Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-155
Az o yülés képviselőházának 155. ülése 1936 október 22-én, csütörtökönt. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Azt hiszem, egyedül, utolsó mohikánként fogok maradni ebben a parlamentben, mint ellenzéki. (Ellenmondások bal felől.) Olyan szimfóniát, olyan egyhangú helyeslést, mint amelyet itt két napon keresztül hallgathattunk, (Rupert Rezső: Mert minden jót helyeslünk!) még nem értünk meg a parlamentben. Amikor a legnagyobb ellenzéki párt vezére azért kapott külön meghosszabbítást, hogy a kormány minden tagját külön-külön megdicsérje és áldását adja rájuk, (Rupert Rezső: Nem így van!) amikor szociáldemokrata t. képviselőtársaim olyan előzékenységet mutattak a világnézetileg tőlük távolálló polgári kormánnyal szemben, akkor én egyedül fogok, ittmaradni ellenzékiségemmel. (Rupert Rezső: Szabadalmazott ellenzéki! Be kell patentiroztatni!) Ha egyedül maradóik is, akkor ás, ellenzéki meggyőződésem mellett meg fogok maradni és pedig azért, mert úgy látom, hogy a mélyen t. kormány programmja iránt nekünk nem bizalommal, hanem bizalmatlansággal kell viseltetnünk. (Dulin Jenő: A programm, az jó! — Tauffer Gábor: Ezt csak később látjuk meg! — Egy hang balfelöl: Nincs programm! — Zaj.) Azt méltóztatik mondani, hogy nincs programm'? Akkor pedig mi iránt vagyunk bizalommal! Mert az ígéretekből elegünk van. Nem akarom követni Bethlen István volt miniszterelnök úr eljárását, amellyel az előző kormányt leszólta azért, (Rupert Rezső: Sajátmagát is leszólta! Az összes előző kormányokat leszólta!) hogy a jelenlegi kormányt megdicsérje. Én inkább a jelenlegi kormányzat előterjesztett programmjával kívánok foglalkozni, de e tekintetben sem követem t. képviselőtársaimat, akik abból részleteket vettek ki és egyes kérdéseket hiányoltak, mert hiszen hiányolni nagyon sokat lehet ebből a programúiból. Méltóztatott megemlíteni például a földreform kérdését; egy szót sem hallottunk a miniszterelnök úrtól abban a tekintetben, hogy miként kívánja ezt megoldani. Méltóztatott külpolitikai kérdéseket említeni; egy szót sem hallottunk arról, hogy mi az álláspontja a kormányzatnak a Duna völgye kérdésében. Méltóztatott említeni szociális és családvédelmi kérdéseket; egy szót sem hallottunk arról, hogy gyakorlatilag hogyan akarja a kormányzat ezeket a kérdéseket megoldani. Én azonban nem ezeket a részleteket akarom kivenni a kormány programmjából, hanem azt a három vezető elvet nézem, amelynek alapján a kormány az ő programm ját összeállította. Azt hiszem, az első vezető elvet mindjárt elején fejezte ki a miniszterelnök úr, amikor azt mondotta, hogy keresztény magyar nemzeti politikát kell folytatni és hogy ez a kérdés már el van döntve. Kérdem: el yan-e döntve tényleg ez a kérdés? Eldöntve látjuk-e a kérdést akkor, ha végignézzük a bankvezérek névsorát, ha végignézzük a kartelvezérek névsorát, és ha azt nézzük, hogy kik bírják a magyar földet? Ha ezeket végigvizsgáljuk, akkor majd meg kell állapítanunk azt, hogy bizony nincs eldöntve az, hogy itt keresztény magyar nemzeti politika folyik, vagy ha el van döntve, akkor nagyon rosszul van eldöntve. En egyáltalában nem lehetek bizalommal aziránt, hogy ez a politika folytatódjék tovább, akármilyen rövid időre is, hiszen én a jelenlegi koirmányzatot ügyviteli kormánynak, ügyvivő kormánynak nézem, amely után nem sok idő múlva egy másik kor42 vallás- és tansMoadságot, szemben a felekezeti hovatartozandoíágnak állandó vizsgálatával és a numerus claususok rendszerével. A némáét maradandó értékének tartom a testvériséget, mint lényeget és nem csupán mint üres megszólítást és frázist, a »Magyar Testvórt«. A nemzet maradandó értékének tartom a nemzeti e°"vség olyan értelmezését, mint ahogy a miniszterelnök úr tegnap kifejtette, nem pedig a nemzeti egységet, mint üres pártcímet, annak minden jellege nélkül. Darányi miniszterelnök úr, tudomásom szerint, 1917-tben kezdte meg közéleti pályáját, mint az egyik felvidéki megye főispánja. Az Esterházy-kormány főispánja volt, amely kormány politikai programmjának tengelyévé a választójog reformját tette. Az a választójogi reform, amely akkor készült, kompromisszumos volt a különböző pártok között; a nemzet legjobbjai között, a nemzeti eszményt [képviselte, a nemzeti alaphoz ragaszkodott. Sajnos, az a programm, amelyet ez a kormány akkor maga elé tűzött, nem &iikerült. A nemzetmentő munka nem volt akkor keresztülvihető. Remélem, hogy a jelenlegi kormány megvalósíthatja azt a nagy nemzetmentő reformot, amelyet nem tudott még megvalósítani az a kormány, amelynek idején Darányi Kálmán, mint főispán, közéleti pályáját kezdte. T. Ház! Mi mindent a haza iránti szeretetből, a jó iránti akaratból mondunk és cselekszünk valamennyien, akármelyik oldalon ülünk is a Háznak. De az még nem elég, ha ezt valljuk: szükséges az is, hogy ezt kölcsönösen fel is tételezzük egymásról. Nagy lépést tett ebben az irányban a miniszterelnök úr tegnapi programmbeszéde, amely után minden oldalról jóhiszeműséggel gondolnak egymásra e parlament politikusai. Arra kérem a kormányt, hogy a nemzeti tradíciók jegyében egyesítse az egész magyar népet, egyesítse egyenlő jogban, békés munkában, hogy így valóra válhassék az az álomszerű elgondolás, amelynek Darányi Kálmán miniszterelnök urat már akkor is vezetnie kellett, amikor mint Zólyom megye főispánja, közéleti pályafutását kezdte; hogy valóra válhassék az, hogy ismét lehessenek főispánok Erdélyben, Dél-Magyarországon és Felső-Magyarországon; egyesítse a magyar népet a népek között való egyenlő jogban, Magyarország igazsága alapján való egyenlő jogban; egyesítse egyenlő jogban idebent és kifelé egyaránt, Nagy-Magyarország egyenlő jogában, amelynek integritása nemcsak területben, de erkölcsökben, becsületben és jogokban egyaránt kell hogy visszaálljon. Ezt kívánom az országnak, ezt kívánom a kormánynak, amikor a magam részéről is sok szerencsét kívánok munkájához. A kormányprogrammok azonban mindenkor tetszetősek szoktak lenni, de, sajnos, a parlamentarizmus történetében helyzet, hogy a szép kormányprogrammok után kevéssé szép cselekedetek szoktak következni. Ez volt eddig hosszú évtizedeken keresztül a mindenkori politikai gyakorlat Magyarországon is. Sok fájó, sok keserű és kellemetlen csalódás után szeretnénk egyszer már kellemesen csalódni. Ezt várjuk, Darányi Kálmán miniszterelnök úrtól. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik ösoór Lajos képviselő úr.
