Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-166

332 Az országgyűlés képviselőházának 166. szükséges. Ezt a hiányosságot kellett pótolnia ennek a törvényjavaslatnak — és pótolja is — amikor egyrészről ezt a központi szervet az országos bizottság formájában megvalósítja felfelé, másrészről pedig megvalósítja lefelé való tagozódásban a helyi bizottságokat. A magyar kamarai jogrendszert vizsgálva, szükséges és célszerű volt, hogy ez a törvény javaslat benyujtassék, mert ezzel a törvényja vaslattal idomítottuk hozzá, az ügyvédi kamarai rendszert a már a jogrendszerünkben létező és működő egyéb kamarai rendszerekhez és az élethez. A mezőgazdasági kamaráknál 1920. óta élénken tapasztalhattuk, hogy ez az önkormányzati szerv, a kamara vele tud haladni az élettel s közel áll ahhoz a társadalmi osztály hoz, amelynek életéért van s amelynek érdekében működik, ;s ezért a mezőgazdasági kama ráknál láttuk azt, hogy hasznos szolgálatot tudnak tenni azok a helyi bizottságok, amelye ket ott járási és községi mezőgazdasági bizottságoknak nevez a törvény és amelyek legalsó tagozatát képezik a kamarának. Ott láttuk, hogy a legalsó tagozaton is szűrődnek át vélemények, jönnek panaszok a felsőbb tagozat felé és ha az első rostán, az első szűrőn, a leg alsó tagozaton keresztül mennek ezek a javas latok, vélemények és panaszok, hogy tisztultabban kerüljenek a felsőbb tagozatokhoz, akkor ez nem felesleges és nem hiábavaló munka, hanem nagyon célszerű és szükséges. És ha a mezőgazdaság foglalkoztatásánál egy ilyen csúcsszervezet a vidéki kamarákon és az országos kamarákon túl létesült és azt a ' gyakorlati tapasztalatot. lehetett meríteni a mezőgazdasági kamarák működéséből, hogy hasznos és átfogó ez a tevékenység, amely a szervezésnek ilyen módján történt, akkor le kellett vonni azt a konzekvenciát, hogy az ügyvédi kamarákat is átalakítsuk az élő jogunkban meglévő többi kamara rendszerére. (Helyeslés jobbfelöl.} Nagyon helyes úton járt tehát az igazságügyminiszter úr és az igazságügyi kormányzat, amikor ezzel a törvényjavaslattal ilyen hézagot pótol és a többi kamara rendszeréhez hozzáigazítja az ügyvédi kamarák működését, szervezetét is. Az orvoskamarai javaslatnál még az is, aki elvileg ellenezte az autonómia tisztelete miatt a kamarai rendszert — ha jól emlékszem, Rákovszky Tibor t. képviselőtársam volt az — megjegyezte, hogy kell eey ilyen országos szervezet minden testületnél, minden kamaránál, mert országosan átfogó kérdéseket, — akár_ tanügyiek, akár egészségügyiek ezek — csak ilyen központi szerv tud alaposan és az egész országra átfogóan megvitatni, kidolgozni és a kormányzat elé úgy terjeszteni, mint egy egész országos szervezetnek véleményét. Tehát az is, aki az autonómiának álláspontján áll, helyeselte, hogy csúcsszervezetet létesíthessenek a kamarák, tehát nem lehet azt mondani, mintha az autonómiát sértené és az autonómikus elvbe ütköznék egy ilyen csúcsszervezet megvalósítása bármelyik kama ránál is és téves az én igénytelen felfogásom szerint az a felfogás is, amely azt vitatja, hogy mert egy csúcsszervezet létesült, ennélfogva a vidéki és a középső fokon lévő mezőgazdasági kamarák vagy ügyvédi kamarák az ő autonómiájukban sértve lennének. Hiszen éppen ezek az ügyvédi kamarák, orvosi kerületi kamarák és mezőgazdasági kerületi ka marák véleményén és erején múlik az, hogy