Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-148
236 Az országgyűlés képviselőházának 11*8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. értve a törvényhatósági és megyei városokat, sőt nagyközségeket, az egyházi hatóságokat is: a vasárnapi piac kérdésének rendezése. Evek óta a minisztériumban fekszik azoknak, a felterjesztéseknek a tömege, amelyek ennek a kérdésnek rendezését kívánják, sajnos azonban, ebben a tekintetben sem történt semmiféle rendelkezés. Ne méltóztassék előállni, igen t. miniszter úr, azzal az ellenvetéssel, hogy különösen az élelmiszerszakmában fontos a vasárnapi piac fenntartása, mert romlandó árukat kell árusítani. Ahogy hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy szombaton vásárolják be az egyéb cikkeket is, ugyanúgy hozzá fognak szokni ahhoz is, hogy vasárnap csak egy óra alatt lehet beszerezni a fűtszerkereskedésben a kívánt árucikkeket, majd hozzá fognak szokni ahhoz, is, hogy azokat szombaton kell megvásárolni és aki nem vásárolta meg szombaton, az lássa ennek hátrányát. Ezek miatt azonban nem lehet sújtani azokat az embereket, akik vágynak a vasárnapi pihenőre. De még ha ez a kifogás fenn is állana — aminthogy szerintem nem állhat fenn — a nyári hónapokban, semmiesetre sem indokolt a téli hónapokra Is fenntartani ezt a rendelkezést, amikor el lehet raktározni szombatról vasárnapra az élelmiszercikkeket. Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék végre a vasárnapi munkaidő szabályozásának kérdését, valamint a vasárnapi piac kérdését rendezni, mégpedig úgy, ahogy egy kultúrembernek az ilyen kérdéshez hozzá kell nyúlnia és kérem, legyen tekintettel arra a sokszáz és sokezer alkalmazottra, akiknek visszaadná e rendelkezés szabályozásával vasárnapi pihenőjét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! A vasárnapi munkaszünet kérdésében a kormány álláspontja az, hogy az általánosan kötelező vasárnapi munkaszünet alól a törvény alapján adott kivételek (köre minél szűkebbre szoríttassák. Ebben a tekintetben az elődöm által tavaly, június 8-án kiadott rendelet igen nagy, mondhatnám forradalmi lépéssel vitte előre a vasárnapi munkaszünet teljesebbé tételének ügyét, amenynyiben a boltoknak, a keresikedéseknek nyitvatartását a minimumra szorította le. A vasárnapi munkaszünet teljesebbé tétele érdekében •magam is szeretnék még bizonyos intézkedéseket tenni. Addig azonban, amíg a szociálhigiéniai szempontok szükségessé teszik és .megkövetelik azt, hogy vasárnap is friss tej és pék sütemény •kerüljön az asztalra, s hogy vidéken, ahol hűtőberendezések nincsenek, a húst vasárnap is meg lehessen venni, addig, amíg a mezőgazdasági lakosság mai életberendeizkedése áll fenn, ihogy csak vasárnap ér rá bevásárolni, addig, amíg a közönség vasárnap is utazni akar és nem gyalog járni, — miért éppen a kereskedéseket kelljen bezárni, miért ne állítsuk le az összes vonatokat, villamosúikat is (Malasits Géza: Ausztriában erősei» riestringálják vasárnap a vonatokat!) — addig, amíg ezek a szempontok fennállanak, ezt a teljes ^00%-os munkaszünetet megvalósítani nem tudjuk, annál kevésbbé, mert számtalan törvényhatóság és számtalan városi képviselőtestület kérése fekszik előttem, amelyek azizial ostromolnak, hogy ezen a szigorú rendelkezésen enyhítsek, tehát a vasárnapi (munkaszünetet függesszem fel, a megmaradott kereteket tágítsam. Ami a (hetivásárok tartását illeti, ezeknek a hétköznapokra való áttétele ikilátásosabb és kevésbbé ütközik akadályokba. Ennek az akciónak eredményeként közölhetem, — ez folyamatban van — hogy mindössze négy megyei városban és nyolc (községben van még csak vasárnap vásár és remélem, hogy bizonyos idő múlva ez is meg fog szűnni. Ami a vasárnapi munkaszünetnek az érdekeltek által kért biztosítását illeti, tehát hogy azok a kivételek a munikaszünet alól, amelyek meg vannak engedve, ne vétessenek igénybe a kereskedők által, ennék 'engedélyezés© igen egyszerű és amit az interpelláló képviselő úr e tekintetben mondott bizonyos bürokratikus nehézségekről stb. ; azt nyilván merőben téves információ alapján (mondotta. A valóság ezzel szemben az, — citálom a rendeletet —- hogy a 94.537/1931. K. M- alatt íkiadott rendelet úgy intézkedik, hogy iha valamely városban, községben az érdekelt kereskedők kétharmadajkéri a teljes vasárnapi munkaszünet bevezetését valamely kereskedelmi ágazatban, vagy általában az Összes boltoknál, akikor az elsőfokú iparhatóság mindenki megkérdezés© nélkül köteles elrendelni ezt a (munkaszünetet, tehát itt sem a •kereskedelmi kamarák íközbejárásáról, sem pedig miniszteri intézkedésről szó sincs. Ezekben válaszoltam az interpellációra. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Györki Imre: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. Ö forradalminak jelentette ki elődjének azt a rendelkezését, amely múlt év június 8-án jelent meg és amely szabályozta a vasárnapi nyitvatartás kérdését úgy, amint interpellációm megindokolásában el* mondtam. Amint már az előbb is hangsúlyoztam, nem arról van szó, hogy a vidéki kérdést akarjuk megbolygatni, hiszen a záróra és a vasárnapi munkaidő máskép van szabályozva a megyei városokban. Itt arról van szó, hogy a székesfővárosban és a törvényhatósági városokban a fűszerüzletek nyitvatartásának idejét ez a forradalmi rendelkezés vasárnap egv órában állapította meg. Tisztelt miniszter úr, én erre utaltam, erre hivatkozom ezúttal is és kérdem, hogy a miniszter úr nem látja-e, nem érzi-e, hogy mennyire bántó és mennyire tisztán az alkalmazottak szekatúráját célzó intézkedés az, (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem!) amely ebben a vasárnapi egyórás árusításban jelentkezik. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A közönség érdekét látom benne!) A közönség erdekét ez nem szolgálja. (Kétlily Anna: A közönség vásároljon be szombaton! — Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Hogy a gyermekeknek friss te| álljon rendelkezésére, ezt látom benne és nem az alkalmazottak szekirozását!) Ez sem áll, igen t. miniszter úr, mert magam hangsúlyoztam az imént, hogy átmenetileg talán hozzá tudnék járulni ahhoz, hogy azokban az üzletekben, amelyekben két-három órában van megállapítva a vasárnapi munkaidő, átmenetileg egy órában állapíttassék meg vasárnapra. Ez vonatkozik azokra az üzletekre, amelyekben tejet, tejtermékeket, péksüteményt és kenyeret árusítanak. E tekintetben tehát hajlandó vagyok egyezséget kötni és kiegyezni az igen t. miniszter úrral ebben a vonatkozás-