Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-154

24 Áz országgyűlés képviselőházának 154. ülése Í9É6 október 21-én, szerdán. zog — és ha e mellett a még nyomorultabb mezőgazdasági munkásság helyzetet ílézzuk (ügy van: ügy van! a szetsőbaioiaalon.j, anol az evi jövedeiem körülbelül 2ou pengő körül ; van, akkor nagyon elszomorító kepét kapun is és azt biszem, a miniszterelnök úr egyet fog érteni velem, ha azt mondom, hogy iiyen jövedelem mellett a belső tőkeképződésnek nincs meg a lehetősége (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert azok, akik dolgoznak, anynyit sem keresnek, mint amennyire tényleges mindennapi megélhetésükre szükségük van. Az emberek nem kulturális igényeikről, nem fényűző életmódjukról kénytelenek lemondani, nem fényűzési cikkeket kénytelenek mellőzni vásárlásaiknál, hanem a legminimálisabb, legfontosabb élemibzerekről kell lemondaniuk; a kenyérfogyasztásról és az emberi táplálkozásra szükséges egyéb élelmiszerekről, a gyermekek tejéről és amikor ilyen szomorú kepét látok, akkor igenis fel kgit hívnom a kormány figyelmét ezekre a körülményekre. Én végtelenül sajnálom, hogy a miniszterelnök úr beszédében ezekre a kérdésekre nem tér ki részletesen és csak egy mondatban érintette az egész kérdést. Én szükségesnek tartom, hogy itt az első alkalommal is, midőn a miniszterelnök úr programmjával kapcsolatban alkalmunk van állást foglalni, nyomatékosan felhívjam a miniszterelnök úr figyelmét azokra az állapotokra, amelyek között a dolgozó emberek vannak és arra kérjem a miniszterelnök urat, méltóztassék ezt a kérdést sürgősen tárgyalás alá venni és ne méltóztassék lehetővé tenni, hogy azok a rendeletek is, amelyek ennek a kérdésnek megoldása tekintetében kiadattak, a bürokrácia útvesztőjében vesszenek el. Igenis, ki kell terjeszteni a minimális munkabérek ügyében kiadott rendeletet nemcsak az ipari munkásokra, hanem ki kell terjeszteni a kereskedelemben és az irodákban foglalkoztatott alkalmazottakra is. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaldolalon.), mert ha az egyik oldalon van szellemi proletariátus, akkor a másik oldalon éppúgy van és ha az áruházaknak 30—40 pengővel alkalmazott elárusítónői és egyéb alkalmazottai, az irodákban robotoló gyorsírónők és gépírónők, könyvelők 60—50—40 pengős fizetés mellett végzik megállapítás nélküli munkaidő mellett, robotjukat, ez nem lehet ideál és nem lehet _ megnyugvásra ok, hanem igenis magában rejt olyan nagy ellenkezést és olya nagy ellenszenvet, amely kell, hogy valahol kitörjön, ha nem is ma, ha nem is, holnap, de holnapután, amely ellenszenvnek és elkeseredésnek kitörését nem lehet azzal megoldani, hogy az ember a vezéreket le akarja csukatni, hanem ezt a problémát ott kell megoldani, ahol a baj forrása van (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem felszínes kezeléssel, amint a javasasszonyok csinálják. Arra kérem a miniszterelnök . urat, hogy ezekkel a kérdésekkel méltóztassék behatóan foglalkozni és ne méltóztassék arra a rideg álláspontra helyezkedni, hogy a munkanélküli munkásnak nem jár semmiféle támogatás, ^ a munkanélküli munkásnak nem. jár semmiféle segély. Minden államban gondoskodnak a munkanélküli munkásról és^a magyar állam, a magyar nemzet minden társadalmi osztálynaik bajbajutott tagjairól gondoskodik. Gondoskodott a mezőgazdaságról, gondoskodott