Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

32 Az országgyűlés képviselőházának 15< is. Ez egy olyan kérdés, amelyre a nemzet fe­leletet vár, amelyre én feleletet ikérek. Kérem a miniszterelnök urat, hogy amikor erre a fe­leletet megadja, ne hagyja az ő nézőszögét kor­látozni egy pártklub által, nézzen ki a nem­zetre, nézze azt, ami itt tegnap történt, ennek megfelelően vonja le a konzekvenciákat és ér­vényesítse azt az elvet, amelyet száz évvel ezelőtt a nagy liberális államférfiú, — meg­nyugtatásul: egyúttal az angol katolicizmus emancipációjáért harcolt — John Russel mon­dott: »Lehetetlen, hogy egy párttöredék sutto­gása diadalmaskodjék egy egész nemzet hangja felett>«( Elénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Friedrich Ist­ván képviselő úr! Friedrich István: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Azzal kezdem, hogy beszédidőm­nek negyedórával való meghosszabbítását ké­rem. (Felkiáltások jobbfelöl: Megadjuk! — vi­téz Benárd Ágoston: Még nem tudjuk, hogy érdemes lesz-e! — Kassay Károly: De mi tud­juk, hogy érdemes lesz! — Zaj.) Kérem, kép­viselő úr, ha nem volnék most olyan ünnepé­lyes hangulatban, erre magának úgy felelnék, hogy olyan vihar volna itt egy perc múlva... (Zaj.) Ajánlom, hogy tartózkodjék a közbeszó­lásoktól, (vitéz Benárd Ágoston: En pedig aján­lom, hogy ön ne tegyen ilyen megjegyzést! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Friedrich István: Ez az első felelet. A többi, ha parancsolja, jöhet, (vitéz Benárd Ágoston: Bátran!) Csak folytassa, akkor jönni fognak. (Rassay Károly: Negyedórát elvesz ez!) ILV Képviselőház! Én a miniszterelnök úr expozéját a legnagyobb örömmel hallottam. Minden, amit mondott, szép volt, okos volt, bölcs volt ós én igenis csatlakozom előttem szólott képviselőtársamhoz, amikor elismerem, hogy a miniszterelnök úr szándékai feltétlenül tisztele tremóltóak és feltétlenül nemesek és re­mélem, hogy a cselekedetek 100 százalékában harmóniában lesznek azzal, amit a miniszter­elnök úr elmondott. Tehát a magam részéről is sok szerencsét kívánok a miniszterelnök úr­nak és Isten áldását kérem munkájára. (Éljen­zés a, jobboldalon.) őszintén bevallom, én is Örülök ennek az ünnepélyes hangulatnak, ennek az atmoszférá­nak, azonban mint öreg csatár, egy kicsit ta­lán soknak is tartom ezt. (Derültség.) Valósá­gos esküvői hangulat ez, (Elénk derültség.); esküvői hangulat, amelyben a kormány és a Ház holtomiglan-holtodiglan szeretetet és hű­séget fogad. (Rupert Rezső: A legközelebbi ja­vaslatig!) De mi törvényhozók vagyunk, nekünk nem az a feladatunk, hogy itt polgári társaskört játsszunk, hogy meglegyenek a mi díszelnö­keink, akiket sorban üdvözlünk, akiket sor­iban ünnepelünk; nekünk feladatunk, hogy a miniszter urakat ösztönözzük, ser­kentsük, ha ikell, felelősségre vonjuk, ha kell, támadjuk és ha kell, megbuktassuk. (Derült­ség a jobboldalon.) Vigyáznunk kell arra, hogy a Háziból ne legyen egy kedélyes politikai klub, amelyben mindenki szeret mindenkit s amelynek ezenkívül már csak egy feladata van: hogy alkotmányunk emlékét formailag őrizze, lényege felett pedig kényelemből és egymás iránti szeretetből napirendre térjen. ?. ülése 1936 október 22-én, csütörtökön. | Ezért, igen