Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

128 Àz országgyűlés képviselőházának 1 77. ülése 1937 február 3-in, széraiü, Az állam a kislakás építő akció révén a falusi munkás- és napszámoscsaládokról gondoskodott; az állam a lakásépítő akció révén, a lakásépítő állandó .bizottság működése útján gondoskodott a közalkalmazottakról és más, kereseti adót fizető polgárokról, szükség van azonban arra, hogy a falusi pogárság zöme is, )ha imajd a gazdasági helyzet hova-tovább megengedi, szintén építkezhessek. Hangsúlyozni kívánom, hogy itt már nem tartom indokoltnak .az állami tőkék igénybevételét Meggyőződésem szerint az állam minden anyagi erejének igénybevétele előbb-utóbb gondoskodni fog tarról, hogy ezeknek a rétegeknek az építkezése is meginduljon. Meg kell állapítanom és koncedáloim* hogy ma az ia falujsi gazda, akinek a helyzete javulni kezd és omladozó vagy elavult (házát át akarja építeni, nem jut megfelelő hosszabb lejáratú kölcsönhöz, de még középlejáratú kölosönthöz sem, smart hiszen ma a rövidlejáratú kölcsönök idejét éljük. Azt hiszem azonban, hogy ha a falusi feltételeknek megfelelő középlejáratú kölcsönök kibocsátásának hova-tovább való elérkeztével a kormány csak erkölcsi támogatást is nyújt ezen kötvények elhelyezéséhez, úgy előbb-utóbb abban a helyzetben lesz, maga a falusi hitelszövetkezeti mozgalom is, hogy ilyen kötvényes kölcsönök segítségével a falusi építkezésBek segítségére siessen. Mivel pedig a .gazdasági élet kedvező alakulása — bár nem tudjuk, -milyen a tartóssága — a falusi építkezések bizonyos megindulására enged következtetni, azt hiszem, t. Ház, érdemes foglalkozni ezzel a gondolattal, amely intézményesen biztosítja a falusi építkezések megindulását és a falusi kisipar foglalkoztatását. T. Ház! Csak röviden akarom végül érinteni az utak kérdését, amelyről a törvényjavaslatban, annak indokolásában is szó van és amelyről a vitában is sok érdekes megjegyzés hangzott el. Nagy műútakról is szó van a törvényjavaslatban és ezzel kapcsolatban Malasits képviselő úr egészen félreértette a törvényjavaslat indokolását, mikor arra hivatkozott, hogy az indokolás arról panaszkodik, hogy a műútak mentén nagy falvak, óriási falutelepülések létesülnek, amelyek a közlekedést akadályozzák. Itt nem erről van szó, hanem csak arról, hogy a nagy autóutak mentén egyes helyeken kezdenek házakat építeni, ami éppen az építkezők szempontjából nem kívánatos, mert az autóközlekedés zavarja őket, különösen, mert sok balesetet okoz. A nagy műútak, a nemzetközi autóutak építése nemcsak Amerikában ée Németországban, ahol legnagyobb a haladás e téren, hanem az. egész világon úgy történik ma már, hogy ezek a műútak a falvakat ne érintsék, hanem csak a falvak mellett, a falvakon kívül menjenek el, sőt a legújabb német nagy utak már a városokba sem mennek be, hanem azokat megkerülik. Ne méltóztassék lekicsinyelni a bekötő utak rendszerét, mert igenis szükség van arra, hogy a nagy mű utakat a falvakkal rövid bekötő utak kössék öszsze, hogy így a falvak is használhassák a főutat. T. Ház! A grác—budapesti nagy műútnál, amely most áll építés alatt, már ez az elv érvényesül. Én magam voltam amellett, hogy az út a falvakba ne menjen be, hanem mellettük vonuljon el. így a falusi háziasszonyok haragját sem vonják magukra az autózók, a kacsák ós libák eltiprásával. A nagy