Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-157
52 Az országgyűlés képviselőházának 157. Elnök: A felolvasott névjegyzéket a Ház kinyomatja és tagjai közt szétosztatja. Bemutatom a t. Háznak a közigazgatási bíróság kétrendbeli átiratát, amelyekben közli, hogy a beregszászi (tarpai) választókerületben időközi választáson megválasztott KonkolyThege Kálmán képviselő úr megválasztása ellen benyújtott panasz tárgyában folyó évi október hó 27-én tartott ülésében hozott ítéletével a panaszt elutasította, a pacsai választókerületben időközi választáson megválasztott Huszovszky Lajos képviselő úr megválasztása ellen beadott panasz tárgyában pedig folyó évi november hó 9-én tartott ülésében hozott végzésével az eljárást megszüntette, A bejelentés alapján Konkoly-Thege Kálmán képviselő urat végleg igazolt képviselőnek jelenteni ki, Huszovszky Lajos képviselő úr megválasztása ellen beadott panasz tárgyában hozott közigazgatási bírósági végzést pedig, minthogy megbízólevele az ellene beadott panasszal együtt még az állandó igazoló-bizottságnál van, az azokkal való együttes elbírálás céljából a Ház kiadja az állandó igazoló-bizottságnak. Napirend szerint következik a gazdatisztek Öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról a földmívelésügyi miniszter úr törvény javaslata, (írom. 284, 290. sz.) Haám Artúr előadó urat illeti a szó. * Haám Artúr előadó: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról szóló törvényjavaslatot ismertetném, méltóztassék megengedni, hogy mint volt gazdatiszt és egy évszázadra visszamenőleg gazdatiszti családból származó egyén, aki tökéletesen ismerem a régmúlt és a jelen gazdatiszti típusait, azoknak életét és aki tökéletesen ismerem és tökéletesen átérzem ennek a törvényjavaslatnak rendkívül nagy fontosságát, közérdekű és szociális jelentőségét, innen, erről a helyről ismételten a legmélyebb tisztelettel és hálával köszönetet mondjak a miniszterelnök úr ő nagyméltóságának (Éljenzés jobbfelől és középen.) és az egész kormányzatnak, hogy ezt a törvényjavaslatot idehozta a Ház elé. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Azt hiszem, hogy a jövőben a gazdatisztek sorsával foglalkozó törvényeket röviden Darányitörvényeknek fogják nevezni, mégpedig azért, mert ezt a folyamatot a nagy Darányi Ignác kezdte meg 1900-ban és 36 esztendőnek kellett elkelnie és egy új nagy Darányinak kellett jönnie, bogy ez a törvény végre átmenjen az életbe. \' De nemcsak a magam nevében mondok köszönetet, hanem teszem ezt az eddig kétségbeesett 3000 gazdatiszt és azok sokezer főnyi családtagja nevében is. Hiszen kétségtelen az, hogy egy gazdag, meg nem csonkított országban sókkal többet lehetett volna nyújtani, talán jobban be lehetett volna az egyes korosztályokat a nyugdíjtörvény keretébe hozni, ezt a munkát azonban egyszer meg kellett kezdeni, úgyis az utolsó 24. órában fogtunk hozzá és lehetetlenségnek látszik az, hogy a több, mint 40 évre eloszló különböző gazdatiszti korosztályokat egyforma megelégedésre lehessen (bekapcsolni a törvény rendelkezéseibe. A legidősebb korosztályúakat, amelyekhez tartozók panaszkodnak, legfeljebb csak azzal tudjuk megvigasztalni, hogy ha ezt a törvényt ezelőtt 20—25 esztendővel alkották volna meg, ma nem volna Magyarországon egyetlenegy elégedetlen gaz^^^^™ ülése 19$6 noveniber ll-én, szerdán. datiszt sem. A gazdatisztek nagy egyetemessége azonban igenis megvan győződve arról, hogy a kormányzat mindent elkövetett, minden lehetőséget kihasznált, amit csak a biztosítási technika erre nézve megengedett. De örülnek a gazdatisztek ennek a nyugdíj javaslatnak azért is, mert ez három kívánságuk egyik legfontosabbikát oldja meg. Minden remény megvan arra, hogy ez a három kívánság szoros és elkerülhetetlen kapcsolatban van egymással, — reméljük, hogy a közeljövőben az ő tekintélyüket, az ő reputációjukat megvédő csoportosítás meg lesz alkotva, továbbá az oklevélkötelezettség, melynek végül is az lesz az eredménye, hogy ebben az országban nagyobb darab földön csak okleveles, akadémiát végzett gazda gazdálkodhatik. Az előttünk fekvő törvényjavaslattal a kormányzat egy régen esedékessé vált és szinte életszükségletté fokozódó kérdést vél megoldani. De ez a törvényjavaslat nemcsak a megrokkant, kiöregedett gazdatiszteket és családtagjaikat akarja megsegélyezni, nemcsak ezeket akarja a pusztulástól megmenteni, vagyis ez a törvényjavaslat nemcsak szociális javaslat, hanem igenis a legteljesebb mértékben a közérdeket is szolgálja. Ugyanis egy nagyon értékes, nemzeti szempontból feltétlenül megbízható társadalmi réteget akar megsegíteni, amely kint a falvakban, a pusztákon, \,^ tanyákon sok százezer ember szellemi vezetője, azt a társadalmi réteget, amely a világháborúban tökéletesen megállta a helyét, azt a réteget, amely a kommunizmus alatt nem engedte meg, hogy a vörös rongyokba öltöztetett eszmék kijöjjenek a falvakba, azt a társadalmi réteget akarja tehát a törvényjavaslat megsegíteni, amely a nemzet szempontjából mindent elkövetett, ennek a rétegnek akarja energiáját fokozni, hogy nagyobb mértékben tudjon a nemzet és a termelés szolgálatába állani. Csodálatos és érdekes jelenség, hogy amikor az egész ország vérkeringése, t a magyar költségvetés eredményessége kétségtelenül a mezőgazdaság termelésétől, annak sikerétől függ, s amikor kétségtelen az is, hogy annak előrevivő harcosai, vagy — amint a miniszterelnök úr olyan helyesen és találóan fejezte ki magát —- pionírjai a gazdatisztek voltak és azok ma is, mindenek ellenére senki sem gondoskodott róluk és nem volt sürgős, hogy a gazdatiszti társadalmon segítsenek. Pedig ez már 20 éves kérdés. A gazdatisztek 20 év óta nélkülözik a segítséget. Amikor keresem, hog> ez miért van így, azt látom, hogy ennek oka az, hogy a közvélemény azt gondolja a gazdatisztekről, hogy ez a pálya nyugodt, biztos megélhetést nyújt az illetőknek. A régmúlt időben ez tényleg így is volt A régi gazdatisztek nem szorultak volna rá arra, hogy törvény biztosítsa nyugdíjukat. A régi nagy, tőkeerős uradalmaknak megvolt a saját nyugdíjalapuk, de. ha nem is volt meg, akkor is biztosíthatták a gazdatisztek nyugdíját. Ha pedig még ez sem volt meg, olyan nagy természetbeni szolgáltatásokat kaptak, hogy a takarékos gazdának és családjának módjában volt öregségére egy kis házacskát, vagy va; gyonkát gyűjtenie. De a régi világban holmi kamarai intézményekre sem volt szükség. Az a régi gazdatiszt az ő hatalmas birtokostulajdonosával generációkon át érzelmileg szinte össze volt nőve és annak a gazdatisztnek a, reputációját igenis, megvédte maga a tulajdonos. Akkor oklevélkényszerre sem volt még