Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.
Ülésnapok - 1935-164
278 Az országgyűlés képviselőházénak pest kellett tartania a közigazgatás rohamosan fejlődő arányaival. A közigazgatás — szerinte — ott lehet jó, ahol a szervek jól végzik el a feladataikét, múlhatatlan kormányzati teendő tehát: minden feltételét biztosítani annak, hogy a községi jegyzők feladataikat jól végezhessék. A miniszter úr tehát a kormányzati teendők közé sorozta elsősorban a jegyzőképeést ós tökéletesítést. A miniszter úr indokolásában, ha nem is szerencsésen, de hivatkozott az ügyvédi kamarák felterjesztésére. Kérdem a miniszter urat, hogy az ügyvédi kamarák felterjesztését végigvizsgálta-e, annak minden egyes passzusát megnézte-e, nem talált-e ott feljajdulást, nem talált-e ott modusokat, amelyeknek alapján igenis kenyér- és munkaalkalmat lehetne az ügyvédeknek adni? (Csoór Lajos: Nem a jegyzők rovására!) Az, első teendő a községi jegyzők magánmunkálatainak megszüntetése. A belügyminiszter úr előbbi szavai után kérdezem, hogy erkölcsi alapon szabad-e megengedni, hogy a községi jegyzők továbbra is hivatalosan, megengedett módon zúgirászkodjanak? (Mojzes János: Ezek szállítják a szavazókat!) Utalok itt a kecskeméti ügyvédi kamara felterjesztésére, amely a jegyzői magánmunkálatokkal kapcsolatban konkrét példákra utal; ezek az állam erkölcsi alapjával össze nem egyeztethető helyzetet tárnak a végrehajtó hatalom elé. Azt mondja a felterjesztés (olvassa): A községi elöljárók január hóban kötelesek felhívni az adózókat az. általános kereseti, valamint jövedelem- és vagyonadó bevallás benyújtására. E bevallások túlnyomó részét a községi jegyzők készítik el az egyszerű és részben írástudatlan adózók számára gyakran díjazás mellett. Sőt nemcsak a jegyző maga készíti el a bevallásokat, hanem igénybeveszi a jegyzői hivatal személyzetét is, mert egyedül a nagytömegű munkát elvégezni nem képes. Az utasítás szerint ugyancsak a községi közegek kötelesek a bevallási íven igazolni, hogy a bevallási ív kiállításánál segédkeztek, illetve, hogy ezt ők töltötték ki. A községi elöljáróságok a bevallások gyűjtése és felülvizsgálása körül is kötelesek eljárni. A bevallást, lehetőleg a benyújtó jelenlétében alaposan felülvizsgálják. A jegyző tehát színházat játszik, mert amit ő csinált, azt az illető előtt felülvizsgálja. Ha hiányt észlelnek, a bevallásban megjelölt hiánynak záros határidő alatt való pótlása végett a jegyző visszaadja a benyújtóknak a bevallási lapot s annak minden egyes adatát megbízhatóság szempontjából ellenőrzi. A bevallás eredményét az ívre rávezeti és azt, hogy a bevallott jövedelem a valóságnak megfelel-e. A kellő indokkal arra is rámutat és javaslatot tesz arranézve, hogy a bevallott tiszta jövedelemmel szemben az ő véleménye szerint milyen összeget kellene alapul venni. Ezután az adóvallomásokat beterjeszti az adóhivatalhoz. . Ugyanígy tesznek a vagyon- és jövedelemadónál is. Most azután kézbesítik: az adózónak az elsőfokú határozatot. Amennyiben az illető sokallja, akkor megfellebbezi. A fellebbezés elkészítésével megint a községi jegyzőhöz megy s a községi jegyző megtámadja, sérelmezi lényegileg azt az adóvallomást, amelyet pénzért ő csínált annak az adózónak. Megint pénzt kap érte. Ezt erkölcsösnek, erényesnek mondani nem lehet. En még^ olyan községi jegyzőt nem láttam, aki a