Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának 1 mi pénzügyi helyzetünk, legalább is a tőkegyűjtést illetőleg'. De szomorú annak megállapítása is, hogy míg a díjtartalék # aránya külföldön 21'3, addig belföldön csak 15*6. Mi ennek a másik következménye? Az, hogy a biztosítást kereső közönség előnyben részesíti a külföldi biztosítókat, még pedig azért, mert a magyar biztosítók nincsenek megtámasztva. Még ^gy másik roppant figyelemreméltó körülmény az is, hogy az 581 milliós életbiztosítási tőkeállomány ból 287 millió szól dollárra és csak 223 millió pengőre. Kérdem, szabad-e a imi pénzünket ennyire lébeosmérelni, hogy az életbiztosítási állománynak több mint fele külföldi valutára, illetőleg csak dollárra szól? így áll azután az életbiztosítási társaságok mérlege is, melyek legnagyobbikában

; 9 millió magyar értéket látunk, 7 millió pengőnyi idegen tőke mellett. T. Ház! Ennek a határtalan bizalmatlanságnak meg kell szűnnie. Mindenki takarékosságra gondol, de mindenki kapkod, mert a legutolsó sorban jön arra a gondolatra, hogy biztosításokai fedezze imagát és gondoskodjék családja jövőjéről. Szerencsétlen ez a törvény abból a szempontból is, mert ingatlanokban engedélyezi a biztosítási tartalék elhelyezését, amelynek hozadéka már a 4% alá esik. A pupilláris papírokból használhatóak közül is a legjobbak idegen valutára szólnak, tehát ez ismét e,gy ok arra, hogy pénzünk külföldre áramoljék. A pénzintézeti betétek pedig a tőkekamatadó levonása után nagyobb tőkéknél csak 3% hozadékot biztosítanak, holott tudvalévő, hogy minden életbiztosítás 3V-4'5%nra van kikalkulálva. A közvetlen jelzálogérdekeltséget is megengedi a törvény, ezt azonban az érdékelt pénzintézetek gátolják a lehetőség szerint, a saját kölesönkötvényeik pedig elenyésző csekélyek. Mi tehát a következmény? Az, hogy az életbiztosítási díjtartalékoknak valami biztonságot kell kölcsönözni; én olyan biztonságra gondolok, mint ami az Is ti tu tónál már megtörtént, ahol — ahogy említettem — csodálatos biztosítási és takarékossági hajlam fejlődött ki az emberekben éppen azért, mert bizonyosak voltak abban, hogy tőkéjük biztos helyen lesz elhelyezve. T. Ház! Legyen szabad egy pár szóval kitérnem; a Phönix Biztosító Társaság bukására, még pedig azért, mert ez már egy tengeri kígyó, amelynek a megoldását vagy nem praktikus emberek irányítják, vagy olyan befolyások: érvényesülnek ebben a kérdésben, hogy teljesen titokzatosak és homályban maradnak azok a törekvések is, amelyek a biztosítottak érdekeit ennyire kétségessé teszik. (Friedrich István: A miniszter úr úgy nyilatkozott, hogy a kérdés el van intézve!) Egyáltalán ninqs elintézve. Az Istitutonál van 6 milliárd schilling értékű biztosítás, a Phönixnél 3 milliárd értékű, a Generálinál 2*7 milliárd, a Viktóriánál 2*2 milliárd, az Adriánál 1'8 milliárd értékű biztosítás. Ezek közül a Phönix megbukott. Csodálatos intézménynek tartotta mindenki a Phönixet és ime ez a 3 milliárdos életbiztosítási tőkével rendelkező intézet már kit esett a hatalmasok közül. Kérdem, nem fogja-e ez a bukás megingatni a többi nagy intézetbe vetett bizalmat is a közeljövőben'? Vájjon mikor heverik ki az ország és a biztosító társaságok ezt a bukást? Ami azonban bennünket közelebbről érdekel az a tőkegyűjtés lehetősége. Kérdem, hogy a bukás következményei az álKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. UU. ülése 1936 június 9-én, kedden. 