakkor gondoskodni igyekeznek arról, hogy ez a fellendülés a legszélesebb néprétegek életszínvonalának emelését is jelentse. A gazdasági fellendülésnek hullámai Magyarországra is elérkeztek és amíg az 1933-as mélypont válságos évéhez képest az ipari tevékenység örvendetesen, 40—50%-kai emelkedett és ezzel arányosan növekedett a vállalatok tiszta jövedelme is, jelentős anyagi tartalékokat tárolva, véleményem szerint arra, hogy ezek az ország széles néprétegei életszínvonalának emelésére fordíttassanak, (Csoór Lajos: Meg kell fogni őket!) az ipari fellendüléssel kapcsolatosan kicsit késve ugyan, de feltétlenül rákapcsolódva emelkedett a mezőgazdaság konjunktúrája vagy helyzete is. Ezt számszerűleg úgy lehetne a legbiztosabban kifejteni, ha nem a termelés értékét, hanem a piacra került áruból származó tényleges pénzbevétel alakulását vizsgálnók meg. Ezek a számok arról tanúskodnak, hogy az 1933/34-es válságos időszakban a mezőgazdaság egy évi pénzbevétele 615 millió pengőre volt becsülhető. Ez azóta évről-évre fokozatosan emelkedik s az 1936/37., tehát a folyó gazdasági évben, ez a pénzbevétel 40%-kai már 860 millió pengőre emelkedett. Nagyon jelentős tehát ez az emelkedés,, amely az általános árszínvonal emelkedésének következménye és nem marad nyomtalanul. Ennek szükségszerű következménye az, hogy a földárak és a földhaszonbérek hasonló értelemben emelkedtek. Hivatkozom etekintetben a földmívelésügyi minisztérium kimutatásaira, amelyek szerint a 100 holdnál nagyobb gazdaságokban a föld el; adási ára katasztrális holdanként az 1933-beli 358 pengős eladási árról 1936-ban 508 pengőre, azaz átlagosan 42%-kal emelkedett. Ugyanilyen ütemű emelkedés tapasztalható a pénzben kikötött bérleteken is. Ez az emelkedés valamivel kisebb — 37%-os — az elmúlt évek alatt. Ez nagyon megszívlelendő körülményre enged következtetni, arra tudniillik, hogy a 100 holdnál nagyobb birtokok vételára gyorsabb ütemben emelkedett, mint a haszonbér, jeléül annak és azon kötudomású tényt igazolva, hogy a nagytőke jelenleg erős érdeklődéssel fordul a mezőgazdasági ingatlanok felé, s ez a magyarázata annak is, hogy igen sok vállalat nyugdíjpénztára és az idegen tőke is a magyar nagybirtok felé orientálódik. Ezek a tények ezt igazolják. De ugyanakkor az általános gazdasági helyzetnek egy ilyen közvetlen 40%-os fejlődését tapasztalva, meg kell vizsgálnunk azt, hogy eljutott-e ez a javulás, ez a föllendülés az agrártársadalom és általában az egész ország széles rétegeinek minden eleméhez, vagy hogy ez a konjunktúra ismét csak kevesek jövedelmi, sőt vagyoni pozíciójának a növeléséhez vezet? T. Ház! Köztudomású, hogy ez az árfejlődés a mezőgazdaság bármelyik kategóriájára kedvező hatást gyakorol, de azt is tudjuk, hogy a kisgazdaságok jövedelmi viszonyait erősen csökkentik azok a körülmények, amelyek a kisgazdaságok erőviszonyainak gyengeségéből származnak, mert hiszen a vásárló erő pénzbeli emelkedéséből a kisgazdatársadalom sokkalta kisebb mértékben vett részt, mint azok a tőkeerős nagybirtokok, amelyeknek nem kellett az ősszel minimális 13 és félpengős búzaáron eladni a termésüket, hanem most adják el, vagy karácsony táján adták el 21—22 pengőért e legfontosabb terményüket. A kisgazdaságok jövedelmi viszonyait erősen csökkenti emellett még az a szervezetlenség is, amely a kisgazdaságok terményeinek értékesítése körül dühöng. Nem kívánok egyébre rámutatni, csak arra, amit à t. Ház előtt megemlítettem már, tudniillik arra a 15 millió pengős veszteségre, amely az 5—6 pengős must-árakkal kapcsolatban a szőlősgazda társadalmat érte. Mondom, ebből a gazdasági fellendülésből nagyon sokat lefaragnak ezek a körülmények a kisgazdatársadalom életében. De ugyanekkor egy lépéssel tovább kell mennünk, és azt kell vizsgálnunk, hogy vájjon a sokkalta szélesebb néprétegnek, a földet túróknak, a nincsetlen vagy törpebirtokos mezőgazdasági munkásságnak a helyzete miképpen alakult ezek alatt az évek alatt, amikor a gazdasági helyzetnek egy átlagos, negyvenszázalékos javulásával számolunk. (Hertelendy Miklós: De még nem csukódott be az agrárolló.) Amikor ennek a kérdésnek vizsgálatához hozzányúlunk, a szubjektív vonatkozásokat lehetőleg kerülnünk kell, éppen ezért igyekeztem olyan adatokra alapítani vizsgálataimat, amelyek hivatalos szervektől származnak, nem ugyan a földmívelésügyi minisztériumtól, hanem a mezőgazdasági kamaráktól és e végből feldolgoztam az 1933. évtől kezdve négy év havonkénti jelentéseit, amelyek az öt kamarától érkeztek és ezeknek az adatoknak alapján arra a szomorú eredményre jutottam, hogy a mezőgazdasági napszásmbér az 1933-as mélypontos válságévtől kezdve 1935 végéig semmit seim változott é& 1936-ban is csak nagyon csekély, alig 10%-o« emelkedés tapasztalható, de nem átlagos emelkedés, mert c=ak áz őszi munka torlódás'ök következtében kifizetett magasabb bérek hatásaképpen történt az emelkedés. A férfinapszámbér átlaga 1933-ban 1"26 P, 1934-ben 1'24 P, 1935-ben 1*28 P és 1936-ban 1'42 pengő volt. (Ellenmondások jobbfelől.) Ez a helyzet az országos kamara és az öt mezőgazdasági kamara jelentései alap ján. Méltóztassanak utánanézni. (Zaj jabbfelöl. — Br. Vay Miklós: Ez nem felel meg a helyzetnek!) Ezek után kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a gazdasági fellendülés kedvezőtlen alakulása és hulláma ehhez a réteghez, ezekhez a széles tömegekhez nem jutott el. (Ellenmondások jobb felől. — Csoór Lajos: Nem emelkedett a munkabér! — Zaj.) Továbbmegyek. Ez a törvényszerűség, amely ezekből az adatokból látható, és az, hogy a bérekben semmiféle emelkedés nem 20*
