Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

100 Az országgyűlés képviselőházának 1 rintem időszerű, korszerű és célszerű, ez a javaslat helyes elveken alapszik és az elveket helyesen óhajtja keresztülvinni. Ha van egy hibája ennelk a javaslatnaik, az az, hogy legalább 15, de talán inkább 30 évvel később jött, mint ahogy jönnie kellet volna. Mivel ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy segítségével a városok a maguk városrendezési feladatait megoldhassák, ezért a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző : Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Én a városrendezés gondolatát helyesnek, szükségesnek és célszerűnek tartom. (Br. Vay Miklós: Akkor egy véleményen vagyonik!) Idáig. Tessék várni. (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Most jön a »de«!) A »de»-nél még nem, tartok. Szükségesnek tartóim azért, mert rendetlenség- és rendezetlenség

1 van ezen a téren és mert rendet kell teremteni. Időszerűnek iis tartom a javaslatot. Előttem isízólott t. képviselőtársaim azt mondja, hogy tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt kellet volna megcsinálni. Ez. is egy álláspont, de lén azt hiszem, helyes, hogy most került erre a sor, mert méltóztassanak meggondolni, hogy tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt egészen más volt a helyzet, akkor miég nem volt pl. kifejlődve aiz aotomobiilizanus, ma pedig ez a közlekedésnek és a városrendezésnek egyik legfőibh ^tényezője, illetve problémája. (Úgy van! Ügy van balfelől ) Nem teszek tehát szemrehányást azért, hogy eddig

1 nem jött ez a javaslat, mert ha jött ds vo'lnia, mosit megint újra kellene a kérdést szabályozni, hiszen mindenki, aki útépítéssel foglalkozik, megállapíthatja, hogy ma egészen máskép kell utakat építeni, mint a rés:i időkben, amikor csak a koesiutakra kellett figyelemmel lenni. ' Igen érdekes ebből a szempontból például az, hogy azt a nagy szerencsétlenséget, amely itt Budapesten a nyáron történt, a szakemberek még az úttal is öszefüggésbe hozzák, azt mondják t. i., hogy a folytonos rázkódtatások hozzájárulnak egy ilyen baleset bekövetkezéséhez. Ezt csak annak igazolására említem fel, hogy ma a városban még az utakat is máskép kell építeni, tehát a javaslatot az időszerűség szempontjából helyesnek tartom. Szerettem is volna abban a helyzetben lenni, hogy ezt a javaslatot elfogadjam, mert amint mondom, azt időszerűnek és szükségesnek tartom, és mert szerintem a városrendezésnek nagy perspektívát nyit meg. Miről van itt szó? Tíz törvényhatósági, 45 megyei városról és arról, hogy e városokban, sőt a falvakban is meginduljon egy egységes vérkeringés, hogy planírozzanak, utakat szabályozzanak és rendezzenek, térképeket csináljanak, felméréseket végezzenek, szóval, hogy hogy meginduljon az egészséges folyamat. A pénzügyi résszel majd külön fogunk foglalkozni, de az elgondolás mindenesetre helyes. Helyes az, hogy ezen a téren történjék valami és én ki is jelenthetem, hogy a politika ingoványaiból szívesen menekülök egy ilyen alkotó törvényjavaslat szilárd talajára, mert az sokkal szimpatikusabb nekem. Mindezek megindokolják azt a kijelentésemet, hogy szerettem volna ezt a törvényjavaslatot elfogadni, ezt azonban maga a törvényjavaslat teszi részemre lehetetlenné. Szerettem volna t. i. a politikát kikergetni ebből a javas76. ülése 1937 január 29-én, pénteken. letból, azt szerettem volna, hogy ne kelljen politizálnom, de mi történik, maga a javaslat politizál. Maga a javaslat olyan súlyos hatalmi szempontokat és olyan súlyos hatalmi intézkedéseket foglal magában, (Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.), amelyek még még az eddigi mértéket is meghaladják. Előttem szólott igen t. képviselőtársam beszélt az autonómiákról, (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja eL) En az autonómiákat a magyar közélet legfontosabb és legszükségesebb tényezőjének tartom, különösen fontosnak és szükségesnek tartom abból a szempontból, hogy az autonómiában minden vélemény megnyilatkozhassék és azért, mert az autonómiában igenis nevelni kell a közönséget az önzetlenségre, a közügyek iránti érdeklődésre és a szép és szükséges dolgok teljesítésére. Erre valók az autonómiák. Maga a városrendezés is helyhatósági feladat. Az autonómia legtermészetesebb joga és kötelessége, hogy a maga városának berendezését intézze. Hiszen az autonómia ismeri a helyi viszonyokat és ő tudja legjobban, hogy mit hogyan kell csinálni. Amikor tehát ez a városrendezési javaslat kialakítja a városok képét, amikor az eddigi rendszertelenség és szabályozatlanság helyébe felveszi azokat az előírásokat, melyek megállapítják, hogy hol és hogyan lehet építeni, hol kötelező a zártkörű építkezés, hol kötelezeő a villaszerű, rajonszerű építkezés, hol kell elhelyezni a gyárakat és ipartelepeket: akkor ennek legilletékesebb elbírálója maga a város autonómiája. És éppen ebből a szempontból tartom aggályosnak a javaslat intézkedését, mely nem is egy, de két miniszternek ad jogot arra, hogy az autonómia határozatát teljesen megváltoztassa. Tegnap Farkas Elemér t. képviselőtársam még egy harmadik minisztert is beajánlott az ilyen ügyeik elintézésébe. Én, aki alkotmányszerető ember vagyog, azt mondom erre, hogy az Isten mentsen meg minket tőle. (Rassay Károly: Hogyan lesz egyetértés, ha; három miniszter fog hozzászólni?) A városrendezési tervből így nem lesz soha semmi, mert olyan futballjáték kezdődik meg majd a három minisztérium között, hogy mindenkinek ősz szakálla lesz, amíg valamilyen terv elkészül. (Rassay Károly: Végül az elnöki tanács fog dönteni! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az elkészítés és a jóváhagyás az autonómiáé.) Én tehát rémülettel hallottam, hogy három miniszternek is beleszólási jogot kívánnak biztosítani a városrendezési tervekbe. A kettőt is soknak tartom. Tisztelt Ház! Ha csupán műszaki kérdéseikről volna iszó e javaslat tárgyalásával kapcsolatban, akkor nem sokat kellene beszélnem. (Rupert Rezső: Műszaki szempontból jó a törvényjavaslat.) Én &t javaslatot képviselő miniszter úrral azonban nem tudok polemizálni, mert a miniszter úr nem jogász, nem alkomány jogász és nem magánjogász, nelkem tulajdonképpen az igazságügytminisiater úrral volna dolgom, de helyette itt ül az iparügyi miniszter, akit jogi kérdések miatt nem, is tudok felelőssé tenni. Alkotmányjogi szempontból van ennek a javaslatnak egy nagyon aggályos szakasza, mely azt mondja, hogy (olvassa) »a belügyminiszer az iparügyi miniszterrel egyetértően közérdekből a várost a rendezési terv megváltoztatására kötelezheti, a felmé-