Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-165
Az országgyűlés képviselőházának 16 állam teherbíróképességének figyelembe vétele mellett — valorizálhatnék és a valorizációs összegnek megfelelően hadikölcsönkötvények hadikölcsönsorsjegyekre cseréltetnének kii A kicserélt hadikölcsönkötvények sorsjegyeit azután 50 évre elosztva évenként bizonyos részletekben kisorsolnák. A valorizációs értékben való kisorsolás mellé bekapcsolandó lenne a nyerészkedési kedv is, amely lehetővé tenné azt, hogy a ma értéktelenül heverő hadikölcsönkötvények sorsjeggyé átváltoztatva azonnal értékké emelkednének és az állani intervenciós vásárlásaival azok a közforgalomba is kikerülhetnének és mások által is megvásárolhatók lennének, 3. Nem tartaná-e lehetőnek azt Nagyméltóságod, hogy a kicserélt sorsjegyek az eredeti jegyzők s esetleg mások adóhátralók-kamatainak törlesztésére elfogadhatók lennének? 4. Mindezen megoldás mellett természetszerűleg folytatni kellene a mai hadikölcsönsegélyezéist mindaddig, amíg a sorsjegyekre való átcserélés kapcsán nevezettek birtokában levő hadikölcsönsorsjegyek ki nem sorsoltatnának^ Elnök: Soltész János képviselő urat illeti a szó. Soltész János: T. Ház! A hadikölcsönkötvények valorizációjának kérdésében éhben a Háziban már számos interpelláció hangzott el. Szépen ecsetelték mindazokat az indokokat, amelyek szükségessé tennék, hogy a hadikölcsönkötvények valamilyen formában yalorizáltaSiSanak és ez a kérdés likvidáltassék. A pénzügyminiszter urak minden egyes interpellációra adott válaszukban elismerték, hogy ez a kívánalom jogos, de mindenkor hozzátették azt, hogy a jelen körülmények között ez megvalósíthatatlan, mert lehetetlen és elháríthatatlan pénzügyi akadályokba ütközik, és e helyett bevezették Magyarországon a hadikölcsön-segélyezés rendszerét, amely eléggé szociális gondolat, amely azonban a legkisebb mérteikben sem oldja meg ezt a nagyon súlyos problémát. Ha kimegyünk a falura, elibénk jönnek a szerencsétlen tönkrement emberek, akiknek valamikor házuk, földjük, vagyonuk volt, s azt befektették hadikölcsön-kötvénybe, abban a reményben, hogy az_ biztos kamatozású papír, hogy annak legalább a kamatait meg fogják kapni valamikor és abból meg fognak élni. Tudom, hogy hatalmas problémáról r van szó, hogy itt az igényeket le kell szállítani, ha ezt a kérdést egyáltalában meg akarjuk oldani, mert hiszen Magyarországon a háború alatt nyolc íziben volt hadikölcsönjegyzéis és e jegyzések kapcsán 13 ^milliárd korona értékű hadikölcsönt jegyeztek a magyar hadikölcsönk öt vény-jegyzők. Amikor nosztrifikálásra került a sor, akkor ebből az említett összegből 5—6 milliárd korona értékű ; konszolidált hadikölcsönkötyényt nosztrifikáltak. Hivatalos adatok nem állanak rendelkezésemre, — a pénzügyminisztérium illetékes ügyosztálya el is zárkózik attól, hogy hivatalos adatokkal szolgáljon — így tehát én is kénytelen vagyok becslésekre és a forgalomban lévő számokra hivatkozni. Ezek szerint Magyarországon jelenleg az erősebb kezekben van még körülbelül 2 milliárd korona értékű _ hadikölcsönkötvény, gyengébb kezekben^ a kisjegyzők kezében pedig 3—4 milliárd értékű kötvény; természetszerűleg elsősorban csak ennek a 3—4 milliárd korona ér5. ülése 1936 december 2-án, szerdám. 