Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-164
Az országgyűlés képviselőházának 16 U. védi rendtartás alapjául továbbra is az önkormányzatot és az önkormányzat kiépítését kívánták tekinteni. Második kívánság- volt az érdekképviseleti kiépítés. A harmadik az összeférhetlensóg megfelelő és időszerű szabályozása. A negyedik a fegyelmi eljárás reformja. Az ötödik a kamarai választott bíráskodás, a hatodik pedig az ügyvédi immunitás, illetve a fokozott büntetőjogi védelem. (Mojzes János: Ezek mind hiányoznak a javaslatból! Az ellenkezője van benne! — Mozgás bálfelől.) Megállapítom .azt, hogy az ügyvédi kar által hosszú évtizedek tapasztalata alapján kitermelt és kiforrott ezen irányelvek közül a javaslatban benne van az első, az önkormányzat biztosítása és továbbépítése. (Ellenmondások bálfelől.) benne van a javaslatban az érdekképviseletté való kiépítés, mert hiszen a javaslat 3. §-a kifejezetten azt mondja, hogy. az ügyvédi kamara hatáskörébe tartozik az ügyvédi kar testületi érdekeinek képviselete. (Rupert Rezső: Jó Isten! Hát eddig nem így volt?) Nem így volt! (Zaj a baloldalon, — Lázár Andor igazságügyminiszter: Hallgassuk meg a szónokot! Mi meghallgattuk!) Engem a közbeszólások nem zavarnak, mert hiszen úgy vettem észre, hogy ezen az oldalon akkor is, amikor ellene beszélnek a javaslatnak, a közbeszóló szónokok elég helyes és ügyes mellékbeszédeket szoktak volt kivágni. Benne van a törvényjavaslatban a fegyelmi eljárás reformja. Hiányzik a törvényjavaslatból a kamarai választott bíráskodás. Ezt azonban szerény véleményem szerint a törvényjavaslat 98. §-a imár nem teszi aktuálissá, illetve ez időszerűségét elvesztette, mert hiszen ha a miniszter úr kiad egy egységes országos és kötelező díjszabást, ez az ügyvédi díj kérdését minden vonatkozásban megoldja és akkor már a felek és az ügyvédek között felmerült költségvitákban a kamarai választott bíráskodásnak nem lesz meg az a jelentősége és szerepe, mint korábban lett volna, amikor kötelező ügyvédi díjszabás hiányában minden bíróság, minden járásbíróság, törvényszék és tábla, sőt minden egyes bíró teljesen a maga belátása szerint ítélt és sem az ügyvédi karnak, sem a jogkereső közönségnek nem állott rendelkezésére a költségek tekintetében egy szilárd bázis, szilárd tájékoztatás. T. Ház! Minthogy az ügyvédi kar által kifejezésre juttatott kívánságok legnagyobbrésze bennefoglaltatik & r törvényjavaslatban, a szabályozás ezekre a kérdésekre is kiterjed, tehát kétségtelenül az ügyvédi kar kívánságait váltja ez valóra. (Mozgás a baloldalon.) Ha pedig az ügyvédi kar múltban hangoztatott kívánságait legalábbis részben és főbb vonalaiban valóra váltja, akkor ma az abszolút negáció álláspontja ezzel a javaslattal szemben nem helyes. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem tartom helyesnek, hogy tisztán és kizárólag egy érdekképviselet, egy osztály, az ügyvédi kar testületi életet szabályozó, az ügyvédi kar és az ügyvédi működés rendjét megállapító törvényjavaslattal szemben politikai szempontok játszanak és játszhassanak szerepet. (Mojzes János: Az ellenzék kifogásait adja elő!) Rendben van, álkifogások azonban legnagyobb részben ritkított és vastag betűkkel nyomni szokott általánosságok és egyes politikai felfogások alapján állanak. (Dulin Jenő: Az ügyvédi kamarák nem politizálnak, amikor saját magukról van szó.) Itt azonban azok a szempontok, amelyek a javasHattal szemben elhangzottak, megítélésem ülése 1936 december 1-én, kedden. 