Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

300 Az országgyűlés képviselőházának . alapján, hanem igen komoly méltányossági szempontokból, — hogy azok a jelöltek, akik már bejegyeztettek, zártlétszám esetében se zárassanak el az ügyvédi karba való felvételtől. Igaz, hogy ez bizonyos fokig hátráltatja ott, ahol a zártlétszámot behozzuk, ennek a zártlétszámnak érvényesülését, azonban ha figyelembe vesszük azt, hogy ezek a fiatalemberek már hosszú időn át jogászi pályára készültek, jogi tanulmányokat folytattak és már mint bejegyzett ügyvédjelöltek záratnának el az ügyvédi karba való bejutástól, akkor valóban el kell ismerni, hogy ez súlyos méltánytalanság volna az illetőkkel izemben. Az 57. § szabályozza azt, hogy betegség vagy testi fogyatkozás esetében kiket lehet a karból törölni. Itt tisztán csak azt a kérelmet terjesztem elő, hogy legalább egy évig fenn állt légyen tlZ cl betegség vagy testi fogyatkozás és csak ez esetben legyen ez a paragrafus alkalmazható, mert hiszen különben esetleg téves intézkedések is történhetnének. Az 59. §-ban pedig kimondandó volna, hogy lakáshiány vagy nemfizetés miatt törölt ügyvédek, amennyiben megfelelő lakást szereznek maguknak, illetve a hátralékaikat rendezik, a zártlétszámra való tekintet nélkül a kariba újból felveendők. Foglalkozni kívánok még a rendtartás harmadik fejezetének 75. Vával, amely most már a szólásszabadságot kellőképpen biztosítja és ezt köszönettel ismerem el; ugyanakkor azonban én itt ínég néhány kérelmet volnék bátor előterjeszteni, e szakasz kiegészítésére nézve, így például az ügyvédi hivatás fokozottabb védelme ebben a szakaszban találhatna helyet azzal, hogy egy sui generis bűncselekmény állapíttatnék meg, és pedig: ha valaki az ügyvédet hivatásának jogszerű gyakorlásában^ akadályozza erőszakkal avagy fenyegetéssel és hivatásának gyakorlása miatt rágalmazza vagy becsületében sérti. (Helyeslés balfelől.— Horváth Zoltán: Helyes, elfogadjuk!) Ha tudunk egy isui generis bűncselekményt statuálni ebben a javaslatban — mondjuk -a vétkező ügyvédek ellen, akkor, azt hiszem, lanmak sincsen akiaidálya, hogy az ügyvédek javára ós érdekében egy ilyenb űndselelkmény körvonalaztassék ebben a 'szakaszban' <s ezzel *az ügyvédi karmaik hivatása teljesítésében való védelmei megfele1 ően bi ztoisíttassék. Ugyanitt lehetne azt is kifejezésne juttatni, hogy a felek hivatásszerű (képviseletével csakis ügyvéd foglalkozhatik. Itt lehetne talán arról is gondoskodni, hogy az ügyvédek, amennyiben hatóságoknál eljárnak, soronkívül fogadtassanak, hiszen több üg-vfél érdekében is járnak el egyszerre, de azonkívül hivatásbeli elfoglaltságuk is indokolja ezt. Ugyanitt, ebben a szaKas zlhan lehetne, szerény nézetem .szerint, az ügyvédi munikateriületet legalább annyiban bővíteni, hogy az ügyvédi képviselet lehetősége a fegyelmi bíráskodás 'minden ágazatára is biztosíttassék. T. Ház! A 77. §> mostani szövegezése, szerény nézetem szerint, már nem aggályos, mert hiszen az ügyvéd itt csak a teendőkről és a várható költségekről tájékoztatja az ügyfelét, talán még kiegészíthető volna azonban^ ez a szakasz azzal, hogy amennyiben az ügyvéd részéről jóhiszeműség forog fenn, akikor még ha tévedne is, ebben a tájékoztatásban, ebből kifolyólag