309 tékű hadikölcsönkötvénynek a rendezéséről lehetne szó. Jelen felszólalásomban nem is az összegszerűség a fontos, inkább az a megoldási mód, amelyet a pénzügyminiszter úrnak szíves figyelmébe ajánlok. (Halljuk! jobb felől.) Ha 4 milliárd koronával kalkuláljuk a valorizálandó hadikölcsönkötvények összegét, akkor elsősor. ban azt kell figyelembe venni, hogy a hadikölcsönkötvények már jegyzésük percében sem bírtak ^ ugyanannyi aranyértékkel, amennyit a névértékek mutattak, mert már 1914-iben is, az első hadikölesönkötvény jegyzésénél, ha 100 korona volt a névérték, a kölcsön csak 90 korona aranyértékkel bírt. 1915-ben már lezuhant ez 77 koronára, 1915 második felében 74 koronára, az 1916. májusi jegyzésnél 64 koronára, az 1916. noivemberi jegyzésnél 52 koronára, az 1917. évi márciusi jegyzésnél 47 koronára, a novemberi jegyzésnél 40 koronára és az 1918. évi májusi jegyzésnél ismét 40 korona volt az aranyérték. Az értéklemorzsolódás tehát aranyértékben számítva, már a hadikölcsönjegyzés idejében megtörtént, úgyhogy 1918-ban a 100 koronás címlet valójában már csak 40 aranykoronát jelentett., Az 1914-ben 10%-kal kezdődött lemorzsolódás, amely 1918-ig 60%ot tett ki, olyan hatalmas értékveszteség, amelyet ha figyelembe veszünk, mégállapíthatjuk, hogy az akkor jegyzett hadikölcsönkötvények valódi értéke már akkor is csak a névérték 50%-át tette ki. Az az összeg tehát, amellyel a hadikölcsönkötvények rendezésénél kalkulálni kell, a kisjegyzők kezén lévő hadikölcsönkötvények valódi értéke összesen csak 2 milliárd koronának felel meg. Ha tehát egyáltalában szó lehetne a hadikölcsönkötvények valorzálásáról, akkor ezzel az összeggel kellene számolnunk. Ha a valorizációt egyáltalában keresztül kívánjuk vinni, akkor figyelemmel kell lennünk a szociális szempontokra, figyelemmel kell lennünk a kis-jegyzőkre, a kis-címlettulajdoinosokra és ígv tovább, fokozatosan a nagyobb és nagvobb erővel rendelkező hadikölcs^önkötvénvtulajdonosokra. Mondok egy példát. Ha például 20%-os valorizációt határozna el a képviselőház, abban az esetben a kisjegyzők és a nyomorba döntött egyének hadikölcsönkötvénveit 40%-ban lehetne valorizálni, a legmagasabb címleteket pedig csak 5%-ban. Hogy a valorizáció müven mértékű, legven, arra nézve igen helyes ú+baie-azítást nyníthat a hadikölcsönkötvénysegélvezés statisztikája, amelyben már igen sok adat áll a pénzügyminiszter úr rendelkezésére. Ha megállaooidnánk abban, hoary a hadikölcsönkötvényeket bizonyos mértékben valo-ri%kUnk, akkor törvénvhozá.silag lehetne intézkedni abban az iránvban. hogy a hadikölcsönVötvénvek visszafizetése 50 estzendőn keresztül történjék mee:. Kétségtelen, hogy 50 év nagy idő. érm-p-u évért keresni kell egy olyan módot, amely lehetővé tenne azt, hogy egy ilven hosz-;zú időre kiterjedő rendelkezés esetére is a ^Vöi^sönk öt vények m ^r az első percben értéket kép viseljenek. Igaz;, hogy már az is értéket jelent, ha kimondja az állam azt, hogy évente mondüik nyolc millió pengőt fordít 'hadikölesönkötvény beváltására, mert akkor mindenki tudhatná azt, hogy előbb, vagy utóbh, de rá fog kerülni a sor. Ezen az egyszerű megoldáson túl azonban eerv johh mp^nldást kívánok ismertetni itt a Ház előtt. 1923-ban a lapokban foglalkoztam