csúcsszervezet mint működik és csak a vidéki kamarák hathatós közreműködése melülése 1936 december 3-án, csütörtökön. lett jöhet létre a csúosszervezetben is véle meny. Ezért Örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, t. Ház', mert hozzáilleszkedik, hozzá alkalmaz kodik az élő jogunkban lévő kamarák rendszeréhez. És ha álláspont érvényesülne, amelyet különösen újabban a szociáldemokrata párt részéről hallunk, hogy az önkéntes társulás valódibb és igazibb, mint a kényszer társulás, akkor erre csak azt lehetne felelni, hogy ez a felfogás már csak azért sem helytálló, mert ha visszatekintünk a kamarák léte sítésének idejére és azokra a küzdelmekre, amelyeknek eredményeképpen a kamarák léte sültek, azt kell megállapítanunk, hogy éppen ennek az önkéntes társulásnak alapján létrejött egyesületek kívánták a kamarák meg valósítását, például az orvosoknál az Orvosiszövetség vagy például a mérnököknél a Ma gyár Mérnök- és Építészegylet, amely nagy súlyú önkéntes társulás alapján létrejött egye sülés maga kívánta, hogy ezen az önkéntes társuláson kívül álló kamara is létesíttessék. Ugyanígy voltak a gazdasági egyesületek is. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nem ellenezte a mezőgazdasági kamarák léte sítését, — sőt támogatta ezt az óhajt — és azt kívánták a szabad társulás alapján álló egye sületek maguk is, hogy a rendnek, a karnak kebelében tömörült összesúg egy ilyen kényszertársulás formájában igenis kamarákban tömöri ttessék, mert csak egy ilyen kény szertársulás alapján összefogott és minden egyes tagot magában foglaló kamara tudja a karnak és rendnek átfogó érdekeit alaposan- megvitatni és képviselni. Tehát már csak ezért sem helytálló az a felfogás, hogy az önkéntes társulás t alapján létező testületek talán igazibb érdekképviseleti szervek lennének. De ezenkívül azért sem helytálló ez a felfogás, mert azt látjuk, hogy ahol kamarák létesültek — mint az ügyvédi, I orvosi, mezőgazdasági és mérnöki kamarák — | ott ezek a szabad társuláson alapuló egyesü• letek is mindig fenntartották életüket és^ műj ködésüket: Annak ellenére, hogy kamarák lé| tesültek, megmaradt és működik továbbra is a Magyar Mérnök- és Építészegylet, és meg ! maradt és működik az Országos Magyar GazI dasági Egyesület is. És ha most már az ügy védeket nézzük, azt látjuk, hogy az 1874. évben megalakult kamara ellenére az Ügyvédszövetség nagyon szépen folytatja működését, immár hosszú évtizedeken keresztül és hathatósan tud közreműködni az ügyvédi kamarák' mellett is az ügyvédség' érdekében. _ Sőt nemcsak, hogy ez működik közre hathatósan, hanem még mellette új szabad társuláson alapuló egyesületek is keletkeznek folytonosan. Itt esiak arra utalok, hogy az Ügyvédszövetség mellett nem régen alakult meg sza bad társulás alapján a Magyar Ügyvédek Nemzeti Szövetsége. Ha tehát azt az elvi felfogást nézzük, amely már 1874-ben is megnyilatkozott, hogy t. i. kamarára nincs szükség és hogy ^áppen azért kell ezt ellenezni, mert az kényszerrel jár, ezzel szemben az általam felhozott két indokot is méltóztassanak figyelembe venni, különösen abban a tekintetben, hogy az összeségnék, a kamarába mondjuk belekényszerített — használjuk ezt a kifejezést — összes tagoknak érdekeit átfogóan és egyetemesen csak olyan társulás, olyan egyesülés viheti, illetőleg képviselheti, ahol kényszeren alapszik ez az egyesülés.