az ügyvéddel szemben sem anyagi igényt 65. ülése 1936 december 2-án, szerdán. származtatni és támasztani, sem pedig az ügyvéddel szemben emiatt figyelmi eljárást folyamatba tenni nem lehet. Ugyanígy talán felesleges is mondanom, hogy az ezzel járó költség, illetve munkadíj is .megtérítendő az ügyvédnek. A 78. és 80. §-okra von'atkozólag az a szerény megjegyzésem, hogy ha az ügyvédi könyvvezetés kötelezővé tétetik, akkor az ügyvédi könyveknek bizonyító erejét i& meg lehetne állapítani ebben a szakaszban (Zaj a jobboldalon és a középen.) és egyszersmind azt is, hogy miután ezekben a könyvekben !az ügyfeleket érintő számtalan titok foglaltatik, azért ezek a könyvek csak a bíróságnak Vagy a megbízó félnek legyenek felmutatandók, de semmi esetre sem .más, esetleg adóhatóságoknak, amelyek ezeket a könyveket cs'ak azért tanulmányoznák, hogy ebből kifolyólag az ügyvédekre esetleg nagyobb terhet rójanak. A 80. $-nál pedig nagyon kérem az igazságügyminiszter urat arra, bár itt a pénzügyminiszter úrhoz szól tulajdonképpen a kérelmem, hogy biztosítsa a kötelezően adandó ügyvédi elismervények illetékmentességét, amellett pedig fontos volna^ hogy talán !az is kimondassák, hogy az ügyvédi feljegyzéseket, bizonyos iratokat stb. csak bizonyos ideig kell az ügyvédnek "megőriznie, mert most ebben a javas: latban ninosen errenézve rendelkezés. Azt hiszem, talán három esztendőben volna megállapítható az az idő, ameddig az iratok megőrzése kötelező volna. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A IV. fejezethez tisztán csak egy 'megjegyzésem, van és ez a 96. §-ra vonatkozik, nevezetesen a készkiadásos megállapodások eredeti érvénytelensége volna kimondandó a törvényjavaslatban, mert hiszen igaz ugyan, hogy az ügyvéd jogtudó és ebben — aioiidjuk — felette áll ügyfelének, a mai nehéz viszonyok között azonban sokszor kényszerhelyzetben van az ügyvéd és gazdasági szempontból sokszor inferiorisabb a helyzete, mint az ügyfelének, amit bizony az ügyfelek sokszor az ügyvéd rovására használnak ki. Ha tehát áll ez az igazság az egyik oldalon, akkor állnia kell másik oldalon is, annyiban, hogy az ügyvédek kiuzsorázását jelentő ilyen megállapodások szintén érvénytelenek, ami nem zárja ki amellett az ügyvéd fegyelmi felelősségét amiatt, hogy egy ilyen szabály megszegését elősegítette. A fegyelmi eljárásra vonatkozólag a 113. §-hoz az a megjegyzésem, hogy megállapítandó volna a pénzbírság minimuma és maximuma. Ez most nem foglaltatik benne a törvényjavaslatban és ez a hiány komoly aggodalomra ad okot*,amellett pedig ha a pénzbírságot minden esetben át kell változtatni felfüggesztésre, ha a pénzbírság nem hajtható be, akkor esetleg túlzottan nagy lesz a. büntetés, mert 'a felfüggesztés időtartama minimálisan hat hónap, ezért tehát azt kérném, hogy 'a felfüggesztésre való átváltoztatás ne legyen okvetlenül kötelező. A fegyelmi bírákra vonatkozólag hiányzik a törvényjavaslatból annak kimondása, hogy az, aki fegyelmi büntetésben részesült, két vagy háirom évig nem lehet fegyelmi bíró. Azt hiszem, ugyanez áll az összeférhetetlenségi bizottság tagjaira is, úgyhogy a 112. |-ban ez pótlólag szintén megállapítandó volna. A 129. § előírja azt, hogy az ügyvédi fegyelmi ügyekben a jövőben kötelező a felügye-