Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-164

Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1936 december 1-én, kedden. 267 általános világgazdasági ós nemzetgazdasági élet erőre is kap. Felmerül a kérdés, hogy vájjon a zártszám gondolatának megvalósítása, amely mellesleg megjegyezve, az összes külföldi államok jogalkotásában bizonyos formában benne foglaltatik: milyen módon, kötelező formában, avagy pedig olyan formában* történj ék-e, mint ahogy ez a javaslat kontemplálja, fakultatív formában. Én ezt az 51. %-t, amely a felvétel korlátozásáról szól, a numerus elausus enyhített formájának mondom, enyhített formájának azért, mert e szerint a szöveg szerint egyáltalában nem kell bekövetkeznie annak az állapotnak, amelyre a túlsó oldalról számtalanszor hivatkozás történt, hogy az egész országban ilyen módon, nem őszintén, hanem ilyen kerülő úton be fog vezettetni a numerus elausus intézménye. En abban a véleményben nem osztozom, akármilyen előkelő helyről jött légyen is az, mert hogy ha valaki figyelmesen végigolvassa ennek az 51. $-nak rendelkezéseit, abból megállapítható, hogy a fakultatív rendszer szerint nem egész kamarák területére, hanem bizonyos helyekre nézve van mód, alkalom és törvényes lehetőség a zártszám megvalósítására. Már most, ha ezt a kérdést gyakorlati beállítottságban nézzük, akkor nyilvánvaló, hogy annak a fiatalembernek, aki, mondjuk, a szegedi ügyvédi kamara tagjai közé akarja magát felvétetni de ott a zártszám életbeléptetése folytán ez a törekvése sikerrel nem járt, nem az lesz a legközelebbi teendője, hogy eljön Budapestre és Budapesten jegyezteti be magát, — feltéve, hogy itt nincs a zártszám rendszer életbeléptetve r — mert ez a logikus következtetéssel és az élet tapasztalataival áll ellentétben, hiszen az az ember, aki eddigi életviszonyainál, múltjánál és rokonsági kapcsolatainál fogva Szegedhez vagy Szeged környékéihez volt kötve, nem fog a Szegeden érvénybe lépett numerus claususra való tekintettel Budapestre menni, hanem maradj Szeged környékén olyan helyen, ahol a felvétel nincs korlátozva és ha megnyílik a lehetőség, akkor felvéteti magát a szegedi ügyvédi kamarába. En tehát ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy nem, osztom azt a felfogást, hogy a numerus elausus, illetőleg a felvétel korlátozásának fakultatív, rendszere, amely a törvényjavaslatban foglaltatik, a dolgok rendje szerint odavezet, hogy az egész vonalon a zártszám rendszere fog életbelépni. Hiszen, mondom, a gyakorlati dolgoknak helyes méírlegelése, helyes meggondolása eredményre vezet, hogy ez a fakultatív rendszer fakultatív rendszer maradhat sokáig, addig, ameddig majd az élet megmutatja, hogy ennek a rendszernek ani lesz a következménye. En ebben a kérdésiben nem mernék olyan jóslatokba bocsátkozni, imintahogy azt a javaslat ellenzői teszik. En koneedálom, hogy ebben a kérdésiben, igenis, az élet fogja megmutatni, vájjon ez a kezdeményezés, amelyre, ismétlem nélkülözhetetlen szükség volt tud-e segíteni azon a bajon, amelyen segíteni egyéb eszközökkel és egyéb módokkal nem áll módunkban. T. képviselőtársaimnak, akik ellenzik ennek a zártszámnak rendszerét, felhívom a figyelmét arra, hogy maguknak az ügyvédeknek körében sem fejlődött ki egységes vélemény ebben a kérdésben, a nézetek divergálnak, mert sokan hajlamosak arra, hogy az elvek és a teóriák birodalmából nézzék ezt a kérdést, mások pedig azt mondják, hogy a törvényhozásnak az a célja, hogy a gyakorlati élet igényeit elégítse ki. A zártszám rendszerével kapcsolatban meg kell említenem azt is, hogy kétségtelenül helyes az a felfogás, hogy ez az ifjúság érvényesülésének kérdésével szorosan junktimban van, szoros kapcsolatban áll. Éppúgy, mint az igazságügyi bizottságban is megtettem, rá kell mutatnom ebben a kérdésben arra, hogy én úgy látom, úgy érzem, hogy az ifjúság állásfoglalásának van igazsága és úgy látom, hogy azok az ügyvédjelöltek,, akik már be vannak jegyezve, szerzett jogaikat védik akkor, amikor azt kívánják, hogy ez a rendelkezés a felvétel korlátozása tekintetében reájuk ne alkalmaztassék. Ezért arra kérem az igazságügyminiszter urat, ^méltóztassék az ifjúságnak ezt a segélykiáltását, az ifjúságnak ezt a kérését jóindulatú megfontolás tárgyává tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek után rátérek arra a kérdésre, amely itt már per tangentem eddig is érintetett, tudniillik, hogy vannak olyan módok és eszközök, amelyek a mai nyomorúságos gazdasági viszonyok mellett is lehetővé teszik az ügyvédség szomorú helyzetének megjavítását. Amikor erről a témáról beszélek, mindenekelőtt előrebocsátom azt, (hogy nem az ügyvédi érdek a verbum régens ezeknél az intézkedéseknél, hanem a domináló szempontnak, az ország érdekének, a nemzeti érdeknek kell lennie. Tehát éhből a szempontból nézve azoknak az intézkedéseknek sorozatát, amelyek alkalmatosak lehetnek arra, hogy nem gyökeresen, de némileg mégis javítsanak az ügyvédség mai elesett helyzetén. Mindenekelőtt a zugirászat fokozottab megfékezésére hívom fel az igazságügyiminiszter úr figyelmét, (Helyeslés iobb- és balfelöl.) annak hozzáadásával, hogy tudomásom van arról, hogy van egy 1934, évi törvény, amelynek megalkotása az igazságügymimiszter úr érdeme és amely törvény ezen a téren kétségtelenül nagy haladást jelent. Mert magában véve az a tény, hogy létezik egy ilyen büntetendő cselekmény, sokakat visszatart ennek elkövetésétől azok közül a kontárok közül, (Egy hang bal felől: Azonban nem eleget!) akik így akartak és így akarnak illegitim jövedelmi forrásokat nyitni. Van azonban ennek a törvénynek, szerény nézetem szerint, egy olyan hibája, — ezt is megmondom teljes őszinteséggel — amely a gyakorlati élet tapasztalatai szerint kiigazítandó volna és ez a Shüba az, hogy a törvény a vádnak teszi kötelességévé azt, hogy bizonyítsa, hogy £12* cl kontárkodó zugirász silány munkájáért ellenértéket kapott. Ha a gyakorlati élet szemüvegén keresztül nézzük ezt a kérdést, tudjuk azt, hogy ezek a zugirászok nagyon élelmes, ügyes, fürge észjárású emberek, akik tudják azt, hogy az ellenértéket-, az ellenérték adására vonatkozó tényeket és bizonyítékokat el kell burkolniiok. Amikor azután tárgyalásra kerül a sor, a vádnak nagyObbára nincsen már lehetősége arra, hogy kellő dokumentumokat tudjon szolgáltatni arravonatkozólag, hogy az illető ellenértéket fogadott el. En most hirtelen nem tudnám megmondani azt, hogy mi volna a >megfelélő expediens és a megfelelő intézmény, (vitéz Sebestyén Kálmán: Törvényes vélelem!) Törvényes vélelem legyen talán ezentúl, hogy egy hüntetendő cselekményért ellenértéket fogadott el? Talán ez is megfelelő megoldás volna. En azonban