műútakkal kapcsolatban fontos a bekötő utak létesítése. Mä« lasits képviselőtársam egészen tévedésben van, amikor arra hivatkozik, hogy hiszen bekötő utakat alig építettek. A háború után közel 2000 község volt a 3700 község közül, amely nem rendelkezett bekötő utakkal, ma mindössze 600 község van, amely bekötő utakkal nem rendelkezik. Bocsánatot kérek, másfélezer községnek bekötő utakkal való bekapcsolása az útrendszerbe nem lekicsinylendő dolog, mert ez mégis arra vall, hogy a bekötő úthálózat nagyobb része már kiépült. Ügy a nagy utak, mint a bekötő utak építése, sőt továbbmegyek, egyik túloldali képviselőtársammal egyetértek abban, hogy a tanyavilágban még a közlekedőútak kiépítése is áldás, haszon a gazdasági és szociális életre. Mind a hármat programba kell venni és én csak elismeréssel adózom a kereskedelmi tárcát vezető iparügyi miniszter úrnak, amikor az új beruházási programmban is iparkodik a bekötőutak építésének fokozását újból beállítani a kormányprogrammba. T. Ház! A községi rendezésnek egy további fontos feltétele, tényezője az útrendszer teljes kiépítése, de ezzel kapcsolatban azután az útépítés terheinek igazságos és arányos elosztása is. Teljesen osztozom abban a véleményben, hogy a közmunkaváltság egy idejétmúlt adónem, amely aránytalanul, igazságtalanul van kiróva, és amelyen változtatni kell. (Ügy van! Ügy van.) Erre a változtatásra hívatott az úttörvény revíziója, amely tudomásom szerint a kereskedelemügyi minisztériumban meglehetősen előrehaladott stádiumban van és ha egy megfelelő útadóval azok fogják majd a terhet viselni, akik az utakat erősebbén veszik igénybe, akkor, azt hiszem, a közmunkaváltságnak régen panaszolt kérdése is megoldást nyer. T. Ház! Befejezem beszédemet és hivatkozom a német birodalom kancellárjának egy kijelentésére, amelyet Goslarban, az egyik goslari agrárünnepen milliós tömeg előtt tett. A kancellár azt mondta, hogy^ a német birodalom városok nélkül századokon át meg tudott lenni, falvak -nélkül évekig sem tudna el lenni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha igaz ez és áll ez az igazság a nagy, 70 milliós német birodalomra, úgy feltétlenül áll a 20 milliós ezeréves Magyarországra is, de még inkább áll a9 milliós trianoni Magyaorrszágra. A város és a falu harmóniája, a város és a falu összeköttetése nemcsak utakkal, de lelki utakkal, lelki kapcsolatokkal, feltétele annak, hogy egészségesen fejlődjék ez az ország, hogy összefogjon város és falu, nem a különbségek firtatására, hanem arra, hogy azok a körülmények, amelyekről nemcsak a túloldalról, hanem erről az oldalról is sokszor panaszkodunk, megszűnjenek, hogy t. i. apróbb putrikcsoportok és más lakások, amelyek tényleg szégyenei a magyar kultúrának — ugyan nemcsak itt látjuk Őket, hanem külföldön is — eltűnjenek. Ha ezt az országot nem darabolták, volna szét, ha ennek az országnak életlehetőségeit nem vették volna el, ezek a trianoni tünetek nem mutatkoznának. (Mózes Sándor: Nem lehet mindent Trianonra fogni!) T. Ház! A városok rendezése mellett féltő gonddal viseltessünk, tanulmányozzunk és cselekedjünk a falvak fejlesztése, érdekében is. A falvaknak a városokkal egyidőben való fejlesztése harmóniát teremt. Azzal a meggyőződéssel és hittel fogadom el ezt a törvényjavaslatot, hogyha ez nem is teljes munka arra, hogy az építkezés meginduljon, — mert hiszen