t. miniszterelnök úr, ne méltóz­j tassék már forszírozni ezt a Tregua Dei-t, ezt a nagy -békét; tessék elhinni, nagyon sok van már belőle, talán több is a kelleténél. (Derültség.) Nem akarom a miniszterelnök úr illúzióit lerontani, én azonban már láttam itt néhány miniszterelnöki bemutatkozást és mondha­tom a miniszterelnök úrnak: körülbelül min­den, mindig így egyformán zajlik le. (Derült­ség.) Aki jön, mint miniszterelnök, az mindig a legbölcsebb, a'legnagyszerűbb ember s ret­tenetes tisztelet veszi körül mindig. Ezt én így tapasztaltam 16 éven át. Sőt, én figyelem a gratulánsokat; (Derültség a baloldalon.) lá­tom, hogyan mennek és előre megmondom, ki lesz a harmadik, ki lesz a második, ki lesz az első. En. már látom, hova ülnek az egyes honfiak, 'akik súlyt fektetnek arra, hogy az első gratulánsok közt legyenek. (Derültség.) Mert az első tíz gratulációt a miniszterelnök még talán megtartja emlékezetében, de aki például a 37-ik lesz, annak már nincs sok reménye, hogy a memóriába belekerüljön. (Derültség és taps.) En arra kérem a. minisz­terelnök: urat, ne bizakodjék el nagyon; r ne bizakodjék el a miniszterelnök úr, ha látja ezt az egyöntetű hangulatot. Ez így volt sok­szor, de Magyarországon már úgy van: az idők változnak és velük együtt az emberek is megváltoznak. A stílus is néha más és más más egy kicsit. Minden miniszterelnök megje­lent egy saját stílussal. Hol kezdjem az emlékezést? Simonyi Sé­ma dam Sándorra emlékeznek, (Derültség.) aki megjelent a Házban és nagyon kedvesen mo­solygott. Egyszer azután összeráncolta a hom­lokát, amikor Héjjas egy levelet küldött ide be, hogy mondjon le. Kérem, Simonyi el­ment, azután jött Bethlen. (Felkiáltások: Előbb Teleki!) Bethlen egy külön stílussal jött. Mindig azt akarta, hogy megmozduljon mögötte a bir­nami erdő, tehát kilépett a széke mellé és megfenyegetett minket, mondván, hogy amed­dig pedig én ezen a helyen állok... (Gr. Beth­len István a terembe lép. Hosszantartó derült­ség.) Es ha lankadt hangulat volt, Bethlen még jobhan megfenyegette először a szociál­demokratákat, azután megfenyegetett minket. Mi védekeztünk, ahogy tudtunk, a birnami erdő megmozdult és megvolt az elsöprő hangulat. Bethlen István után jött Károlyi Gyula. Károlyi Gyula az az ember volt, aki azzal in­gerelte az embert, hogy a világért egy szót nem mondott. Heteken át könyörögtünk neki. hogy szóljon már egy szót, nem szólt s ebből lett a vihar, a némaságból. (Derültség.) Azután jött szegény Gömbös Gyula, aki a lira igénybevételével teremtett hangulatot. Es most jött Darányi új stílussal, bemutat­kozott a mondatszerkesztés mestere gyanánt. Mondatai, miniszterelnök úr, úgy meg vannak szerkesztve, hogy szeretném látni azt a politi­kust, aki azokba bele tud kötni. (Derültség.) A miniszterelnök úr mondatai kifogástalanok, el lehet őket olvasni elölről, hátulról, de meg­támadni nem lehet. (Derültség.) Ezek az új miniszterelnöki bemutatkozások olyan kisebb-nagyobb csatákkal vannak össze­függésben. Ezek a csaták azonban hála a jó Istennek, nem járnak sok hősi halottal. Néha egy-két hősi halott van. Most csak szegény An­tal Pista esik áldozatul. Rendesen egy minisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom