Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1936 december 2-án, szerdán. 315 Br. Berg Miksa: Az igazságügyminiszternél!) Ismételten figyelmeztetem a kormányt, hogy ezeknek a kisembereknek pénzét ellopják és kértem ía kormány intézkedését. A kormány nem találta szükségesnek, hogy intézkedéseket tegyen a közérdek védelmére. Ezért tartom szükségesnek, hogy itt a képviselőháziban is szóvátegyem az ügyet. (Gr. Festetics Domonkos: Az ügyészséghez tartozik!) Egy olyan intézet tehát, amelynek alaptőkéje papíron 88.000 pengőt tett ki, — de a valóságban már hiányzott — 1934-ben például a következőket mutatja ki mérlegé-ben: 88.000 pengő papíron levő alaptőke mellett az üzleti költségek csak az 1934. évben 72.002 pengő 4 fillért tesznek ki, a folyószámlái követelésekből leírás — 'mint elveszett, be nem hajtható követelés — 1934-hen 82.131 pengő 52 fillér. Amint már említettem, a tisztelt igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok, azok sógorai és komái kaptak folyószámlakölcsönöket, ezekből pedig leírtak csupán 1934-ben 82.131 pengő 52 fillért. Maradt folyószámlaadósság 1934-ben 11.058 pengő 48 fillér a hites könyvszakértő (megállapítása szerint. Ennek ellenére 1935-ben már ismét van folyószámla-adósság, még pedig 143.141 pengő 49 fillér. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Mojzes János: Rövidesen befejezem. Sajnos, az idő rövidsége miatt nem tudom, ezeket a botrányos eseményeket a kellő részletességgel ismertetni, beszédem befejezéséül tehát röviden a következő kérdéseket teszem fel a t. pénzügyminiszter úrhoz. Azok után, hogy a kormányt már évekkel ezelőtt ismételten is figyelmeztettem itt a képviselőházban arra, hogy ezeknél az intézeteknél közönséges szédelgés folyik, hogy a kisemberek pénze ezeknek az intézeteknek és ügyvezetőiknek a kezén el fog tűnni és kértem a kormány intézkedését a közérdek megóvása végett, amit a kormány elmulasztott megtenni: kérdezem az igen t. pénzügyminiszter úrtól, imilyen intéizkedéseket^ óhajt tenni a kormány ezeknek a jóhiszemű és szerencsétlen kisembereknek kártalanítása érdekében; milyen intézkedéseket szándékozik tenni a kormány aziránt, hogy az építő takarékszövetkezetek üzelmeinek vógetvessen és azt a további kérdést intéízem a pénzügyminiszter úrhoz, hajlandó-e a kormány a büntető eljárást folyamatba tenni az összes igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok felelősségének megállapítása végett. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok a sajnálatos körülmények, amelyek a Budapesti Ingatlanbanknál a képviselő úr interpellációja szerint előfordultak, az ő megállapítása és minősítése szerint, — hogy az ő szavait idézzem — csalások ... (Mojzes János: Csalások, sikkasztások, csalárd bukás!), szóval csupa olyan bűncselekmények, amelyeket a fennálló törvények a legszigorúbban büntetnek és ha jól emlékszem, legnagyobb részük hivatalból üldözendő. Nem áll meg tehát az a szemrehányás, hogy nem alkottatták jogszabályok, amelyek ezeket a cselekményeket^ ha tényleg elkövették Őket, magánjogilag és büntetőjogilag tiltanák és büntetnék; hiszen képviselőtársam minősítette ezeket a cselekményeket olyanoknak, amelyek a fennálló törvények szerint a legsúlyosabb megtorlás alá esnek. Ennélfogva ' ő maga cáfolta meg azt a szemrehányást, mintha itt nem volna jogszabály. (Mózes Sándor: A működésüket kell megszüntetni!) Azt mondotta viszont a képviselő úr, (hogy ő már régen és ismételten felszólalt ebben az ügyben. Ki kell jelentenem, hogy hozzám most méltóztatott először interpellálni ebben az ügyben, engem tehát semmiféle formai felelősség nem terhelhet. Azt is méltóztatott mondani, hogy felhívta a kormány figyelmét, alkosson jogszabályokat és így előzze meg ezt az esetet. Ha tárgyilagosan vizsgáljuk a dolgot, akkor meg kell állapítanunk, hogy az építő takarékokkal más országokban is bajok vannak. Ez az intézmény Amerikában alakult, azután átment Angliába, »Building Society« néven. Angliában azonban tőkebőség van, ott szívesen bocsátanak rendelkezésre nagyobb összegeket, amelyeket azután- ilyen módon is felhasználnak. Azután Közép-Európába jött ez az intézmény. Először Németországban és Ausztriában telepedett meg; nálunk csak az összeomlás után kezdtek ilyen szövetkezetek alakulni. Itt azonban nem voltak tőkék, amelyeket e szövetkezetek átvettek volna és építkezésre fordítottak volna, hanem szerződésileg oktrojált kényszertakarékosság útján igyekeztek tőkéket előteremteni és próbálták azután építkezésre fordítani. Mindez természetesen nagyon nehezen 'megy és a visszaélések lehetősége fennforog. Ausztriában, Németországban és Svájcban is fordultak elő visszaélések. Hogy preventív jogszabályokkal és felügyelettel mennyire lehetséges egyáltalán küzdeni e visszaélések ellen, annak nehézségét nagyon megvilágítja az a tény, hogy megpróbálták szabályozni a, kérdést Ausztriában is, Németországban, is és bizony nagyon kevés eredményt értek el, végül is Ausztriában 3932ben eltiltották az építő takarékpénztárak létesítését és ezt a tilalmat 1934-ig meghosszabbították. Németországban a biztosító vállalatok felügyelő hatóságának ellenőrzése alá próbálták vonni ezeket az építő takarékokat, csakhogy ezekután az intézkedések után is nagyarányú összeomlások jöttek. Most újabb szabályozásokkal kísérleteznek, Svájcban pedig 1935 február 5.-én rendelettel próbáltak újabb szabályozást adni, a tapasztalatok azonban még nem igazolták ennek a szabályozásnak a helyességét. Mindezeknek az elmondásával nem aKartam egyebet, mint rámutatni arra, hogy a preventív jogszabályok alkotása itt két nagy hibában szenved: 1.

t Tulajdonképpen csak új építőtakarékok alapítását lehet megakadályozni; 2. az ellenőrzés és helyes szabályozás rendkívül nehéz. Hogy mennyire nehéz, azt a külföldi É példák, a külföldi kísérletezések is bizonyítják. Nem lehet tehát komoly szemrehányást tenni egy esetből kifolyólag, amelyhez a kormánynak semmi köze. Lelkiismeretlen, rosszhiszemű emberek mindig lesznek, a büntető igazságszolgáltatás küzdeni fog ellenük, a küzdelem azonban meglehetősen egyenlőtlen. Ezeknek az embereknek a cselekményeiért egyetlen ország tisztességes kormányát sem lehet felelőssé tenni. (Ügy van! jobbfelől.) De tovább megyek! Ne méltóztassék ezekből az esetekből általánosítani. Azt megígérhetem, — és ez az egyetlen, amit tisztességes ember felelős helyen mondhat — hogy ezeknek a nehézségeknek az ellenére is igen rövid időn belül törvénnyel vagy rendelettel fogunk közbe lépni és igyekezni fogunk megakadályozni, hogy az