magánmunkálatok elvégzése eél& 4. ülése 1936 december 1-én, kedden*. jából hivatalos óra után elmenne a lakására, külön írógépet venne, külön papirost, külön írószereket és külön segédszemélyeket tartana. En csak olyan jegyzőkről tudok, akik a hivatalos óra alatt végzik el ezeket <a munkákat, mert a jogkereső közönség csakis a hivatalos óra alatt megy be a jegyzőhöz. így a jegyző a hivatalos munkáját, amely úgyis megvárja Őt, egyszerűen félreteszi azért, hogy díjazás ellenében a magánmunkálatokat elvégezze. (Bárczay János: Hivatalos óra után szokták a legtöbbször elvégezni!) T. Ház! Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az ingatlanátruházások céljából szükséges hatósági bizonyítványt, amely szerint a vevő földmi velóssel foglalkozik, ugyanaz a jegyző készíti, aki egyúttal az adásvételi szerződést is készíti. Ha véletlenül az eladó vagy vevő ügyvédhez megy és hatósági bizonyítványra van szüksége, akkor az ügyvéd azt a jogkeresőt nem utasíthatja máshova* mint a községi jegyzőhöz. A községi jegyző azonban ez esetben nem fogadja őt azzal a szívességgel, mint ahogy az adózót fogadnia kellene; az első szava a jegyzőnek — és ez emberi, — hogy: miért kellett magának ügyvédhez ímenni, hiszen látja, úgyis idejön hozzám, a hatósági bizonyítványt nekem kell kiállítanom, Ihat én hamarabb, könnyebben meg tudom csinálni, mint az ügyvéd. A jegyző készít iparengedély iránti kérvényeket is, a jegyző állítja ki az e kérvény mellékletéül szolgáló erkölcsi bizonyítványt és egyúttal javasolja, vagy nem javasolja iparengedély megadását. A jegyző készíti az italmérési engedély ijránti kérvényeket, az ezek mellékletéül szolgáló bizonyítványokat is ő állítja ki és ugyancsak ő ad véleményt a hatóságnak, hogy _ az illető az italmérési engedélyt megkaphatja-e vagy nem. Hol van itt az erkölcs? T. Képviselőház! Itt a,z a megoldás, amit •már esztendők óta mondottam, tessék megszüntetni a jegyzői inagánmunkálatot. (Zaj. — Felkiáltások jobbfelöl: Hát ki csinálja meg? — Elnök csenget.) Amint megszüntetik a jegyzői magánmunkálatokat, legalább ezer ügyvéd kimegy a faluba. (Jurcsek Béla: Isten ments!) Képzelem, hogy t. képviselőtársamnak nem tetszene, ha kerületének valamelyik községébe ügyvéd menne. (Jurcsek Béla: Van elég! Több van, mint kell!) Akkor azért nem tetszik valószínűleg, mert nem Nep-élharcos. (Zaj.) T. Ház! A községi jegyző foglalkozik a katonai szolgálat alóli felmentéssel is, ő csinálja a kérvényt, illetve, ő ad rá véleményt. (Rupert Rezső: A saját főszolgabirája határozatát megfellebbezi, az alispán határozata ellen a miniszterhez fellebbez, de ő csinálja meg az ellenfélnek is a fellebbezést. — Uzonyi György: Tessék már megmondani, ki csinálja meg mindezt.) Nyilvánvaló, hogy a mi kívánságunk és a kamarák kívánsága egyezik a belügyminiszter úr kívánságával. A belügyminiszter úr elismeri ós én is elismerem, hogy a jegyzők tiíl vannak terhelve, (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) hogy a közigazgatás minden ága összefut az ő kezükbe. Ha ez így van, akkor miért terhelik meg őket még külön olyan munkákkal is, amelyek elvégzése az ő hivatalos munkaidejük megrövidítését eredményezi? Egy adásvételi szerződés megkötéséhez például szükségesek a pontos telekkönyvi adatok, tehát annak a községi jegyzőnek el kell hagynia a hivatalát, be kell mennie a járásbíróság székhelyére meg-