Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

302 Az országgyűlés képviselőházának j csütörtökön délután négy órakor tartsa s annak napirendjére tűzzük ki az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Következnek az interpellációk. Mojzes János képviselő úr a belügyminiszter úrhoz bejegyzett interpellációját törölte, ezért első lesz Homonnay Tivadar képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): ^Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a <m. kir. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az állástalan diplomások országos bizottsága kötelékébe tartozott és később az állam egyes igazgatási ágaiban elhelyezett diplomások még mindig minimális illetménnyel csak ideiglenes minőségben teljesítenek szolgálatot. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr ezen alkalmazottakat véglegesíttetni és illetményeiket a mai gazdasági viszonyokhoz mérten fölemelni úgy, hogy abból, bár szerényen, de meg tudjanak éíni?« Elnök: Áz interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az állástalan diplomások országos bizottsága, amelynek elnöke a túloldali pártnak egyik ' illusztris képviselője, Illés József t. képviselőtársam és barátom, egy kéréssel fordult a közelmúltban az igen t. kormányhoz, amely kérés az volt, hogy az igen t. kormány javítson azoknak íz állástalan diplomásoknak a gazdasági helyzetén, akiket éppen ennek a bizottságnak a kérésére 1934-ben az állami adminisztráció egyes ágazatainál volt szíves alkalmazni. Mi annakidején azt kértük az igen t. kormánytól, hogy ezeket a diplomásokat egy bizonyos időtartamot meghaladó szolgálat után véglegesítse és részükre olyan illetményt állapítson meg, amely illetményből, habár súlyosak és nehezek is a gazdasági viszonyok, de szerényen mégis meg lehet élni. Az igen t. kor-, mány annakidején a bizottságnak ezt a kérését jóváhagyta, illetőleg részben teljesítette. Azóta azonban két esztendő múlt el és e két esztendő alatt ezek a tisztviselők, akik diplomával rendelkeznék, a maguk szolgálati helyén fogalmazói munkakört látnak el becsületesen és tisztességesen dolgoznak s hivatásuk magaslatán állanak, mert hiszen nem agy alkalommal illetékes főnökségük elismerő nyilatkozatot tett munkálkodásukról. Tekintettel arra, hogy pénzügyi vonatkozása van kérelmemnek, azért jegyeztem be interpellációmat a pénzügyminiszter úrhoz s most az a kérésem az igen t. kormányhoz, hogy legalább azoknak a diplomásoknak az illetményeit emelje fel, akik az államnál már legalább két esztendő óta szolgálnak, ha jól tudom, 1934. évben neveztettek ki. Jelenleg 80 pengő illetményük van, de ebből is levonások vannak, úgy tudom, 75*62 pengőt kapnak ezek a 31—34 éves tisztviselők, akik, hangsúlyozom, majdnem száz százalékban fogalmazói munkát végeznek és sokszor reggeltől késő estig dolgoznak (Müller Antal: E mellett a fizetés mellett nem tudnak megnősülni!) és nem egy van köztük, aki családos lember. Amikor az állástalan diplomások érdekéi 65. ülése 1936 december 2-án, \zerdán. ben felemelem szavamat a Házban és kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, egy pillanatig sem akarok szembehelyezkedni a pártom által követett és részemről is elfoglalt azzal az állásponttal, hogy amikor a fiatalsággal szemben való gondoskodásról beszélünk és a jelen generáció jobb sorsát akarjuk biztosítani, akkor nemcsak a diplomásokat kell megsegítenünk, hanem kvalifikációra és foglalkozásra való tekintet nélkül mindazokat, akik ebbe a kategóriába tartoznak. Kérem a pénzügyminiszter urat, légyen szíves és karolja fel ennek a bizottságnak igazán méltányos és igazságos kérését. Ezenkívül az a kérésem, hogy úgy a magánvállalatoknál, mint egyéb helyütt, ahol a kormánynak az elhelyezkedési lehetőségek elnyerése tekintetében ingerenciája van, tegyen meg mindent arra vonatkozólag, hogy ezek a fiatalemberek, akik, sajnos, ma már nem is nagyon fiatalok, mert hiszen átlagos korhatáruk 31—32 év, a múlttal szemben fokozottabb számban és mértékben legyenek elhelyezhetők. Őszintén megmondom, hogy ebben a kérdésben, ha nem is speciálisan a diplomásokkal foglalkoztam, annak idején a miniszterelnök úr kijelentése kielégített és úgy hiszem, történtek vagy folyamatban lehetnek olyan adminisztratív intézkedések, amelyek ennek a kérdésnek megoldását kedvezően elősegítik. Röviden azért szólalok most fel, hogy kérjem a pénzügyminiszter úr jóindulatát ebben a kérdésben, amit annál is inkább remélek, mert hiszen pénzügyi vonatkozásban a kérdésnek nem nagyjelentőségű, nem tömegről van szó. Ügy tudom, hogy annak idején elhelyezett cirka 800 diplomásból már alig van 300 olyan, aki az állami szolgálatban ne volna kinevezve. Kérésem tehát arra irányul, hogy a legalább két évet egyfolytában tisztességesen, szorgalommal eltöltött idejük után egyrészt véglegesíthessenek, másrészt 80 pengős szerény illetményük Budapesten lehetőleg 150 pengőre, vidéken pedig 120 pengőre emeltessék fel. A kultuszminiszter úr egy-két hónappal ezelőtt egyik képviselőtársamnak szintén kedvező választ adott, azóta azonban nem történtek intézkedések, hanem statisztika összeállításával foglalkozott az igen t. kormány. Már a kultuszminiszter úr is azt mondotta, hogy kevés azoknak a száma, akik nincsenek kinevezve. A »kevés szám« alatt azonban nem 250-et értek, mert ez már elég tekintélyes szám, de ha még ennél is kevesebb volna a számuk, akkor annál könnyebb az igen t. pénzügyminiszter úr helyzete, hogy az államnál szolgálatot teljesítő pár fiatalembert véglegesítse és abba a helyzetbe juttassa, hogy meg tudjon élni. Arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, szíveskedjék kérésemet teljesíteni. (Helyeslés a balközé^en.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr olyan kérdést érintett, amely iránt a rokonszenv és a segíteni akarás pártkülönbség nélkül kötelességünk ebben az országban. (Ügy van! Úgy van!) Örömmel jelenthetem, hogy kérése lényegében már teljesült, amennyiben a miniszterelnök úr ő nagyméltósága a hazaérkezése utáni órákban hozzájárult ahhoz a javaslatomhoz, hogy azoknak az Adob.-istáknak, — hogy ezzel a használatos kifejezéssel éljek —- akik 3934ben, tehát nem is ragaszkodom ahhoz a júniusi határidőhöz, amit a bizottság javasol, hanem akik az 1934. óv végéig alkalmaztattak, vagyis