Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-165
Az országgyűlés képviselőházának 16 i alkalmazásban való elhelyezést illetően. A törvény két helyen mindössze közvetve említ olyasmit, hogy erről is szó lehet. Egyik esetben ugyanis megemlíti, hogy aki ismét állami alkalmazásba kerül, annál a tényleges tiszti szolgálati idő beszámít, a másik helyen pedig megemlíti, hogy akik nem fogadnak el állami közigazgatási állást, azok további kedvezményben nem részesülhetnek. Itt azonban megnyugtathatom az interpelláló képviselő uvrat, hogy ez tisztán katonaközigazgatási intézkedés volt, hogy a honvédség egy bizonyos vrészében az elhelyezkedési lehetőségnek eleget tudjunk tenni. Már most az a kérdés, hogy a .lövőiben mi történhetik'? Az, amit az igen t. interpelláló képviselő úr volt szíves megemlíteni, tudniillik a hadiévek beszámítása, magyarul nem jelentene mást, mint új nyugdíjigényt. Ez tudniillik ezt jelenti, ha most utólagosan beszámítjuk az eltávozott tiszteknek a hadiéveket, mert a törvény kifejezetten csak a valóságos szolgálati időről beszél, az »effektív« szó is benne van még zárójelben. Ez, a megoldás tehát nem jelentene mást, mint hogy nekem törvényjavaslatot kellene idehoznom egy új nyugdíjkategóriára vonatkozólag. Azt hiszem, amikor az országgyűlés mindkét házában ismételten felszólalás hangzott el a nyugdíjterhek rohamos növekedésével szemben, aligha lehet tőlem azt kívánni, hogy ilyen^ javaslattal álljak elő. Marad tehát a segítésnek az a módja, hogy méltóztassék rámbízni, kit, mikor és hogyan milyen egyéni segítségben tudok részesíteni, mert hogy éppen ezeknek a tiszteknek sorsát is szívemen viselem, azt volt alkalmam megmutatni és remélem, lesz is alkalmam megmutatni. Ebben a tudatban kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps jobbfelől, középen és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszontválasz joga. Ifj. Balogh István: Mélyen t. Ház! Amint a miniszter úr ismertette, tíz-tizenkét éve annak, hogy ez a törvény életbelépett. Azok az urak, akik a katonasort elhagyták, hosszá ideje elhelyezetlenül vannak és hosszú ideje annak, hogy részben megkapták a végkielégítést, részben pedig el tudtak tengődni egy kisebb vagy nagyobb helyen. Az átmeneti időszak alatt bizonyos, hogy a teljes fizetésüket kapták ezek az urak, de amikor ez a határidő elmúlt, iákkor az a helyzet állott elo, amelyet az 1931. évi V. te. 4. pontja tartalmaz, — méltóztassék talán jobban utána nézni — hogy aki az elbocsátása után felajánlott állami alkalmazást nem fogadja el, az elesik attól a lehetőségtől, hogy továbbra is számíthasson az állam támogatására.^ (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt mondta a miniszter úr!) Ezek az emberek nem kapnak ilyen támogatást, de nem is számíthatnak rá, már túl vaunak rajta, mert az elmúlt 12 esztendő jobban megőrölte őket, semhogy szabadpályán eltudjanak helyezkedni, ez a 12 esztendő tehát elég volt arra, hogy ezek az emberek elessenek azoktól a lehetőségektől, amelyekkel még célt tudtak volna érni. Nem akarok kitérni arra, hogy r követeléseiknek bírói úton való érvényesítését milyen módon, milyen ítéletekkel intézték el, mert ez a hely szinte nem méltó arra, hogy erről a dologról beszéljék, de szomorú dolog, hogy kormányzói támogatással vagy a közigazgaülése 1936 december 2-án, szerdán. 321 tási bíróság ítéletével kellett ezeknek a nyomorultaknak és családtagjaiknak hozzájutni ahhoz, amit a bíróság is jogosan megítélt nekik. Semmi okom sincs arra, hogy a honvédelmi miniszter úrnak, mint a magyar hadsereg első katonájának ígéretében kételkedjem, el kell tehát fogadnom és készséggel el is fogadom ezt az ígéretet, mert bízom abban, hogy amit a honvédelmi miniszter úr megígér, be is tartja, arra a szoros kapcsolatra való tekintettel is, amely közte és azok között a tiszttársai között fennáll, akik ma nagyon szomorú helyzetben élnek. A miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik az interpellációra adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Lázár Imre képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a kultuszminiszter úrnak, hogy az iskolaügyekbe is politikát visznek be, mely szerint a nem Nep.-párti érzelmű gyermekek szüleit több napi elzárásra, vagy pénzbüntetésre büntetik. Ez történt Jászladány községben is, ahol a gazdasági ismétlőiskola tanköteles gyermekek szüleit, több százat több napi elzárásra vagy nagyobb összegű pénzbüntetésre büntettek. Kérem a kultuszminiszter urat, vizsgáltassa ki jászladányi gazdasági ismétlőiskola ügyét, hogy akik 1935-ben március 31-én az •országgyűlési képviselőválasztáskor a Nep.párt jelöltjére szavaztak, hány iskolabüntetést és akik a kisgazdapárt jelöltre szavaztak, azok hány iskolabüntetést szenvedtek. Kérek erről felvilágosítást adni, hogy miért történt ezen pártoskodás a gazdasági, különösképpen az iskolaigazgató tanító szerepéről és egyben kérem a még hátralevő büntetések és iskolamulasztásból kifolyólag felmerült büntetéspénzek további behajtásának megszüntetését, illetve annak elengedését.^ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lázár Imre: T. Képviselőház! Amikor bejegyeztem interpellációmat arról, hogy az iskolamulasztásokért miért szabnak ki ilyen büntetéseket, ezzel nem az volt a célom, hogy az iskolamulasztás büntetése egyszer s mindenkorra megszűnjék, hanem csak azt akartam kifogásolni, hogy miért politikai szempontok szerint szabják ki a büntetéseket. Vannak egyes községek, ahol az elmúlt választás alkalmával a tanítóság is bekapcsolódott a választásba. (Rakovszky Tibor: A Nep.-be!) Mindenesetjre a Nep. részéről. (Vitéz Árpád: Nem minden esetben a Nep. részéről!) Ezek a tanítók nem a diákokon, nem a tanulókon, hanem a tanulók szülein éreztetik politikai elfogultságukat. Ez történt Jászladányban is. Jászladány ban van egy gazdasági ismétlő szakiskola, amelynek igazgató-tanítója, Németh Bélába törvényhatósági választások alkalmával elvállalta a szavazatszedő küldöttség elnökségét, de ennek a tisztének betöltése közben megsértette a választás tisztaságát olyképpen, hogy a szavazócédulákat, amelyeket a szavazóknak kellett volna az urnába tenniök, ő vette kézbe, vala47*
