Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-165
312 Az országgyűlés képviselőházának 1 ismételten elkövettek, végre abban a szerencsés helyzetben vagyok most, harmadízbeni felszólalásom alkalmával, hogy a pénzügyminiszter úr ennél az interpellációmnál jelen van, és remélem, hogy az e tárgyban elhangzott harmadik interpellációm után a pénzügyminiszter úrtól végre választ és remélhetőleg intézkedést is fogok kapni. Köztudomású az, hogy a vagyonbukott Budapesti Ingatlanbanknál több mint 400 kisembernek a tőkegyűjtése, több mint 300.000 pengő összegű követelése veszett el, elveszett anélkül, hogy ezekre a követelésekre bármi fedezet lenne. Több mint 400 kisembernek olyan követelései vesztek el, amelyeket szabáiysze rűen elsikkasztottak és elloptak, mert ezeket a pénzeket úgy az intézet alapszabályai szerint, mint a kölcsönszerződések szerint az intézet elsőrendű pénzintézeteknél zárolt számlán lett volna köteles elhelyezni, tehát ezekhez a pénzekhez egyáltalán hozzá sem lehetett volna nyúlni. T. Képviselőház! Ez az ügy ma már nem annak a több mint 400 károsult kisembernek és a vagyonbukott intézetnek a magánügye. Közügy ez, t. Képviselőház! E miatt kértem én ezzel az interpellációval, illetve ezzel a bankbukással kapcsolatban a kormány felelősségének megállapítását is. Ez a kormány tobbízben nagy önérzettel hivatkozott arra, hogy milyen nagy jogrend, milyen nagy belső rend van ebben az országban. T. Képviselőház! Nemcsak abban áll a közrend biztosítása, hogy megbüntetik a falusi kisiparost azért, mert pókhálót találnak műhelyében, megbüntetik a falusi kisembert, mert az utca felé nyíló ablakát ki merte nyitni, megbüntetik a falusi öregembert, mert ki mert ülni az utcára, vagy megbüntetik a falusi kisgazdát azért, mert iparengedély nélkül a vásáron lovat mert venni vagy eladni. (Ellenmondósok a jobboldalon.) Ha méltóztatnak érdeklődni, a konkrét eseteket is ide fogom hozni a Ház elé. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Méltóztassék a közrendet abban a vonatkozásban is biztosítani, hogy a jóhiszemű kisemberek tömegét ilyen botrányos szédelgéssel, mint amilyen már ismételten történt ebben az országban, méltóságos vagy kegyelmes nevek felhasználásával; méltóságos vagy kegyelmes címek viselőinek erkölcsi támogatásával meg ne károsíthassák. (Farkas István: Halljuk a neveket!) Eösrtön szolgálok a nevekkel, t. képviselőtársam. (Mozgás.) A képviselőházi naplónak 1933 július 5-i száma szerint ugyanebben a tárgyban már interpelláltam, tehát a kormányt felelősség terheli, amiért elmulasztotta megvédeni a közérdekei elmulasztott olyan intézkedéseket hozni, amelyek ezektől a károktól a kisembereket, a jóhiszemű embereket '• megvédték és megóvták volna. Amikor 1933. július 5-én elsőízben interpelláltam ebben a tárgyban, interpellációm vée-én a távollevő pénzügyminiszter úrhoz a következő felhívást intéztem (olvassa): »'SaJnálom, hogy a pénzügyminiszter úrtól erre a kérdésre sem kapok itt választ. Mindenesetre szükségesnek tartanám, hogy ebben a kérdésben is nyilatkozzék a t. távollevő nénzüffymiriiszter úr. nehogy esetiéi? a tájékozatlanság vaffy kellő ellenőrzés hiánya miatt azoknak a szerencsétlen kölcsön i erényi aknek tömegei áldozatul essenek az üzletszerzés eme módjának, amelyet én másnak nem nevezhetek, mint közönséges svédeisrésnek.