Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-165

Az országgyűlés képviselőházának 16 Kánya Kálmán külügyminiszter: T. Ház! Van 'szerencsém az, egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslat kinyomatását és szétosztását elrendelni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a képviselőház külügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának kiadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A Ház a külügyminiszter úr által, benyújtott törvényjavaslatot kinyomatja, tagjai között szétosztatja s a-miniszter úr által javasolt bizottságoknak adja ki. Szólásra következik vitéz Árvátfalvi Nagy István képviselő úr. vitéz Arvátfalvi Nagy István: T. Képviselőház! Politikai és érdekképviseleti szempontokon felülemelkedve, szakszerű bírálatban kívánom részesíteni a szőnyegen levő törvényjavaslatot, annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy ezt a m'agyar ügyvédség egyeteme éppen úgy megérdemli, mint ahogy az előttünk fekvő törvényjavaslat is megérdemli azért, mert szemben Vázsonyi képviselőtársammal, én eibben^ a törvényjavaslatban sem politikai tendenciát, sem pedig ügyvédellenes tendenciát felfedezni nem tudok. Figyeltem Vázsonyi képviselőtársam szavait ós úgy láttam^ hogy ő az ügyvédellenességet, illetőleg a politikumot egy momentumban vélte felfedezni s ez a csúcsszervezet, az országos bizottság felállítása, (Vázsonyi János: Nemcsak ebben!) amelyet a magam részéről nagy örömmel üdvözlök, mert ez az országos bizottság szerény nézetem szerint az autonómia megerősítése ós az ügyvédi karnak az az egyetlen aggálya, hogy az országos^ bizottság elnökének megválasztásába a (kormányzatnak beleszólása lenne, a törvényjavaslat módosításával elimináltatott. Ezzel szemben Vázsonyi képviselőtársam, maga mutatott rá nagyon helyesen arra, hogy komoly lépés az, hogy az ügyvédség kérdése idekerült a törvényhozás elé és én abban látom az igaz ságügyminiszter úr legnagyobb érdemét, hogy ezt a kérdést bátran szőnyegre hozta annak ellenére, hogy valóban általános ügyvédellenes hangulattal kell számolnunk,^ ha ez az ügyvédellenes hangulat alaptalan és indokolatlan is. A imiagam részéről a miniszter úr eddigi működéséiben az ügyvédi kar irányában a legmesszebbmenő jóindulatot láttam és tapsztaltam mindenkor és külön is még kell köszönnöm azt az előzékenységet, amelyet ennek a törvényjavaslatnak 'bizottsági tárgyalásai során a módosítások tekintetében tanúsított. Mélyen t. Képviselőház! Azt természetesen nem mondom, hogy ez a törvényjavaslat ügyvédi szempontból nézve tökéletes és kielégítő r s hogy az ügyvédi kar minden jogos kívánságát magában foglalja, de számolnunk kell azonban azzal is, Jiogy ez tulajdonképpen egy szervezeti törvény, az ügyvédi munka alaki rendjét szabályozó törvény, mint ilyen tehát nem tartalmazhat sok olyan dolgot, amelyet az ügyvédi kar egyébként a maga részére teljes joggal kíván. En is foglalkozni kívánok egészen röviden az ügyvédellenes hangulattal, s a magam részéről is megállapítani óhajtom azt, hogy ennek keletkezési okát én egyrészt abban látom, hogy az ügyvéd mindig harcban van és aki harcol, az ellenségeket is szerez. Látom az okát azonkívül az adósmentalitásban és látom végül az okát az ügyvédi pálya túlzsúfoltságában, az ügyvédség nagy nyomorában s abban, hogy emiatt, ha kivételesen is, de tényleg előfordul>. ülése 1936 december 2-án, szerdán. 297 nak jogos kifogások egyes ügyvédek tevékenységével szemben. Mindamellett, azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a magyar ügyvédség- oly nemes tradíciókat táplál, a magyar ügyvédség oly fontos tényezője az igazságszolgáltatásnak, olyan hatalmas bástyája a magyar alkotmánynak, s annyira mindenkor hátor harcosa volt és hiszem, hogy lesz a jövőben is az igazságnak és szabadságnak, hogy ezért megérdemli a támogatást, megérdemli a magyar társadalom minden rétegének jóindulatát. Es ha a magyar ügyvédségen segítünk, akkor ez nem tisztán ügyvédi szempontból jelentős, hanem közérdekű is. Meggyőződésem, hogy ezzel voltaképpen közhelyeket mondottam. Ezeket az igazságügyminiszter úr éppúgy átérzi és az igazságügyminiszter úr át van hatva attól a szándéktól, hogy a magyar ügyvédséget, amennyire ez a mai körülmények közt lehetséges, jobb helyzetbe hozza, hiszen éppen ezt célozta ennek a törvényjavaslatnak is a parlament elé hozatala. Meg kell állapítanom egyes ellenzéki felszólaló képviselőtársaimmal szemben azt is, hogy ez a törvényjavaslat feltétlenül időszerű, mégpedig azért, mert az 1874-es ügyvédi rendtartás óta eltelt hosszú idő, valamint az időköziben beállott változások nagyon is indokolják és szükségessé teszik egy új szervezeti törvény megalkotását. A magam részéről megállapítom azt,, hogy ez a javaslat igen kiváló és

f kitűnő rendszerbe foglalt jogászi teljesítmény; megállapítom azt is, hogy szerény felfogásom szerint, ez a javaslat alkalmas az ügyvédi kar nívójának és tekintélyének emelésére, egyszersmind az anyagi ellenállóképességnek is fokozására. Ha már most egyes kardinális kérdésekkel . foglalkozom, úgy legyen szabad nekem is néhány szóban az autonómia kérdésével foglalkoznom és itt annak a nézetemnek adnom kifejezést, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak, hogy nem érinti és nem sérti az autonómiát, hanem ennek a törvényjavaslatnak tető alá hozatala biztosítja az autonómiának sokkal erősebb kiépítését és biztosítja a magyar ügyvédség szervezetének egészséges működését. Én az autonómia kiépítését látom a helyi bizottságokban, valamint az előbb már említett országos bizottságban, mint csúcs szervezetben is és ami a 43. §-foan foglalt főfelügyeleti jogot illeti, ennek jelenlegi szövegezésében most már nem látok semmi olyan mozzanatot, ami komoly aggodalomra adhatna okot. Felemlítették az ellenzék részéről azt is, hogy ez a javaslat nagyon sok kérdést utal rendeletr. útra. Ezeket a kérdéseket bővebben tanulmányozva, ón azt láttam és látom, hogy ezeknek a rendeleti térre utalt kérdéseknek nagyrésze másként nem is fogható fel, mint csak úgy, hogy ezeket majd rendelet útján szabályozzák és csak egy-két olyan fontosabb i kérdés van ezek között, amelyekre nézve esetleg a magam részéről is indokoltnak látnám azt, ha legalább az belekerülne a törvényjavaslatba, hogy az igazságügyminiszter úr rendelkezései utólag bemutatandók a törvényhozásnak. Ilyennek látom a kamarák számának és székhelyének megállapítását, az ügyvédjelölti joggyakorlat rendezését és az ügyvédi díjak mérséklését. Nagyon sok előttem szólott képviselőtársam foglalkozott már a zárt létszám kérdésével is. En úgy vélem, hogy nincs különbség 44*