Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-163

Nálunk a teljes ügyvédi működési szabadság- megmaradt, mindössze egyetlen korlátozást letesít az új törvény a régivel szemben: a legfelsőbb bíróságok előtt való képviseletet esak ötévi gyakorlat után engedi meg. Ez is inkább elvi kijelentés, mert viszont áttöri ezt a szabályt az a kivétel, hogy ha alsótokon fiatalabb ügyvéd képviselte a pert, akkor eljárhat a fiatal ügyvéd a legfelsőbb bíróságok előtt is. Inkább a felsőbíróságok iránti tisztelet megadása akar az lenni, hogy a .jogi elvek magyarázója —• mert hiszen inkább jogi kérdésekről van szó — nem lehet egészen kezdő ember. Én az ügyvédi szabadságot most is tökéletesen biztosítva látom. Bizonyos megtorlások vannak az új törvényben az alaptalan pereskedések ellen. Ez sem egészen új a magyar törvénytárban. Az 1567:XXVTII. te. már előírta az ügyvédek számára az úgynevezett patvarkodási esküt; az illetőnek meg kellett esküdnie arra, hogy (olvassa): »Patvarkodásból semmiféle igaztalan peres üg\

ret el nem vállal, azt a hazai törvények ellenére nem védelmezi és az ellenféllel semmi módon össze nem játszik.« Ez o'yan ősrégi magyar elv, amelyet a magyar gyakorlat tovább is állandóan követett, es bizony a fegyelmi esetekben, melyek gyakran ilyen patvarkodási esetek, sújtja az ügyvédet az új rendtartás szigorú büntetéssel. Azt viszont ellenzéki oldalról sem kifogásolták, hogy az új törvényjavaslat büntetési rendszere szigorúbb, mint 'a régi volt. Szigorúbb annyiban, hogy a gyakorlattól való felfüggesztés minimális tartama most már hat hónap, maximális tartama pedig két év, továbbá a pénzbírság legmagasabb határa, egyetértően az általános büntetőtörvénykönyvi rendelkezéssel, meghatározva nincs. Szigorították tehát a büntetési rendszert, még pedig azért, mert erre a szigorításra szükség volt. Ezt mi magunk belátt ik az igazságügyi bizottságban. Ami enyhítést itt az igazságügyminiszter úr szükségednek átott, örömmel üdvözöltük és örömmel elfogadtuk. Rá kell még mutatnom egynéhány körülményre, amely újítást jelent a javaslatban és amellyel nem foglalkoztak ellenzéki oldalról. Nagyon üdvös reformnak gondolom, hogy a javaslat behozta a helyettes ügyvédek rendszerét. Az ügyvédi nyomorúságnak egyik legszomorúbb megnyilvánulása, hogy a kamara kénytelen az ügyvédi tagsági díj meg nem fizetése miatt családos embereket megfosztani az ügyvédi gyakorlattól, mert még annyit sem tudnak megkeresni, hogy megélhetésükön leiül a kamarai tagsági díjat kifizessék. Ezeknek az ügyvédeknek most már módjukban lesz minden ilyen köztahertől megszabadulni és egyszerűen helyettes ügyvédekként bejegyeztetni magukat. Itt azonban kérem az igazságügyminiszter urat, legyen szószólója az ügyvédi karnak a pénzügyminiszter úrnál, mert őszintén megmondom, félünk attól, hogy ha valamelyik ügyvéd bejegyeztet egy helyettes ügyvédet, akkor ezen a címen adóját az adókivető bizottságok fel fogják emelni. (Fábián líéla: Ez természetes!) Másik kérésem pedig az ügyvédi kamarához szól. Félek, hogy ha valamelyik ügyvéd egy helyettes ügyvédet bejegyeztet magánál, a kamarai tagsági díját is fel fogják emelni. (Fábián Béla: Természetes!) Remélem, hogy az ügyvédi kamara példát fog adni a pénzügyi hatóságoknak és a pénzügyi hatóságok az ügyvédi