Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-176
Àz országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1987 január 29-én, pénteken. 103 T. Képviselőház! Most méltóztassék megengedni, hogy a jogi kérdésekről átlépjek magának ennek a javaslatnak lényegére, amire a javaslat vonatkozik, mert szívem és lelkületem szerint ez érdekel engem, viszont azt is szeretném, ha a jogi kérdések el volnának intézve s nem keltenének semmiféle, ellenérzést. Most méltóztassék megengedni, hogy miután itt szó van a városrendezésről, de szó van a falu rendezéséről is, három kategóriába oszszam mondanivalóimat. Először a faluval fogok foglalkozni, azután a városokkal és végül Budapesttel. Méltóztassanak megengedni, hogy foglalkozzam a faluval, azért, mert minden felszólalásom alkalmával ki akarom mutatni az én rokonszenvemet, rokonérzésemet a faluval, különösen az elhanyagolt faluval szemben. Azt hiszem ugyanis, akkor járok el helyesen mint törvényhozó, ha nem egy osztálynak vagyok képviselője, hanem az egész ország minden rétege, minden foglalkozása képviselőjének érzem magamat (Helyeslés.) és ebből a szempontból igenis foglalkozni akarok a falu kérdésével. Igen t. Képviselőház! A faluban az egészségügyi kérdések előtérbe léptek. A faluban a járvány könnyebben kap erőre, a faluban az ivóvíz kérdése nagyon fontos kérdés, a faluban a közlekedés kérdése a pormentesség kérdése az utakon, a csecsemőgondozás, a gyermekvédelem kérdése mind rendkívül fontos kérdések és mondjuk meg, eddig el voltak hanyagolva. Felmerül kérdés, hogy mi történjék ezekben az ügyekben. A mélyen t. miniszter úr a maga törvényjavaslatában felállít egy új intézményt, a hites mérnöki intézményt. Méltóztassék megengedni, hogy a törvényjavaslat rendelkezése nyomán megmondjam, miről van itt szó. Azt mondja a javaslat (olvassa): »A belügyminiszter és az iparügyi miniszter hites mérnöki intézményt rendszeresíthet.« (Rupert Rezső: Megint protekció lesz! — Tovább olvassa): »A hites mérnök feladata: a hatóság hatáskörébe tartozó ügyek műszaki vonatkozásaiban szakvéleményt adni, vagy hiteles ténymegállapítást tenni. A hites mérnök működési jogosív anyát — pályázat útján — az iparügyi miniszter és a belügyminiszter együtt adja. A pályázati felhívásban és a működési jogosítványban fel kell tüntetni, hogy a hites mérnök működése milyen természetű ügyekre, illetőleg azok milyen vonatkozásaira és mely területre terjed ki.« Tudom, hogy a mélyen t. miniszter úr a hites mérnöki intézmény beállításával a mérnöki kar régi kívánságának tesz eleget, de másrészről meg kell néznünk, hogy vájjon a hites mérnöki intézmény alkalmas-e azoknak a feladatoknak elvégzésére, amelyekre kontempláltatott. Említettem a falu elhanyagolt voltát. A faluban van járásorvos, van állat; orvos, van gazdasági felügyelő, van adóügyi jegyző — ezt elsősorban kellett volna mondanom — de falusi mérnök még alig van. (Bor^ nemisza Géza iparügyi miniszter: Gazdasági felügyelő sincs!) A járásban van. Csak fel akarom említeni, hogy melyik a helyesebb megoldás, hiszen fesztelenül beszélünk és nem foglalok állást ebben a kérdésben. Ezzel a hites mérnöki intézménnyel tudnillik f-elállítják a járási vagy községi mérnökök intézményét. Az a kérdés, hogy melyik megoldás a helyes. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Első lépés! — Rupert Rezső: Községi mérnökök, vagy körmérnökök ?) Magyarországon van 3363 község. 3363 községből mindössze 16 községben van mérnök és ebből a 16 községből is 4 Békés vármegyében van. Eötvös József annakidején regényt írt a falu jegyzőjéről. Mikor jön egy regény a falu mérnökéről? (Br. Vay Miklós: írja meg! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az költemény lesz, nem regény!) Az a kérdés és önök t. uraim, a falu képviselői, a leghivatottabbak eldönteni, hogy van-e szükség falusi mérnökre és melyik a helyes # megoldás, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Minden faluban nincs szükség mérnökre!) mert nem volna nagyon helyes, szerintem, minden faluba egy hites mérnök beállítása. (Zaj.) Van egy szakvélemény, amely a következőket mondja: Ez a magyarországi 3363 község 152 járásra oszlik. Nem volna-e lehetséges, hogy a 152 járásban lennének a járási mérnökök? Nem volna-e ez lehetséges, még pedig nem is imperative kimondva, hogy minden járásban kell egy mérnök; esetleg össze lehetne vonni két, vagy három járást, mert ez mindenütt a pénzügyi fedezet kérdésével van öszszefüggésben. Tehát két, vagy három járásban kellene alkalmazni egy mérnököt, aki a hatósági funkciót ellátja. Tessék meggondolni, vájjon helyesebb-e ez, vagy pedig megfelelőbb egy hites mérnök, aki quasi mérnök-közjegyző, aki hatósági funkciót végez, anélkül, hogy hatósági közeg volna (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Csak ténymegállapításokat tesz!) és a hatóságot a maga szakvéleményével támogatja. Ismétlem, ez quasi olyan mérnök-közjegyző, aki csak a magánfelek kérésére fog eljárni. De akkor hogyan fogja tudni összeegyeztetni a magánfél érdekét a közérdekkel? Ez olyan téma, amelyről érdemes gondolkozni, amelybe érdemes elmélyülni. Én nem tudok és nem merek véleményt mondani, mert nem ismerem annyira a viszonyokat, de az érdekeltek, az illetékesek, a helyben élők latolgassák ezeket a dolgokat. Magával a hites mérnök-intézmény bevezetésével a miniszter úr mindenesetre helyes dolgot csinál. Ilyen formában, vagy másformában, de a falunak az orvos, az állatorvos, az adóhajszoló (Elénk derültség.) mellé igenis adni kell még egy mérnököt. Ezzel eleget tettem lelkem szerint annak a kötelességemnek, hogy mint a főváros képviselője, foglalkoztam a falu ügyeivel. Szeretek ezzel foglalkozni. Semmiféle ellentétet falu és város, falu és főváros között nem akarok, sőt szívem a legnagyobb rokonszenvvel van eltelve a falusi nép, a dolgos, munkás magyar nép iránt, amelynek testileg és^ lelkileg való boldogulását teljes szívemből kívánom. (Élénk helyeslés. — Dulin Jenő: Nagyon derék beszéd!) Én nem most mondom ezt először; minden alkalmat felhasználok ennek manifesztálására, nehogy elfogultan egy város egyoldalú képviselőjének tekintsenek engem, mert ez én nem vagyok, én az egész magyar nép képviselője vagyok, itt a törvényhozásban ez a feladatom és kötelességem. Most méltóztassék megengedni, hogy a falu után áttérjek a városokra és elmondjam azt, hogy a városokat sem lehet egyforma mértékkel uniformisban mérni. Más egy alföldi és más egy felvidéki város, más Miskolc, mint Debrecen, vagy Szeged. Vannak különálló és vannak közös tulajdonságaik. Én sem mondhatok mást, mint amit az előttem szólott t. képviselőtársaim mondottak, hogy t. i. ezek a városok túlságosan szélesen elterjeszkedtek. Az OFB. házhelyidosztása nem tekintette a vá-