« Tehát arra. hogy milyen az üzletszerzésnek, az üzletvitelnek az a 6 5. ülése 1936 december 2-án, szerdán. módja, amelyet az építőtakarékszövetkezetek, többek között a Budapesti Ingatlanbank is évek során át követtek, felhívtam a kormány figyelmét és kértem a kormány intézkedését a közérdek megóvására. A kormány ezt az intézkedést elmulasztotta. Másodízben akkor interpelláltam ebben a tárgyban, amikor — sajnos — rövid félév multán ez az éu jóslatom valóra vált és a Saját Otthon Építőtakarék Szövetkezetnek botrányos •bukása ismét ráterelte a figyelmet az építőtakarék-szövetkezetek üzelmeire. Már akkor rámutattam arra a sajnálatos jelenségre, hogy ebben az országban általában az a szokás, hogy ha egy közéleti nagyság lejárja magát, ha valaJki megbukik mint miniszter, alkalmatlanná vált mint miniszter vagy egyéb közéleti nagyság, szükségesnek látják, hogy beültessék valami közgazdasági intézmény élére, ámbár bebizonyította, hogy képtelen a köz érdekében eredményes működést kifejteni. Mi a következménye ennek, t. Képviselőház? Ha állami intézmény élére állítják, az ő hozzá nem értésével, két balkezével legfeljebb az adófizető polgároknak okoz bajt. Amíg az adófizetők bírjá&i. addig az intézmény meg nem bukhatik, csaJk arról lehet szó, hogy hány millióval többet fizetnek rá az adófizetők az üzletvezetésre. Ha pedig magánvállalatok élére állítják az ilyen megbukott vagy lejárt közéleti nagyságokat, akkor az az eredmény, hogy elvész a kisembereknek, a jóhiszemű polgároknak a pénze annál az intézménynél, amelyet ilyen közéleti nagyságok vezetnek kellő szaktudás és hozzáértés nélkül. (Éber Antal: Hát nem. szakértők azok? — Zaj.) T. Képviselőház! A Saját Otthon Építő Takarék Szövetkezet bukásával kapcsolatban, ahol többszáz ilyen jóhiszemű kisembernek mintegy 300.000 pengő összegű nehezen összetakarított tőkéje veszett el, már rámutattam arra, hogy ennek a« intézetnek az alapítói a következő előkelő személyiségek voltak: gróf Csáky Károly nyugalmazott honvédelmi miniszter, gróf Csáky Kálmán igazgató, dr. Apáthy Jenő nyűg. ezredes-hadbíró, dr. Dobrozenszky Henrik prépost, Pfaller Róbert m. kir. nürnbergi konzul, Mayer Emil Miksa műépítész, Körmendy-Frim/m Ödön ügyvezető igazgató, Körmendy Ervin igazgató, van den Berg Richárd vezérigazgató, Kertész Elemér a Move. Frontharcos Szövetség ügyvezető alelnöke, Scherer Tivadar mérnök és Szabó Jenő építész. T. Képviselőház! TJgy a Saját Otthon Epítő= takarék Szövetkezet, mint a budapesti Ingatlanbank éveken át minden alaptőke nélkül működött, és működése kizárólag abból állott, hogy az ügyvezetőség a jóhiszemű kisemberek tőkegyűjtéseit elköltötte és elsikkasztotta. Akkor ismételten felhívtam a kormány figyelmét arra, hogy milyen szédelgés folyik ezeknél az úgynevezett építőtakarék-szövetkezeteknél a jóhiszemű kisemberek rovására és ismét kértem — sajnos, eredménytelenül — a kormány intézkedését a közérdek megóvására. Hogy most harmadízben is kénytelen vagyok e tárgyban interpellálni, annak ismét egy szomorú esemény adott aktualitást, nevezetesen a Budapesti Ingatlan Bank bukása. A lapok közleményeiből ismeretes, hogy a Budapesti Ingatlan Bank, amelynek kizárólagos üzletköre a legutóbbi években az úgynevezett építőtakaréküzlet volt, a napokban kényszeregyezségi kérvényt adott be a budapesti kir. törvényszékhez, amelyben bejelenti, hogy