Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-144
Az országgyűlés képviselőházának lUh. ülése 1936 június 9-én, kedden. 87 való, hogy a gyermek eltartásához hozzájáruljon. Ha a szavakat nézzük, látjuk, hogy a szavak nagyok; a cselekedetek azonban elmaradnak. Azaz hogy jelentkeznek akkor, amikor a munkabérét védő és a munkafeltételeit feljavítani szándékozó munkás szembekerül a kizsákmányolóval és sztrájkba lép. Akkor a hatóság tévedhetetlenül megtalálja a maga helyét a kapitalizmus oldalán. Ez természetes is, hiszen nem lehet egy táborban ülni a kapitalista munkáltatóval és ugyanakkor az érdekei ellen való intézkedéseket megtenni. A kapitalizmus ma nálunk is magáit az államot „jelenti, Mindenütt, ahol a kapitalizmus uralkodik, tehát nálunk is. Es amikor ezeket a betiltó végzéseket, amikor ezeket hatósági intézkedéseiket látjuk, akkor érezzük, hogy a Napkirály gőgje helyett ma ezeknek az ipari hitbizományoknak a gőgje szól: az állam én f vagyok és éppen azért még a legjobb szándék és a legerélyesebb akarat is csak foltozó munkát végezhet a szociálpolitika terén. Feltűnő és eléggé beszédes bizonyíték volt erre az iparügyi tárca költségvetésének t tárgyalása, amelv tárca költségvetési előadója a leghatalmasabb és legridegebb nagykapitalista érdekképviselet exponense volt, aki költségvetési előadói beszédében valóban úgy szólt, mintha azoknak az ipari hitbizományoknak a közgyűlésén védte volna a maga jogát, azt a jogot, amely a hatalomból fakad, azt a jogot, amely nem egyéb, mint a hatalmon levő osztály érdeke. Meg^kell azonban állapítanom, hogy ez az osztályérdek mindenütt iparkodik érvénvesülni. de másutt legalább szemérmesebb formákat próbál ölteni, másutt egy kicsit burkoltabb formában próbál .jelentkezni. (Farkag István: Es ad is eery kis szociálpolitikát, de itt nincs semmi!) Nálunk nincs mitől félnie, -éppen ezért nyíltan és gőgösen megmutathatja magát. Egyáltalán nem véletlen, hogy ennek a brutalisées szinte a korai kapitalizmus idejét visszaidéző érdekképviseletnek exponense a felhatalmazási javaslatnál elmondott beszédében viszont a francia demokrácia mai viaskodásánál semmi egyebet nem talált kivetni valónak, mint azt, hogy egy Laval ugyanannyit ér a francia demokráciában, mint a francia állam bármelyik másik polgára. Valóban meg kell állapítanom, hogv a pluralitásnak ez a vágyálma szépen kidolgozza magának: Laval mellett a kétszáz pénzszekrénynek, a Tardieu-knák, a Citroeneknek, Chiappe-oknak többszörös befolyását az állam életére a szavazati joaron keresztül is. nemcsak a üénzen keresztül és az Action Française, a Tűzkereszt. a királyrikkancsok, a trösztök eme pretoriánus gárdája, amelynek feladata az, hogy vigyázzanak a töltött puskára és élesítsék a konyhakést, mind beletartoznak ebbe a vágyálomba, ebbe a pluralitás után való epekedésbe. Nem csoda, nagyon nagy tételekről van szó. A magán fegyverkezés •profitjáról, a magánbiztosítók, a bankok nrofitiáról van szó, arról a hatalomról, amelyet a közösség által, a közösséír takarékoskodásából összegvüitött va Lyonokból rendelkezésre bocsátott tőkék alapján gyakorolnak azok ellen, akik az ő számukra ezeket a vagyonokat rendelkezésre bocsátják. Nagy téteVkről van szó: a szociális biztosításról, a. munkás életkérdéséről és amikor odaát Franciaországban beszélnek erről, akkor titkos összefüggések alapján ideát is fáj az ipari hitbizományok feje emiatt és ideát is a kormiányzati rendserre való minden befolyásukkal meg kell akadályozniuk, fel kell tartóztatniuk a bátor tetteket szülő öntudatra ébredést. Érdemes útját állni a kapzsiság és a mohóság: elleni tiltakozásnak; érdemes, hiszen elképzelhetetlen uralmi és vagyonszerzési lehetőségekről van szó, amelyekért a kapitalizmus mindenrendű és rangú kisegítőjét talpra kell állítani. Ma, ezekben a percekben, amikor a világ ilyen iszonyú erjedésben van, lamikor valóban — ahogyan Festetics Sándor miondotta — egy új és egy régi világ birkózik egymással — csak nem abban az értelemben, ahogyan ő mondotta — akkor érdemes mellé állni, azért, mert a régi világ költségeit éppen úgy, mint ennek a birkózásnak minden szenvedését a dolgozók viselik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Béke, lefegyverzés, szociális igazságtevés az egyik oldalon, háború, esztelen felfegyverfeezés, minden anyagi és szellemi erőnek a háború szolgálatába való állítása és, ami ezzel egyet jelent, a szociális igazságtalanságaik fokozása a másik oldalon. Amikor a költségvetést nézem, akkor azt látom, hogy Magyarország hivatalos megnyilatkozása ez a költségvetés és az a szociálpolitika, amelynek következményeit az előbb elmondottam. Nem hiszem, hogy ez a társadalmi rend ezeket a hajókat meg tudná szüntetni. Amit mi követelünk a ma hatalmon lévőktől, az csak annyi, hogy a szenvedésekén - lehetőleg enyhíteni segítsenek. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy hiába fenyegetőznénk a történelem előtti felelősségigel, mert hiszen az idők eljárnak a vétkesek felett és a mai élvezők valóban nem törődnek azzal, hogy későbben egy értelmes és emberséges kor milyen ítéletet fog majd róluk mondani. Amikor ezt az enyhítést követeljük, amikor ezekről a dolgokról beszélünk, amikor feltárjuk ezeket mindenki előtt és amikor heteikintést nyújtunk mindenkinek ezekbe az állapotokba, akkor megvagyunk győződve arról, hogy JZ" eb leleplező munka, amit ima végzünk, azért, hogy ennek a mai rendnek az igazi arcát megmutassuk a tömegeknek, nem meddő munka és ennek a munkának folyamán egyre több és több azoknak a dolgozóknak a száma, akik felismerik e munka szerepét és jelentőséigét, akik megtanulják azt, hogy méltatlan helyzetük és sorsuk megváltoztatásának lehetősége a saját [kezükben van; egyre nagyobb azoknak a száma, akik megtanulják azt, hogy a béke, a nyugalom, a rend és a szociális igazság a kapitalizmussal összeférhetetlen fogalmak és akik megtanulták azt, ho<gy ha meg akarnak szabadulni attól a rettegéstől, amely az erőszak, a bombavető repülőgép, a borzalmas igázhalál fenyegető közeli éte miatt megüli lelküket, akkor nem .eázbiztos pincéket kell építeni ök, nem kell őrjöngő fegyverkezési versenyben túl szárny alniok a szomszédokat, nem díszlépésre és gránátvetésre kell tanítani a leventét és a balillát, hanem meg kell teremteni az ember és emberségesség társadalmi rendjét. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Az, amit ettől a kormánytól követelünk, csak foltozó munka. Mivel a kormányzat működésében még ezt a foltozó munkát sem látjuk, amely a kapitalista rend átmenetét könynyebbé. rázkódtatásmentesebbé tenné, azért a, felhatalmazást a kormánynak a magunk részé-
