Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

28 Az országgyűlés képviselőházának lt elnök úr programmbeszédét meghallgatni, majd hallani az utána elhangzott ellenzéki beszédeket, egy olyan képnek voltunk a tanúi, amilyen a parlamentáris kormányzatok életében nem sűrűn fordul elő. (Ügy van! a baloldalon.) A miniszterelnök úr néhány megállapítást tett beszéde elején. Megállapította, hogy munkatársai, kabinetjének 'tagjai a régi kormány munkatársaiból kerültek - ki; megállapította, hogy programmj a megegyezik azzal a programmal, amelyet elődjének kormányzata képviselt és végül megállapította, hogy arra az egysógespártra támaszkodik, amelyre az előző kormány támaszkodott. Amikor a részletes programmot előadta a miniszterelnök úr, aikkor is hű maradt ezekhez a megállapításokhoz és anélkül, hogy egy új ígéretet, egy új színes jelszót dobott volna bele a vitába, felsorolta azokat a programimpontokat, amelyeket mi valóban már négy évvel ezelőtt — talán kissé színesebben, csillogóbban — hallottunk a miniszterelnök úr elődjétől. Es ;mi Volt ennek az eredménye? T, Ház! Láttuk valamennyien, hogy a miniszterelnök úr beszéde alatt és 'beszéde után a Házban általános megnyugvás lett úrrá, jóindulatú várakozás és megértés. Sőt az elhangzott ellenzéki felszólalásokból és a megismétlődő helyeslésekből megállapíthatjuk, hogy még az ellenzék is bizonyos közösséget vállalt a miniszterelnök úr programmj ával. Elült az a harci zaj, amely ennek a Háznak falait még néhány hónappal ezelőtt is 'betöltötte és annak helyében a közös munkára való készségnek szelleme lett úrrá. Én azt hiszem, hogy ebben a körülményben, ebben a kialakulásban a Ház helyesen tükrözte vissza az egész nemzet felfogását- Azt hiszem, helyesen állapította meg néhány hónappal ezelőtt Zichy János t. képviselőtársam, de 'helyesen állapítottuk meg valamennyien, hogy a nemzetben 'bizonyos felszabadulás érzése lett úrrá. (Ügy van! a balközépen.) Ha azonban ezt a kialakulást, amelyet én jónak, üdvösnek és szükségesnek tartok* állandósítani akarjuk, akkor nem állhatunk" meg" ennek a ténynek konstatálásánál, hanem egy lépéssel tovább is kell mennünk s őszintén és becsületesen meg kell vizsgálnunk azokat az, okokat, amelyek ezt az érdekes lélektani fordulatot előidézték. Azt hiszem, hogy méltatlan volna a miniszterelnök úr elődjével szemben, de helytelen volna az ellenzék szempontjából is, ha ezt a nagy lélektani változást kizárólag a^miniszterelnöki székben létrejött személycserének tulajdonítanók. Én nagyon . értékelem ;

az igen t. miniszterelnök úr . egyéniségét és kvalitásait. Azt hiszem, fel főig menteni a miniszterelnök úr az alól, hogy ezen túlmenőleg díszítő jelzőkkel halmozzam, el. (Derültség jobb felől.) Fenn fogom tartani magamnak ezt a szerencsét arra az időre, ha a miniszterelnök úr el fog távozni, helyéről (Derültség.) és akkor azt hiszem, kisebb versennyel kell majd megküzdenem. (Elénk derültség. — Friedrieh István: Nem Jó az Ördögöt a falra festeni!)