75 Iámmal szembeni vájjon nem' fognak-e jelentkezni ebben ta kérdésben, hiszen az állami felügyeleti hivatal kontrollja idején történt ez a bukás, az a nagy pénzpoesékolás* illetőleg az a hatalma® veszteség. A miniszter úr részéről még csak megnyugtató kijelentéseket sem hallunk arranézve, hogy a jövőben milyen intézkedéseket fog majd foganatosítani, hogy hasonló szerencsétlenségek elő ne forduljanak. T. Ház! Ezt a kérdést a hiba kezdeti stádiumában nem akartam' bolygatni, sőt 'egyik képviselőtársamat le is beszéltem ebben az ügyben bejegyzett interpellációjának elmondásáról. Amikor azonban a miniszter úr felszólalt ebben az ügyben és általános megnyugtatást akart kelteni, akkor bevallom őszintén, bennem csak fokozta a csalódást. Akkor az o beszédje során közbeszólás formájában azt mondottam, hogy egyszerű a megoldás: emelje fel a miniszter úr a félszázalékos

1 kötvényilletéket egy százalékra, nem kell ezt a biztosítottakra kiterjeszteni s hogy ki fogja majd megfizetni, az a likvidáció sorári még eldönthető lesz, a lényeg az, hogy egy pillanatig se hagyjuk a biztosítóközönséget nyugtalanságban. Ez nem történt meg., íme most már a harmadik hónapban piszmogunk — bocsánat a kifejezésért — ezen a kérdésen, amelyet erélyes kézzel, hozzáértéssel és a biztosítóközönség érdekeinek teljes figyelembevételével igen nagy sikerrel meg lehetett volna oldani. Természetesen akkor nem arra kellett volna figyelemmel lennünk, hogy ennek a Phönix Biztosító Társaságnak választanányában Vida Jenő úr, a kiváló közgazdász is helyet foglal, akinek mint választmányi tagnak a saját országa érdekében illett volna legalább beletekinteni a társaság mérlegébe, hogy ilyen horribilis veszteség ne érje az országot és a biztosítottakat, mert az a 12, vagy talán 17 millió pengő veszteség nem egyedül jár, együtt jár azzal az a hatalmas közgazdasági szerencsétlenség is, amely a biztosító társaság bukásának nyomán — amint látjuk — mint kísérő jelenség mutatkozik. , T. Ház! Most állapítják meg a biztosító társaság stokkjának átvizsgálása során azt, hogy 40—-70%-os engedmények is voltak. Ezek a vizsgálatok szinte a miniszter úr kezébe adják az egyik lehetőséget, a díjak normalizálását, az engedmények megszüntetését, amivel a veszteségek is legalább tekintélyes részben megtérülnének, de azért még mindig halogatják a bukás rendezését. T. Ház! Visszatérek tehát javaslatom első pontjára, amely szerint az életbiztosították érdekében és egy hatalmas közgazdasági érdekből igenis kívánatos lenne az, hogy az állam állapítson meg olyan Treffer Anleihe-ét, olyan aranyszegélyű papirost, olyan csak földben gyökerező, kiváló zálogleveleket, amelyeknek hozadéka a föld hozadékával mindig egyenlő " legyen és akkor kapunk egy valódi és igazi pupilláris értéket, lamely a biztosítási eszmét, a tőkegyűjtés szeretetét a közönségbe megint körülbelül oda fogja emelni, ahol az az olaszoknál már évek óta van. Ezzel jár természetesen az a tény is, hogy a biztosítási felügyeleti hivatalt át kell szervezni és át kell szervezni azt az erélyt is, amit ezidőszerint nem látok a likvidáló és eljáró hatóságoknál. Kérdem, amikor a Phönix összes 'bűnösei a külföldön mind le vannak tartóztatva és amikor ezek vagyonjogüag mind felelősségre 11