281 szerint nagyrészben a politika keretében mozognak. Engem politikai szempont nem vezet, engem tisztán és kizárólag a tárgyilagosság és szakszerűség vezet, engem nem kötelez pártszempont sem. (Zaj. — Risjpert Rezső: Tessék megkérdezni akármelyik kamarát!) Engem az a szempont kötelez, amelyet én körülbelül húsz évig az autonómia életében kifejtett- működésem során gyakorlatilag az ügyvédi kar érdekében állónak ismertem meg. Ebből a szempontból pedig az ügyvédi kamarával, mint az ügyvédi testület autonómiájával való teljes összeforottságom alapján ez a törvényjavaslat igenis szívügyem és a megfelelő állásfoglalást az ügyvédekkel való szolidaritásom alapján becsületbeli ügyemnek tekintem. Ha pedig ezekből a princípiumokból indulok ki, ha meg is állapítom, hogy ez a törvényjavaslat az ügyvédi kar jogos kívánságait nem teljes mértékben elégíti ki, mégis le kell szötgezruem azt is, hogy ez mégis elindulás, megmozdulás abból az évtizedek óta fennálló negációtból és mozdulatlanságból, amelyben az ügyvédi ikar létérdekét érintő kérdések kátyúba jutottak. A budapesti Ügyvédi Kamara hozzám is megküldötte felterjesztését. (Rupert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, ne méltóztassék mindig közbeszólni. Véleményét már elég hosszasan kifejtette, tessék mást is beszélni engedni. Drobni Lajos: Két órát beszélt. A Budapesti Ügyvédi Kamara képviseleti közgyűlésén ünnepélyesen tiltakozott e törvényjavaslat ellen. Ez ünnepélyes tiltakozás alapján szinte az a 'benyomás alakulhatna ki, hogy az igazságügyminiszter úr, aki ezt a javaslatot a törvényhozás elé hozta, az ügyvédségnek talán első számú közellensége és ez a javaslat reakciós törvényjavaslat volna, amely az ügyvédi kart eddigi tradicionális működésének szabadságától és nemes hagyományaitól megfosztja. Ezt a felfogást és álláspontot, jóllehet minden vonatkozásban szolidárisnak érzem magamat az ügyvédi karral, nem tudom osztani. Nem ián vagyok hivatva, hogy az igazságügyminiszter urat ezzel a beállítással szemben megvédelmezzem, Nekem elégséges annak megállapítása: évről-évre, közel húsz éve nemcsak hogy a Győri Ügyvédi Kamara jelentéseit csináltam és szerkesztettem, de elolvastam, az öszszes ügyvédi kamarák általános évi jelentéseit is és ki jelentem^ hogy az ügyvédi kamarák még legutolsó jelentéseiből is az igazságügyimiinászter úr iránt inkább az elismerés ihangját hallottam és olvastam, mint az ilyen erőteljes gáncsolását. (Rupert Rezső: Amikor jót csinál, megdicsérjük. Szívesebben dícséirjük, ha jót csinál!) Mélyen t. Ház! * Ha ez a törvényjavaslat olyan volna, hogy ünnepélyes tiltakozás provokálására volna alkalmas és az ügyvédi szabadságot, az f ügyvédség tradicionális jogalt megnyirbálná, ha ez a javaslat abba a helyzetbe hozná az ügyvédséget, hogy nem. tudná a közszabadságok érdekében álló tevékenységét kifejteni, kijelentem, hogy akkor a legszolidárisahban ott állnék azok ímellett, akik tiltakoznak a törvényjavaslat ilyen rendelkezései ellen. Ebben a törvényjavaslatban azonban, ha törvényerőre emelkedik, nem látom az, ügyvédi szabadság korlátozását, nem látom érintve az ügyvédnek azt a jogát, hogy nem elsősorban 42*
