Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-166

328 Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1936 december 3-án, csütörtökön. vánságok teljesítését. Az indokolásnak ez a mondata úgy szól, hogy (olvassa): »Az ügyvédi munkaalkalmak belső indokoltság nélkül történő szaporítása, pusztán azért, cmert egy foglalkozási osztály anyagi érdekeinek megfelel, — bármennyire kívánatos is ennek a foglalkozási osztálynak anyagi fellendítése —nem illeszthető bele a nemzet egyetemének érdekeit igazságos szemlélettel szolgáló célkitűzések sorába.« Ezt a néhány kemény mondatot én is aláírom: csakugyan nem lehet az ügyvédet rákényszeríteni a jogkereső közönségre. így általánosságban ez, mint elv, megáll. Azonban nem ügyvédi szempontból, hanem — maint képviselőtársaim is Támutattak — közérdekből kívánjuk mi azt, hogy az ügyvédi munkaterületet igenis tágítsák, az ügyvédi munkaalkalmakat igenis szaporítsák. Hogy miért közérdek ez? Hivatkozhatom ebben a tekintetben akár az előadó úr szavaira, aki azt mondja, nincsen jó bíróság, jó igazságszolgáltatás, jó közigazgatás, sem jó egyéb hatósági funkcionálás az ügyivédség, az ügyvéd közreműködése nélkül és kifejezi azt is, hogy ez a törvényalkotás nemcsak az ügyvédség érdekében van, hanem a lehető legnagyobb mértékben szolgálja a közérdeket is. Ebből a közérdekből kívánjuk tehát mi, ügyvédek azt, hogy munkaterületünk igenis szabályöztassék és kibővíttessék. Itt mindjárt rámutatok arra, a jogi eszközre, amelyet a gazdasági életben a legnagyobb mérvben vesz igénybe a közönség, ez pedig az okiratok kérdése. Elsősorban az okiratok szabályozzák a felek közötti jogviszonyt, de hogy az*az okirat megfelelő legyen, ahhoz nemcsak az szükséges, hogy az jól, a törvény jó ismeretében és az életből szerzett tapasztalatokkal legyen megszerkesztve, hane-m szükséges az is, hogy azt az okiratot annak idejében írják meg, vagyis akkor, amikor a jogügylet keletkezik, nem pedig akkor, amikor már három bíróságon, 8—9 tárgyaláson keresztül végigszenvedik a felek a tortúrát és már egy csomó költség merül fel, márpedig sokan csak azután jönnek rá arra, hogy mégis csak jó lesz okiratot szerkeszteni. Ennél a kérdésnél van tehát egyik magyarázója annak a közérdekű követelménynek, hogy fontosabb jogi kérdéseknél feltétlenül törvényileg kellene kényszeríteni a feleket arra, hogy ügyvédnek, szakértőnek közbenjárását vegyék igénybe. 1918-ban kibocsátották azt a kis rendeletet, amely a telekkönyvi eljárásban az adás-vételi szerződéseket írásbeliséghez kötötte, annak jó, áldásos hatását azóta nagyon is érezzük. T. Képviselőház! Az okiratoknál az ügyvédi kényszernek, ismétlem., a fontosabb esetekre történő kikötése magával hozza nemcsak a felek biztos jogi helyzetét és azt a jó barátságot, amelyet dara pactának nevez a római jog, hanem magával hozza azt is, hogy a híróságok tehermentesülnek és a bíróságok munkája most anár a kisebb ilyen okirathiányos perektől felszabadulván, más ügyek behatóbb, belterjesebb elintézésére fordítható. Éppen e tekintetben fordul különösen a vidéki ügyvédek figyelme a jegyzői 'magánmunkálatok felé, amely jegyzői magánmunkálatoknál jól^ tudjuk, közrejátszik az is, hogy még ha ért is valamit az a jegyző a joghoz, pedig a jegyzői tanfolyamon ezt csak olyan melléktárgyként tanítják, a jegyzői okiratok legtöbbje hibás a tekintetben, hogy a feleknek sok irányban igen nagy szerencsétlenséget és vagyoni bajokat okozhat. Nekem is volt esetem, amikor eljött hozzám panaszkodni egy szegény család, hogy megtámadták a végrendeletet, amelyben valamely távoli rokon nagy vagyont juttatott annak a földhözragadt falusi kisgazda családnak