kamarának abban a tekintetben, hogy ilyen emeléseket nem fognak véghezKÉPVISELÖnÁZI NAPLÓ. X. vinni. (Rakovszky Tibor: Egymásra tolják a példát! — Fábián Béla: Ma ez így van a jelölteknél!) Ugyanígy kell a jelölteknél is eljárni, elég helytelen a mai állapot. Elismerésre méltó, — és ezt sem emelte még ki senki, — hogy a nyugdíjas tisztviselőknek az ügyvédi pályára való üzönlése most már majdnem teljesen megakadályoztatik. (Helyeslés a középen. — Zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, nyugdíjas tisztviselők nem jöhetnek az ügyvédi pályára, kivéve természetesen, ha valaki olyan kiváló érdemeket szerzett a jogélet terén, hogy mi magunk ügyvédek azt mondjuk, legyen szerencsénk, mert a karnak értékes gyarapodását jelenti. Nagyon fontos és üdvös intézménynek tartom — és ezt többszörösen aláhúzva kell kiemelnem — az ügyvédi ^ kamarák országos bizottságának létesítését. Végre lesz egy központi fórumunk, amely az egész ország összes ügyvédi kamaráinak közvéleményét az igazságügyei kormányzat előtt, a közönség előtt és más hatóságok előtt is kellő módon fogja képviselni. Erre szükségünk van akkor, amikor látjuk, hogy minden érdekképviseletnek megvan a maga országos szerve, csak az ügyvédségnek hiányzik. Ezt a lehetőséget a törvényjavaslat most megadja. Külön ki kell emelnem az új törvényjavaslat egészen világos szerkezetét. Néha az igazságügyi bizottságban az egyes szavakon is vitatkoztunk, hogy vájjon kellően magyaros-e és jó helyen van-e az a kifejezés, igazán alapos és értékes munkát végzett mind az igazságügyi bizottság, mind az igazságügyminisztéríum törvényelőkészítő osztálya. Befejezésül még rá kell térnem a 43. §-ra, amely több kifogás tárgya volt, és amely szakasz szerint az igazságügyminiszter megsemmisítheti az ügyvédi kamarának azt a határozatát, amely az ügyvédség önkormányzatának az ország nemzeti jellegével összhangban álló békés működésót veszélyezteti. Ezt a rendelkezést a salus rei publicae elve írta elő. 1874-ben erre, vagy hasonló ilyen rendelkezésre még szükség nem volt. Békés időkben, nyugodt emberek részére született meg az 1874:XXXIV. te. Azóta azonban olyan időket éltünk át, amelyeknek megismétlődését senki sem kívánja. Ezekben a gazdaságilag is annyira érzékeny, egyéb szempontból is annyira izgatott időkben nincsen kizárva az a lehetőség, hogy valamely kamara területén a terror hatása alatt egy kisebbség — mindig csak azt mondom, hogy kisebbség, mert még egy kamara területén sem képzelem el azt, hogy az ügyvédség többsége olyan határozatot hozzon, amely ennek a paragrafusnak az alkalmazását involválja — ilyen határozatot hoz. (Szetsey István: El sem képzelhető!) De megtörténhetik. Szükséges tehát, hogy a terrorral szemben meg legyen az igazságügyminiszter úrnak a kellő hatalma. Ezt a paragrafust én olyannak tekintem, hogy annak alkalmazására, — meg vagyok róla győződve — nem fog sohasem sor kerülni. Inkább mementóul tekintem ezt a szakaszt. Mentsen meg az Isten attól, hogy ennek a szakasznak az alkalmazására valaha is szükség legyen, óvatosságból azonban a mai válságos időben erre a szakaszra szükség volt, ! mint végszükség esetén a miniszter kezébe j adott hatalomra. | Ha így nézem végig ezt a javaslatot, — és i úgy látom, hogy ellenzéki oldalról is ebben a 38