Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-165
318 Az országgyűlés képviselőházának 1 hogy párszáz pengős pénzbírsággal megúszszák a dolgot. A magyar ember szereti a kenyeret. Országunkban nagy a kenyér-, a liszt- és a tésztafogyasztás., A városi munkás keresetének mintegy 20%-át, a falusi munkás ennek kétszeresét, két és félszeresét,' 40—45%-át, sok esetben 50%-át kénytelen 'lisztre és kenyérre költeni. Méltóztassanak elgondolni, hogy a falusi munkásnak — a 'múlt héten tartott interpellációmban talán kissé elragadtattam magam, amikor erre gondoltam — egy pengő napszám mellett kell ilyen hideg időben íburgonyát és répát szedni és mikor a napszám felemelkedett IP 50-re, akkor Békésvármegye alispánja már félreverte a harangot és holmi bolseviki összeesküvésről beszélt. Tessék elképzelni, hogy ha egy kiló kenyér 34 fillér, egy kiló liszt ára pedig 32 fillér körül van akkor, ha az a munkásember csak egy kiló kenyeret eszik meg családjával együtt akkor az egy pengős napszámnak éppen egyharmadát költötte kenyérre. Már most egy munkás f átlag évi 30 pengőt fizet azért a gyönyörűségért, hogy a világ legjobb búzáját termő országban savanykás, kesernyés ragacsot kénytelen enni azonkívül azért, mert tésztával kénytelen táplálkozni, miután hússal táplálkozni nemi tud a hús drágasága miatt. Ez az adó típusa a fordított progresszív adónak. Mindig beszélünk az adó progresszivitásról, hogy t. i. minél tehetősebb valaki, annál nagyobb terhet vállaljon az állam fenntartásának költségeiből. Ennél az adónemnél ez fordítva van mert a nagybirtokos s általában a birtokos osztály azon a címen, hogy őstermelő, nem fizeti ezt az. adót, ennek az adónak a fizetésére nincs kötelezve. A földmívesoisztály sem fizeti, ellenben fizeti a városi munkás, fizeti a lateiner és fizeti főképpen a falu szegény népe a maga keresetének olyan részével, amely rész minden csak nem méltányos. Ha én agrárius lennék, akkor én magam állnék ide és magam kérném a kormányt arra, hogy ezt az erősen antiszociális adót minél előbb törölje el. A mai nehéz időkben, amikor a megélhetés költségei és a folyton süllyedő munkabérek között anélkül is tátongó ür van s e miatt a társadalmi és gazdasági béke állandóan veszélyben forog, a mai világban ennek az adónemnek fenntartása szociális szemponthói sem, de még állami biztonsági szempontból sem ajánlatos. Nem is olyan horriblis ösz,szegről van szó; amint mondottam, 30 millió pengőről van csak szó, amelyre a kormány igen könnyen találhat másutt is fedezetet. Mindennap olvassuk, hogy javul a mezőgazdaság helyzete, erősen javulnak az. állatárak s a terményárak is jobbak, mint más esztendőkben. A kormány zöldfüzetes jelentései egy idő óta a kincstár bevételeinek állandó növekedéséről számolnak be. Ugy hirlik továhbá, hogy a Nemzeti Banknál hétről-hétre növekszik az állami pénzkövetelés., Nem tudom, a jelentések hitelesek-e, — nem tudom ellenőrizni, nem lévén a pénzügyminisztériumban annyira benfentes, — de arról beszélnek, hogy mintegy 30 millióval emelkedett az államháztartás bevétele. En tehát az, én egyszerű eszemmel úgy hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy a kormány, ha most azonnal nem is, de legalább a jövő költségvetési évben gondoskodjék arról, hogy a lisztforgalmi adó, ez a súlyosan antiszociális adó végre-valahára eltűnjön a közéletből. Azonkívül gondoskodjék a 65. ülése 1936 december 2-án, szerdán. kormány arról, hogy ha már más eszközökkel nem, de legalább az adóelengedés eszközeivel a városi lakosság megélhetését valamivel könynyebbé tegye. Ha a munkások 'és alkalmazottak a drágaságra való hivatkozással béremelést kérnek, akkor a béremelés elől azzal zárkóznak el, hogy ez drágítja a termelési költségeket és Magyarország ipari versenyképességét csökkenti a külfölddel szemben. Tessék nekem megmondani, mit csináljon az a szegény munkásember, aki mindennap drágábban és drágábban él, de az ő áruja,, az, ő munkaereje, a legnemesebb áru, mert mindig új értéket termel, nem drágul, ellenkezően: csökken. Tesssék nekem megmondani, igen t. Képviselőház, miből éljen az a munkás? 15—16 pengős hetibérek vannak és abból kell annak a nagyon gyakran nagylétszámú munkáscsaládnak megélnie. Nem akarok 4—5 gyerekről beszélni, magam is munkásfertályban lakom, tudom a helyzetet, hogy 2—3 gyerek van, de annyi mindenesetre van egy munkásembernél, mert az az ambícióját helyezi abba, hogy legalább kettő legyen. (Derültség.) Ott van az asszony, a két gyerek és a férj, négyen vannak, négyen ülnek le a kiló kenyérhez, nem marad belőle semmi és fizetnek 5 és fél fillér adót azért a gyönyörűségért, hogy savanykás városi kenyeret ehetnek. Ha egy kis tésztát akarnak enni, kilogrammonként 7 fillér adót fizetnek. A gyereket nem. lehet mással tömni, mint kenyérrel, úgyhogy a munkásember keresetének 20%-a erre fogy el., Ott van azután a lakbér, amely a munkás keresetének körülbelül 18—20%-át teszi ki. Miből éljen az a munkásember? En belátom, hogy a pénzügyminiszter úr nagyon nehéz helyzetben van, mert vele szemben óriási igényeket támasztanak. Az a 30 millió pengő is úgy eltűnt, mint a cukor, mikor beledobják a csésze forró kávéba. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Rögtön befejezem. Mindazonáltal, tekintettel arra a nehéz szociális feszültségre, amelyet mindannyian érzünk s tekintettel azokra a gazdasági és társadalmi ba. jókra, amelyek itt mutatkoznak, arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy a jövő évi költségvetésben gondoskodjék előszöir is a lisztforgalmi adó teljes eltörléséről, gondoskodjék továbbá^ arról, hogy az élelmiszereket terhelő adók, vámok és illetékek valamivel könnyítessenek. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy leikeimben nagyon átérzem azt a nehéz helyzetet, amelyben főleg a városi lakosság és ennek az országnak a munkából, testi és szellemi munkából élő lakossága van, többek között van olyan körülmények folytán is, amelyekre a t. képviselő úr interpellációjában — köszönettel kell elismernem — tárgyilagos módon rámutatott. A helyzet azonban a következő: Az összes országokban, a világon mindenütt, azokban is, ahol szociáldemokrata kormányok vezetik az országot, rendkívül erős mértékben eltolódtak az állami bevételek a, fogyasztási és forgalmi adók felé. Ez világjelenség, amely lehet szimpatikus, lehet ellenszenves, (Farkas István: De van szociális védelem, gondoskodnak magas munkabérekről!) azonban ezen változtatni egy ilyen kis ország, mint Magyarország, nem tud és ez a dolog lényege.