Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-162

totta megvalósítani. De mások is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Kail Sándor, aki az ügyvédi karnak szintén igen tekintélyes tagja yolt, 1848-ban ügyvédi reformjavaslatában kifejtette, hogy az ügyvédnek emberileg szólva önállónak, alulról, felülről függetlennek, szavának szabadnak és jellemének tisztának kell lennie. Tóth Lőrinc — akinek a nevét lia megemlítem, azt hiszem, tisztában méltóztatnak lenni azzal, hogy kiről beszélek — az ügyvédségről írott tanulmányában erről a kérdésről ezt mondja (olvassa): »Az ügyvéd tántoríthatatlan jellemű és így melléktekinteteknek soha nem engedő, félelmet nem ismerő férfi legyen, hogy elismert jog és igazság ellen fel ne lépjen, hogy védence javát is csak jogszerű úton s törvényesen szabados eszközökkel mozdítsa elő s hogy az ügyvédi helyzettel össze nem férő mellékkereseti ágakat ne űzzön, hogy magát mindentől, ami erkölcstelen és illetlen, tisztán tartsa. Egyedül szabados és illendő mellékfoglalkozása az ügyvédnek, szorosan ügyvédi hivatásán kívül, nem lehet más, mint a polgárokat törvényszék nélküli nem peres jogüzleteiben, melyeknek bevégzésére teljes törvényismeret kívántatik, tanáccsal segíteni, utasítani s képviselnie (Mojzes János: Tóth Lőrinc kifelejtette a kijárásokat!) Igenis, a kijárásokat is magában foglalja ez és a legszigorúbb kritika a kijárások felett Tóth Lőrincnek ez a néhány szava, amelyet bátor voltam ismertetni. A budapesti ügyvédegylet szintén készített 1868-ban egy ügyvédi rendtartási javaslatot, amely szintén foglalkozott az ügyvédi összel'érhetlenség kérdésével és ezt a következőképpen óhajtotta szabályozni (olvassa): »Ügyvédséget nem gyakorolhat és ügyvédjelölt nem lehet, ki bármi állami, vagy bírói hivatalt visel, bármily vallásbeli pap vagy szerzetes, továbbá az, aki az államtól rendelkezési illetéket húz, vagy aki bármily oly foglalkozást űz, mely az ügyvédi állás tekintélyével össze nem fér, vagy végre, ki ellen oly ok forog fenn, amely miatt, ha az ügyvédséget már gyakorolná, ideiglenes felfüggesztésnek, vagy végleges kizárásnak volna helye.« De foglalkoztak mások is ezzel a kérdéssel. Nem óhajtom azonban ezeket mind itt felsorolni. Elég, ha Dell Adami Rezsőre, Nagy Dezsőre és Pollák Illésre hivatkozom, akik ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoztak. Ugyanaz a szellem nyilvánul meg azokban a felszólalásokban, beszédekben és tanulmányokban, amelyek ezekről a kérdésekről szólnak, valamenynyiben ugyanaz a magasztos felfogás, magas erkölcsi kiindulási pont és az ügyvédi karnak a megbecsülése. Amikor a törvényjavaslat 66. §-ában az öszszeférhetlenség kérdését szabályozza, akkor nézetem szerint ugyanaz a magas erkölcsi kiindulási pont és az ügyvédi karnak ugyanaz a megbecsülése vezeti, amely vezette azokat az elődeinket, akik annakidején ehhez a kérdéshez olyan nagy komolysággal hozzászóltak. A 66. ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): »Ugyvéd nem folytathat olyan foglalkozást, amelynek folytatásától jogszabály eltiltja, vagy amely az ügyfelek hivatásszerű, lelkiismeretes képviseletében állandóan vagy tartósan gátolja, nem folytathat továbbá olyan foglalkozást sem, amely a bizalomra méltatlanná teszi, vagy amely az ügyvédi tisztség tekintélyét sérti.« Én a 66. rendelkezéseit különösen azért is jóknak tartom, mert ez a szakasz azzal az ügyvéddel szemben, aki a 66. rendelkezéseit megsérti, igen szigorú következményeket állapít meg, amennyiben kimondja, hogy aki pedig összeférhetlenség megállapítása esetén az összeférhetlenséget 15 nap alatt nem szünteti meg, az ügyvédek névjegyzékéből törlendő, ezenkívül pedig még a fegyelmi eljárást sem zárja ki. Most ínég csak három kérdést óhajtok egész röviden megemlíteni. Az egyik a törvénynek a 77. §-a, amelyet az ellenzők, — hogy úgy mondjam — jószakasznak neveznek. Ez a 77. mai összeállításában és mai szövegezésében, azt hiszem, az összes igényeket — úgy az ügyvédek, mint az ügyfelek érdekeit — kielégíti. Hasonlóképpen a törvényjavaslat 75. §-ának intézkedéseivel teljes mértékben biztosítottnak látom azt az ügyvédi szólásszabadságot, amelyre szükség van akkor, amikor az ügyvéd hatóságok előtt ügyfeleinek érdekeit a legteljesebb mértékben megvédeni akarja. Természetesen ennek a szólásszabadságnak más korlátja, mint a törvény, nem lehet. És ez az, amit biztosít a javaslat, amikor megmondja, hogy a fennálló törvények kereteiben teljes szólásszabadság illeti meg az ügyvédet. Ez a szólásszabadság teljesen elegendő arra, hogy az ügyfélnek az ügyvédre bízott érdeke a maga teljes egészében megvédessék. Én tehát nem tudom elfogadni azt az álláspontot, amelye teljesen alap nélkül, talán merném állítani, a szakasznak ismerete nélkül olyan felfogást imputál ennek a javaslatnak, hogy ez az ügyvédi szólásszabadságnak csak a legkisebb mértékben való megszorítását is jelentené. (Dinnyés Lajos: Kis igényei vannak a szólásszabadság tekintetében!) Bevallom őszintén, hogy teljes elismeréssel kell adóznom az igazságügyminiszter úrnak azért a megoldásért, amellyel az ügyvédi fegyelmi eljárást megoldotta. A törvényjavaslat 109. §-ától kezdve a 153. — ezt maga Rupert képviselőtársam is kénytelen koncedálni ellenvéleményében — a fegyelmi eljárás tekintetében a mai fegyelmi eljárással szemben igenis lényeges javulást jelent- Kétségtelen, hogy a fegyelmi eljárás, amely két részre oszlik, fegyelmi felelősségrevonásra és felügyeleti intézkedésekre, teljesen az ügyvédi autonómiának a körébe van szorítva, amennyiben az ügyvédi kamara tagjaiból alakult fegyelmi bíróság dönt a fegyelmi esetek felett, utolsó fokon pedig a Kúria ügyvédi tanácsa, amely az ügyvédi kar tagjaiból és a Kúria bíráiból van összeállítva és amely ma is működik a nagyközönség és az ügyvédi kar teljes megelégedésére. A magam részéről tehát az ügyvédi fegyelmi eljárási rendelkezéseknek ilyetén megoldását csak helyeselni tudom és azokat az ügyvédi kar érdekében állóknak találom. Ügy látom, hogy az ügyvédi karnak és egyszersmind a nagyközönségnek az érdekeit is minden tekintetben megfelelően megvédi ez az ügyvédi rendtartásról szóló javaslat. A magam részéről tehát a javaslatot az igazságügyminiszter úrral szemben érzett bizalmamnak kifejezésén kívül, már csak a benne foglalt helyes intézkedésekért is általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés t% taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számoáan üdvözlik.) Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Nagy figye-