az iparról, gonoskodott a kereskedelemről, minden társadalmi osztály kapott a közből valamelyes támogatást. A gazdaadósságok rendezése, a kiviteli és behozatali engedélyek, a vamveaeiem es az egyeD tkoncessziujs, amelyeket kuionoozo testületek kaptais, .mindezek azt bizonyítják, üogy a magyar anam, .a magyar nenizec segítségére siet mindenkinek, c»ak azoiisnak nem siet segítségükre, akik onnibajukon kivul nem jutnaK úozza annoz a leúetosegnez, nogy munkájuk revén megkeresneshek mindennapi kenyerüket. Kn arra nivom tel a miniszterelnök ur íigyelmet, hogy époiy nemzeti érdeik ezek támogatása, mint mas társadalmi osztályok megsegítése. {Ügy van! ügy van! a széLsóbaloldaion.j Ha a magyar ipar elveszíti azoikat a kiváló szakmunkasokat, na a magyar ipar elveszíti azokat a kiváló munkaerőket, akik a magyar iparnak díszei és akik, ha elmennek- külföldre, hármely országban szíves logadtatásra találnak, akkor a magyar ipart alapjában támadjuk meg és a magyar ipart legértékesebb támaszaitói fosztjuk meg. hm arra kérem a miniszterelnöik urat, hogy ezeket a problémákat méltóztassék mind meglontoiás tárgyáva tenni és kormányprogrammjat töltse meg a szociális programúinak megtelelő szociális szellem. Inségmunkával nem lehet ezeket a problémákat megoldani. Az insegmunka megszégyenítő valami (Zaj jobbfetol.j és bármennyire is vitatják ezt -a velem szemDenallok, en meg «em tuuok lelkesedni (uroi Jt esieacs UOIHOUKUS: ÜÍZ merész állítás !J, amikor azt latom, nogy a ueteg családfő neiyett a kiskorú gyermek vagy a várandós asszonynak kell a taiicskat tolnia a Tabánban, azért, hogy végeredményben egy tányér levest, vagy egy darab lókoluaszt kapjon és ón nem merek lelkesedni azért a rendszerért, azért a berendezkedésért, amely nem tud mást nyújtani, mint csak ilyen szomorú módon, ilyen szomorú eszközökkel enyiiiteni azt a rettenetes fájdalmat és szenvedést, amelyben a dolgozó emberek élnek. Én örülök annak, hogy a miniszterelnök úr megígérte a gazdatisztek öregségi és egyéb kérdéseinek rendezését, bár meg vagyok győződve arról, hogy aligha nyer jó megoldást ez a kérdés abban az intézményben, amelynek keretében megoldani méltóztatik, mert hiszen a mezőgazdasági munkások ügyei sem nyertek megfelelő megoldást. Mégis örülök ennek azért, mert végre a mezőgazdaságba is bevonul a szociális biztosítás szelleme ós remélem, hogy ez az út arra vezet, hogy végre a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkásság is biztosítva lesz betegség ellen. Ha jól tudom, ezelőtt 30 évvel házhatározatot hoztak és ezt a házhatározatot 1927-ben, a betegsegélyezési törvény megalkotásával kapcsolatban megújították: kimondotta a Ház, hogy egy éven belül tartozik a miniszter beterjeszteni az erre vonatkozó törvényjavaslatot a Ház elé. Azóta már elmúlt a terminus jó párszor, de nyomát sem látjuk, hogy e tekintetben valami történt volna. Tudom, hogy a földmívelésügyi minisztérium most foglalkozik ezzel a kérdései, de még csak az adatgyűjtésnél tart. AUQI félek, hogy az adatgyűjtés még sok időt vesz igénybe és elkésünk ennek a kérdésnek megoldásával is és nem érjük el azt, amit a megoldástól most várunk. Örülök, hogy a miniszterelnök úr külpolitikai kijelentéseiben azt mondotta, hogy külpolitikánk nem irányul senki ellen. Szeretném, ha ez a mondat mindenütt érvényesülne a gyakorlatban. Ha szabad tanácsot adnom, altkor