% Megnézzük a végrendeletet és kisül, hogy a végrendelet, amelyet a főjegyző csinált, teljesen rossz. Megindulnak a perek, a pert ez a

r szegény család elveszti, de amikor a tárgyalás során a törvényszéki bíró a jegyzőtől megkérdi, hogy hogyan mert vállalkozni a végrendelet csinálására, akkor elővesz egy szakkönyvet és azt mondja, hogy a jegyzői tanfolyamra appröbált szakkönyvből vette a mintát és igaza volt neki. Tehát még a tanítása sem komoly a jegyzői karnak abban az irányban, hogy jogilag képzett legyen. Én sem akarom jegyzőink érdemeit sem kicsinyíteni, sem fokozni, igenis vannak köztük nagyon derék, megfelelő tisztviselők és kifogástalan em! berek és vannak ennek ellenkezői is. (Din-nyés | Lajos: Kortesek is vannak köztük! — Mózes Sándor: Mégsem lehet általánosítani!) Természetes dolog, hogy nem lehet általánosítani, de viszont ezzel szemben van azután olyan jegyző is, aki volt annyira őszinte és kijelentette nekem, — nem is egy van ilyen — hogy bár megmenekülhetne a mai napon a magánmunkálatoktól, szívesen venné, csak adjanak megfelelő fizetést és legyen megfelelő megélhetése és nekifeküdhessék tisztán és kizárólag annak az óriási jegyzői (munkának, amely ma, hogy úgy fejezzem ki magamat, a falu pennájára * hárul. A munkaterületek növelése tekintetében még egyes fontosabb közigazgatási ténykedésekre is hivatkozhatom, azonfelül hivatkozhatom az ügyvédszövetség és a kamarák előterjesztéseire, amelyek mind tele vannak ilyen javaslatokkal, de, sajnos, ezek a javaslatok meghallgatásra nem találnak. Rámutatok még egy mindig sok családot érintő tevékenységre, jogügyletre, a parcellázásra. Ott is borzalmas dolgok történnek. Volt már alkalmam a t. Képviselőházban felemlíteni Szentkereszt somogymegy ei pusztát, ahova 10—15—25.000 pengő készpénzeket vitt 30—40—50 család. Belefeküdtek a gazdálkodásba, gazdálkodtak, adósságokat csináltak és iparkodtak letörleszteni. Egyszerre csak angol fontkölcsön. miatt perlik valamennyit, majd végrehajtják és árverezik őket. Nem is tudtak róla, hogy az ingatlanon angol fontkölcsöne van a régi földbirtokosnak. Mivel a földbirtokoson a kölcsön behajthatatlan és a parcellázási vállalkozón is behajthatatlan, most megveszik rajtuk, aki tud fizetni, kifizeti, aki nem tud fizetni, azt kitetszik a birtokból. Ha ott van az ügyvéd, aki ellenőrzi a telekkönyvet és az ügyleteket, akkor nem történhetnek ilyen dolgok és éppen a parcellázásokon, isanétlem, ezért is feltétlenül megkövetelném az ügyvéd alkalmazását, mert mindig nagy vagyonra és sok családra vonatkoznak ezek az ügyletek. Tovább folytathatnám ezeknek a munkaalkalmaknak felsorolását^ de csak utalok e tekintetben az ügyvédi kamarák és az ügyvédszövetség előterjesztéseire és inkább azt hozom fel, hogy ebben a mostani ügyvédi javaslatban úgyszólván alig talál az ember valamit, ami az ügyvédségnek azt a sokat emlegetett kiváltságát mutatná abban a^ tekintetben, hogy az ügyvédség javára is történik valami. Itt van például a védettség. A védettség esetében az ügyvéd a védettől a követelését nem