Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

236 Az országgyűlés képviselőházának 11*8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. értve a törvényhatósági és megyei városokat, sőt nagyközségeket, az egyházi hatóságokat is: a vasárnapi piac kérdésének rendezése. Evek óta a minisztériumban fekszik azoknak, a fel­terjesztéseknek a tömege, amelyek ennek a kér­désnek rendezését kívánják, sajnos azonban, ebben a tekintetben sem történt semmiféle ren­delkezés. Ne méltóztassék előállni, igen t. mi­niszter úr, azzal az ellenvetéssel, hogy különö­sen az élelmiszerszakmában fontos a vasárnapi piac fenntartása, mert romlandó árukat kell árusítani. Ahogy hozzászoktak az emberek ah­hoz, hogy szombaton vásárolják be az egyéb cikkeket is, ugyanúgy hozzá fognak szokni ah­hoz is, hogy vasárnap csak egy óra alatt le­het beszerezni a fűtszerkereskedésben a kívánt árucikkeket, majd hozzá fognak szokni ahhoz, is, hogy azokat szombaton kell megvásárolni és aki nem vásárolta meg szombaton, az lássa ennek hátrányát. Ezek miatt azonban nem lehet súj­tani azokat az embereket, akik vágynak a va­sárnapi pihenőre. De még ha ez a kifogás fenn is állana — aminthogy szerintem nem állhat fenn — a nyári hónapokban, semmiesetre sem indokolt a téli hónapokra Is fenntartani ezt a rendelkezést, amikor el lehet raktározni szom­batról vasárnapra az élelmiszercikkeket. Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék végre a vasárnapi munkaidő sza­bályozásának kérdését, valamint a vasárnapi piac kérdését rendezni, mégpedig úgy, ahogy egy kultúrembernek az ilyen kérdéshez hozzá kell nyúlnia és kérem, legyen tekintettel arra a sokszáz és sokezer alkalmazottra, akiknek visszaadná e rendelkezés szabályozásával va­sárnapi pihenőjét. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Winchkler István kereskedelem- és közle­kedésügyi miniszter: T. Ház! A vasárnapi munkaszünet kérdésében a kormány álláspontja az, hogy az általánosan kötelező vasárnapi munkaszünet alól a törvény alapján adott ki­vételek (köre minél szűkebbre szoríttassák. Eb­ben a tekintetben az elődöm által tavaly, június 8-án kiadott rendelet igen nagy, mondhatnám forradalmi lépéssel vitte előre a vasárnapi munkaszünet teljesebbé tételének ügyét, ameny­nyiben a boltoknak, a keresikedéseknek nyitva­tartását a minimumra szorította le. A vasár­napi munkaszünet teljesebbé tétele érdekében •magam is szeretnék még bizonyos intézkedése­ket tenni. Addig azonban, amíg a szociálhigié­niai szempontok szükségessé teszik és .megköve­telik azt, hogy vasárnap is friss tej és pék süte­mény •kerüljön az asztalra, s hogy vidéken, ahol hűtőberendezések nincsenek, a húst vasár­nap is meg lehessen venni, addig, amíg a mező­gazdasági lakosság mai életberendeizkedése áll fenn, ihogy csak vasárnap ér rá bevásárolni, addig, amíg a közönség vasárnap is utazni akar és nem gyalog járni, — miért éppen a kereskedéseket kelljen bezárni, miért ne állít­suk le az összes vonatokat, villamosúikat is (Malasits Géza: Ausztriában erősei» riestringál­ják vasárnap a vonatokat!) — addig, amíg ezek a szempontok fennállanak, ezt a teljes ^00%-os munkaszünetet megvalósítani nem tudjuk, an­nál kevésbbé, mert számtalan törvényhatóság és számtalan városi képviselőtestület kérése fekszik előttem, amelyek azizial ostromolnak, hogy ezen a szigorú rendelkezésen enyhítsek, tehát a vasárnapi (munkaszünetet függesszem fel, a megmaradott kereteket tágítsam. Ami a (hetivásárok tartását illeti, ezeknek a hétköznapokra való áttétele ikilátásosabb és kevésbbé ütközik akadályokba. Ennek az akció­nak eredményeként közölhetem, — ez folyamat­ban van — hogy mindössze négy megyei város­ban és nyolc (községben van még csak vasárnap vásár és remélem, hogy bizonyos idő múlva ez is meg fog szűnni. Ami a vasárnapi munkaszünetnek az érde­keltek által kért biztosítását illeti, tehát hogy azok a kivételek a munikaszünet alól, amelyek meg vannak engedve, ne vétessenek igénybe a kereskedők által, ennék 'engedélyezés© igen egy­szerű és amit az interpelláló képviselő úr e tekintetben mondott bizonyos bürokratikus ne­hézségekről stb. ; azt nyilván merőben téves in­formáció alapján (mondotta. A valóság ezzel szemben az, — citálom a rendeletet —- hogy a 94.537/1931. K. M- alatt íkiadott rendelet úgy in­tézkedik, hogy iha valamely városban, község­ben az érdekelt kereskedők kétharmadajkéri a teljes vasárnapi munkaszünet bevezetését vala­mely kereskedelmi ágazatban, vagy általában az Összes boltoknál, akikor az elsőfokú iparható­ság mindenki megkérdezés© nélkül köteles el­rendelni ezt a (munkaszünetet, tehát itt sem a •kereskedelmi kamarák íközbejárásáról, sem pe­dig miniszteri intézkedésről szó sincs. Ezekben válaszoltam az interpellációra. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. Györki Imre: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. Ö forradalminak jelentette ki elődjének azt a rendelkezését, amely múlt év június 8-án jelent meg és amely szabá­lyozta a vasárnapi nyitvatartás kérdését úgy, amint interpellációm megindokolásában el* ­mondtam. Amint már az előbb is hangsúlyoz­tam, nem arról van szó, hogy a vidéki kérdést akarjuk megbolygatni, hiszen a záróra és a va­sárnapi munkaidő máskép van szabályozva a megyei városokban. Itt arról van szó, hogy a székesfővárosban és a törvényhatósági váro­sokban a fűszerüzletek nyitvatartásának idejét ez a forradalmi rendelkezés vasárnap egv órá­ban állapította meg. Tisztelt miniszter úr, én erre utaltam, erre hivatkozom ezúttal is és kérdem, hogy a miniszter úr nem látja-e, nem érzi-e, hogy mennyire bántó és mennyire tisz­tán az alkalmazottak szekatúráját célzó intéz­kedés az, (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem!) amely ebben a vasárnapi egyórás árusításban jelentkezik. (Winchkler István kereskedelem- és közleke­désügyi miniszter: A közönség érdekét látom benne!) A közönség erdekét ez nem szolgálja. (Kétlily Anna: A közönség vásároljon be szom­baton! — Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Hogy a gyermekek­nek friss te| álljon rendelkezésére, ezt látom benne és nem az alkalmazottak szekirozását!) Ez sem áll, igen t. miniszter úr, mert magam hangsúlyoztam az imént, hogy átmenetileg ta­lán hozzá tudnék járulni ahhoz, hogy azokban az üzletekben, amelyekben két-három órában van megállapítva a vasárnapi munkaidő, át­menetileg egy órában állapíttassék meg va­sárnapra. Ez vonatkozik azokra az üzletekre, amelyekben tejet, tejtermékeket, péksüteményt és kenyeret árusítanak. E tekintetben tehát hajlandó vagyok egyezséget kötni és kiegyezni az igen t. miniszter úrral ebben a vonatkozás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom