Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-164
Az országgyűlés képviselőházának 161 vényjavaslatban, mert bár a mai nehéz gazdasági viszonyok annak a törvényjavaslatnak megvalósítását, amely az ügyvédség részére az okirati kényszerrel jelentékeny munkaikaimat 'biztosítana, momentán nem is hozható ide, mert erre gazdasági okokból az idő nem is alkalmas, meggyőződésem az, amit már az előbb is kifejezésre juttattam, hogy a választójogról szóló törvénnyel kialakuló politikai helyzet, nemkülönben a munkával agyonterhelt és a munka súlya alatt roskadozó jegyzők érdekében szükségessé vált községi közigazgatás reformjával ez, a kérdés akarva, nem akarva az igazságügyi és belügyi kormányzat megoldandó problémájaként rövid időn belül felmerül ós megoldásra vári (Darányi Kálmán miniszterelnök a terembe lép. ~ Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Ha tehát mi azt akarjuk, hogy előkészítsük az időt és a talajt arra, hogy gazdasági téren az ügyvédség anyagi megerősítése is a közeli törvényhozási feladatok közé tartozzék, akkor az ügyvédi rendtartás reformjával az első lépést meg kell tennünk és az ügyvédi kar szempontjából is véteknek tartanám ezzel a javaslattal 'Szemben ismét a negáció és tagadás álláspontjára helyezkedni, mert ugyanabba a hibába esnék az ügyvédség, amelynek súlyos következményeit ma is viseli. Mélyen t. Ház! A törvényjavasllatról igen sok mondanivalóm volna, azonban röviden csak arra utalok, hogy ez a törvényjavaslat az autonómiát nemcsak nem sérti, hanem kiépíti. Itt van az országos bizottság. Utalok megint arra, amiről közvetlenül tudok, hogy körülbelül 7—8 évvel ezelőtt a vidéki kamarák fel akarták állítani a vidéki kamarák országos szövetségét. Etekintetben készen volt a szabályzat, készen volt az ügyrend. Ezt a budapesti ügyvédi kamara bizonyos szempontjai akadályozták meg. Még egy-két évvel ezelőtt az Országos Ügyvédszövetság felajánlotta az adminisztráció elvégzését is. Ha tehát a múltban a vidéki kamarák szükségét érezték annak, hogy egy közös szerv álljon rendelkezésre, mert jóllehet minden magyar ügyvéd egymással minden vonatkozásban szolidáris, azonban mégis bizonyos ellentétek merültek fel a budapesti és a vidéki felfogás között, akkor ma a törvénynek ez a rendelkezése nemcsak az autonómiák kiépítése, hanem az ügyvédi kar érdekeinek védelme szempontjából is egy fontos lépés. Mélyen t. Ház! Összefoglalom azokat az indokokat, amelyek engem ennél a törvényjavaslatnál vezetnek. A törvényjavaslatban politikumot nem látok. A törvényjavaslatot politikum szempontjából bírálni nem is szabad. A törvényjavaslat az autonómiát nem sérti, sőt továbbfejleszti, a törvényjavaslat az ügyvédi kar részére az erkölcsi súly és a tekintély védelme és fokozása mellett az anyagi megerősödés lehetőségeit megnyitja ós meg vagyok róla győződve, hogy ha az ügyvédi kar törvényben biztosított jogai alapján imaga veszi sorsának intézését kezébe, maga védekezik a túlzsúfoltság súlyos hátrányai ellen, akkor az igazságügyi kormányzat meg fogja találni a módját annak, hogy anyagi téren is az ügyvédi kar segítségére siessen. Ebből a felfogásból kiindulva és ama meg; győződésem alapján, hogy hitemben csalódni nem fogok és hogy az ügyvédi kar e törvényjavaslat alapján nemcsak hogy hátrányosabb helyzetbe nem jut, hanem ellenkezőleg ez a jaiilése 1936 december 1-én, kedden. 285 vaslat célját eléri, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A miniszterelnök úr óhajt szólni. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az interpellációs könyvben holnapra három olyan interpelláció van bejegyezve, amelyek mindegyike Sztranyavszky Sándor képviselőtársunknak az evangélikus egyetemes zsinat ülésén elhangzott közismert nyilatkozatával kíván foglalkozni. Most, amikor olaszországi és ausztriai utániból visszatérve első ízben szólalok fél itt a t. Ház előtt (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.), örömmel hozom képviselőtársaim tudomására azt, ami a mai sajtóban már megjelent, hogy tudniillik ez a kérdés, melyet interpelláló igen t. képviselőtársaim itt szóvátenni óhajtottak, az összes illetékes tényezők hozzájárulásával elintéződött. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) A magam részéről ismételten meg kell ragadnom az alkalmat arra, hogy kifejezést adjak a magam és a vezetésem alatt álló magyar királyi kormány ama álláspontjának, amelyet itt e Házban volt szerencsém a kormányprogram elhangzása alkalmából ismertetni s kidomborítani és ez az, hogy változatlanul azon az állásponton állunk, hogy a felekezeti békét minden körülmények között igyekezünk fenntartani és megvédeni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. — Meizler Károly: Ez mindenkinek szól.) Kérjük ehhez a magyar nemzeti társadalom egészének segítőkezét és hozzájárulását. Ezeket kívántam elmondani. (Éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt. A vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arravonatkozóan, hogy legközelebbi ülését a Ház holnap, szerdán délután 4 órakoo* tartsa és annak napirendjére tűzzük ki: a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Kövtkezik az• indítvány- és interpellációskönyvek felolvasása. Az indítványkönyvibe újabb bejegyzés nincs, kérem tehát a jegyző urat, szíveskedjék az imterpellációskönyvet felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Mojzes János — a (belügyminiszterhez — egyes alkalmatlan köztisztviselőknek közhivatalokból való eltávolítása tárgyában. Bber Antal — a külügyminiszterhez — a vízumdíjak eltörlése tárgyában. Ebe|r Antal — a pénzügyminiszterhez — a detail-kereskedelemmel foglalkozó lipap-osok és kereskedők egyöntetű adóztatása tárgyában. Soltész János — a pénzügyminiszterhez — hadikölcsö'iikötvények valorizációjának megoldása tárgyában. Mojzes János — a pénzügyminiszterhez — a Budapesti Ingatlanbank Rt. bukása és ;a kormány felelősségének megállapítása tárgyában. Malasits Géza — a pénzügyminiszterhez — az egyes élelmicikkeket terhelő adók és vámok mérséklése, illetve elengedése tárgyában.