^ Meggyőződésem szerint az ő személyi kvalitásai, az ő egyéniségének megnyerő volta önmagában nem intlpkoliák ezt a lélektani fordulatot, (Farkas István: Ügy is van!) hiszen-a miniszterelnök : úr.'elődje is kiváló kvalitásokkal rendelkezett. Á; miniszterelnök úr •elődjének házafiságát, Önma,gékán,.:yaló bízását, , élhivatqtfságérzését, 5. ülése 1936 október 22-én, csütörtökön, nagy alkotásokra való törekvését, egyéniségének megnyerő voltát soha sem vontuk kétségbe, ezek ma is vitán felül állanak. Valami másban kell tehát keresnünk ennek a változásnak okait. Azt sem lehet állítani, hogy talán a miniszterlenök úr elődjét bemutatkozása alkalmával, vagy kormányzatának első időszakában valami ellenérzés fogadta volna akár a nemzet, akár a parlament részéről- Sőt éppen itt van előttem a miniszterelnök úr elődjének bemutatkozása alkalmával az elhangzott vitára adott válasza. Azt mondta néhai Gömbös Gyula (felolvassa): »Turi Béla, Gaál Gaston, Apponyi Albert, Rassay Károly, Griger Miklós és Zsilinszky Endre felszólalása az elvi konzekvenciák tekintetében azonos volt. Megállapították — és ezt hálásan nyugtázom itt az ország Iszíne előtt — hogy amennyiben kormányzati programmom vagy munkatervem végrehajtásában azokhoz az elvekhez ragaszkodom, amelyeket itt hangoztatni bátor voltam és amely elveknek nagyrészét méltóztattak magukévá tenni, akkor a jóakaratú kritika mellett jóakaratú támogatásukra is számíthatok.« Mik voltak tehát azok az okok, t. Ház, amelyek egy ilyen elindulás után, a miniszterelnök úr elődjének kétségtelen egyéni kvalitásai mellett, jószándéka mellett is odavezettek, hogy négyéves kormányzatának utolsó időszakáhan a nemzetben kétségtelenül fellépett egy bizonyos bizalmatlanság, egy bizonyos kiábrándulás, sőt merem mondani, egy bizonyos ellenszenv a kormányzattal szemben? (Ügy van! Ügy van! bal felől) Ezen lehet vitatkozni. A t. túloldal valószínűleg kétségbevonja ennek a megállapításnak helyességét, azonban van egy bizonyos próbaköve ennek az állításnak és ez az, hogy a miniszterelnök úr elődje a nemzeti összefogást, összetartást tette a kormányzat ! jelszavává s ha én az ő kormányzatának utolsó időszakát ebből a szempontból bírálom, akkor meg kell állapítanom, hogy ez a nemzeti összefogás nem jött létre. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Egy hang a baloldalon: Összefogdosás volt!) Nemcsak azok maradtak meg a volt miniszterelnök úr politikai ellenfeleinek, akik kezdettől fogva vele szemben jóakaratot hangoztatva ellenzéki állásponton maradtak, hanem kormányzásának második felében elkeseredett ellenfeleivé tette magának, kormányzatának és rendszerének még azokat a férfiakat is, akikkel egy évtizeden keresztül azonos plattf ormon, azonos politika programmon dolgozott. (Ügy van! bálfelöl.) Valahol tehát organikus hibának, elgondolásbeli tévedésnek kellett lennie, hogy ez a helyzet előállott. T. Ház! Nem akarom a kegyeletes érzést hántani. Helyesnek találom, hogy a baráti részvétnek és a nemzeti gyásznak letelt órái után a feledés fátyolát borítsuk az elmúlt kormányzati időszakra, de ez a fátyol nem lehet olyan sűrű, hogy a nemzet érdekében a tanulságokat meg ne lássuk, meg ne őrizzük és azok konzekvenciáit le ne vonjuk. (Ügy van! balfelől.) Ha azokat az okokat vizsgálom, amelyek a miniszterelnök úr elődjének politikáját ilyen kisiklásokhoz vezették, akkor elsősorban annak a programúinak beállításában látom az okot, amellyel' ő kormányzatát megkezdette. Ez bizonyos tekintetben ellentmondásnak látszik, hí-. szén az igen t. miniszterelnök úr is magáévá tette ezt a kormányzati programmot. De ha méltóztatnak visszagondolni, azoik, akikkel épp most négy éve hasonló vitában