Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

Az o yülés képviselőházának 155. ülése 1936 október 22-én, csütörtökönt. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Azt hiszem, egyedül, utolsó mohikánként fogok maradni ebben a parlamentben, mint ellenzéki. (Ellen­mondások bal felől.) Olyan szimfóniát, olyan egyhangú helyeslést, mint amelyet itt két na­pon keresztül hallgathattunk, (Rupert Rezső: Mert minden jót helyeslünk!) még nem értünk meg a parlamentben. Amikor a legnagyobb ellenzéki párt vezére azért kapott külön meg­hosszabbítást, hogy a kormány minden tagját külön-külön megdicsérje és áldását adja rá­juk, (Rupert Rezső: Nem így van!) amikor szo­ciáldemokrata t. képviselőtársaim olyan elő­zékenységet mutattak a világnézetileg tőlük távolálló polgári kormánnyal szemben, akkor én egyedül fogok, ittmaradni ellenzékiségem­mel. (Rupert Rezső: Szabadalmazott ellen­zéki! Be kell patentiroztatni!) Ha egyedül maradóik is, akkor ás, ellenzéki meggyőződésem mellett meg fogok maradni és pedig azért, mert úgy látom, hogy a mélyen t. kormány programmja iránt nekünk nem bizalommal, hanem bizalmatlansággal kell viseltetnünk. (Dulin Jenő: A programm, az jó! — Tauffer Gábor: Ezt csak később látjuk meg! — Egy hang balfelöl: Nincs programm! — Zaj.) Azt méltóztatik mondani, hogy nincs programm'? Akkor pedig mi iránt vagyunk bizalommal! Mert az ígéretekből elegünk van. Nem akarom követni Bethlen István volt miniszterelnök úr eljárását, amellyel az előző kormányt leszólta azért, (Rupert Rezső: Saját­magát is leszólta! Az összes előző kormányo­kat leszólta!) hogy a jelenlegi kormányt meg­dicsérje. Én inkább a jelenlegi kormányzat előterjesztett programmjával kívánok foglal­kozni, de e tekintetben sem követem t. képvi­selőtársaimat, akik abból részleteket vettek ki és egyes kérdéseket hiányoltak, mert hiszen hiányolni nagyon sokat lehet ebből a pro­gramúiból. Méltóztatott megemlíteni például a földreform kérdését; egy szót sem hallottunk a miniszterelnök úrtól abban a tekintetben, hogy miként kívánja ezt megoldani. Méltózta­tott külpolitikai kérdéseket említeni; egy szót sem hallottunk arról, hogy mi az álláspontja a kormányzatnak a Duna völgye kérdésében. Méltóztatott említeni szociális és családvé­delmi kérdéseket; egy szót sem hallottunk ar­ról, hogy gyakorlatilag hogyan akarja a kor­mányzat ezeket a kérdéseket megoldani. Én azonban nem ezeket a részleteket aka­rom kivenni a kormány programmjából, ha­nem azt a három vezető elvet nézem, amely­nek alapján a kormány az ő programm ját összeállította. Azt hiszem, az első vezető elvet mindjárt elején fejezte ki a miniszterelnök úr, amikor azt mondotta, hogy keresztény ma­gyar nemzeti politikát kell folytatni és hogy ez a kérdés már el van döntve. Kérdem: el yan-e döntve tényleg ez a kér­dés? Eldöntve látjuk-e a kérdést akkor, ha vé­gignézzük a bankvezérek névsorát, ha végig­nézzük a kartelvezérek névsorát, és ha azt néz­zük, hogy kik bírják a magyar földet? Ha eze­ket végigvizsgáljuk, akkor majd meg kell ál­lapítanunk azt, hogy bizony nincs eldöntve az, hogy itt keresztény magyar nemzeti politika folyik, vagy ha el van döntve, akkor nagyon rosszul van eldöntve. En egyáltalában nem le­hetek bizalommal aziránt, hogy ez a politika folytatódjék tovább, akármilyen rövid időre is, hiszen én a jelenlegi koirmányzatot ügyvi­teli kormánynak, ügyvivő kormánynak nézem, amely után nem sok idő múlva egy másik kor­42 vallás- és tansMoadságot, szemben a felekezeti hovatartozandoíágnak állandó vizsgálatával és a numerus claususok rendszerével. A ném­áét maradandó értékének tartom a testvérisé­get, mint lényeget és nem csupán mint üres megszólítást és frázist, a »Magyar Testvórt«. A nemzet maradandó értékének tartom a nem­zeti e°"vség olyan értelmezését, mint ahogy a miniszterelnök úr tegnap kifejtette, nem pedig a nemzeti egységet, mint üres pártcímet, an­nak minden jellege nélkül. Darányi miniszterelnök úr, tudomásom sze­rint, 1917-tben kezdte meg közéleti pályáját, mint az egyik felvidéki megye főispánja. Az Esterházy-kormány főispánja volt, amely kor­mány politikai programmjának tengelyévé a választójog reformját tette. Az a választó­jogi reform, amely akkor készült, kompro­misszumos volt a különböző pártok között; a nemzet legjobbjai között, a nemzeti eszményt [képviselte, a nemzeti alaphoz ragaszkodott. Sajnos, az a programm, amelyet ez a kormány akkor maga elé tűzött, nem &i­ikerült. A nemzetmentő munka nem volt akkor keresztülvihető. Remélem, hogy a jelenlegi kormány megvalósíthatja azt a nagy nemzetmentő reformot, amelyet nem tu­dott még megvalósítani az a kormány, amely­nek idején Darányi Kálmán, mint főispán, közéleti pályáját kezdte. T. Ház! Mi mindent a haza iránti szeretet­ből, a jó iránti akaratból mondunk és cselek­szünk valamennyien, akármelyik oldalon ülünk is a Háznak. De az még nem elég, ha ezt valljuk: szükséges az is, hogy ezt kölcsö­nösen fel is tételezzük egymásról. Nagy lépést tett ebben az irányban a miniszterelnök úr tegnapi programmbeszéde, amely után minden oldalról jóhiszeműséggel gondolnak egymásra e parlament politikusai. Arra kérem a kor­mányt, hogy a nemzeti tradíciók jegyében egyesítse az egész magyar népet, egyesítse egyenlő jogban, békés munkában, hogy így valóra válhassék az az álomszerű elgondolás, amelynek Darányi Kálmán miniszterelnök urat már akkor is vezetnie kellett, amikor mint Zólyom megye főispánja, közéleti pálya­futását kezdte; hogy valóra válhassék az, hogy ismét lehessenek főispánok Erdélyben, Dél-Magyarországon és Felső-Magyarorszá­gon; egyesítse a magyar népet a népek kö­zött való egyenlő jogban, Magyarország igaz­sága alapján való egyenlő jogban; egyesítse egyenlő jogban idebent és kifelé egyaránt, Nagy-Magyarország egyenlő jogában, amely­nek integritása nemcsak területben, de erköl­csökben, becsületben és jogokban egyaránt kell hogy visszaálljon. Ezt kívánom az or­szágnak, ezt kívánom a kormánynak, amikor a magam részéről is sok szerencsét kívánok munkájához. A kormányprogrammok azonban minden­kor tetszetősek szoktak lenni, de, sajnos, a parlamentarizmus történetében helyzet, hogy a szép kormányprogrammok után ke­véssé szép cselekedetek szoktak következni. Ez volt eddig hosszú évtizedeken keresztül a min­denkori politikai gyakorlat Magyarorszá­gon is. Sok fájó, sok keserű és kellemetlen csaló­dás után szeretnénk egyszer már kellemesen csalódni. Ezt várjuk, Darányi Kálmán minisz­terelnök úrtól. (Élénk helyeslés és taps a bal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik ösoór Lajos képviselő úr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom