Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

70 Az országgyűlés képviselőházának lelhetők a gazdasági életben. Ezt senki ja mii pártunk részéről kétségbe nem vonta, sőt éppen a búza és a szén árának arányát illetően a miniszterelnök úr kormánya törekedett arra, hogy azt á nagy eltolódást csökkentse, és valamiképpen közelebb hozza a búza árát a szén árához, amint az tudvalevőleg 'bizonyos mértékben sikerült is. (Czirják Antal: Azért választották be a fcartelvezéreket!) Említette t. képviselőtársam a nyugdíjasok ügyét is. Tagadhatatlan, hogy a nyugdíjteher nagy és súlyos tétele költségvetésünknek, azonban olyan tétel, amelyen változtatná aligha lehet. Azt ihiszem, hogy ha képviselőtársam lenne (kormányon, ő sem tudna ezen változtatni, inert nem volna szíve részben ahhoz, hogy a jogosult nyugdíjakat még tovább csökkentse, részben, hogy a megszállott területekről kiüldözött testvéreinknek bizonyos nyugdíjigényét ki ne elégítse. (Horváth Zoltán: De Gáspárdy nem kapna nyugdíjat! — Felkiáltások jobbfelől: Dehogy nem kapna!) Testvéri érzésünk tiltakozik az ellen, hogy a nyugdíjasok nyugdíját még tovább csökkentsük, mert hiszen ez csak a magyarság nyomorának fokozódását idézné elő. (Horváth Zoltán: Felesleges nyugdíjasokat nem kell kreálni!) Olyanok nincsenek, mert hiszen köztudomású, hogy törvények szabályozzák a nyugdíjigényeket. Akinek a fennálló _ törvény értelmében nyugdíj jár, az megkapja, akinek pedig nem jár, annak ügyében joga van a képviselő úrnak a közigazgatási bírósághoz fordulni, hogy vonják ej. a nyugdíjat. (Rassay Károly: Nem lehet 52 éves embereket nyugdíjjal sétálni küldeni.) Említette t. képviselőtársam az álláshalmozások kérdését is. Ennek megoldását mi is hangsúlyoztuk, és dűlőre is akarjuk juttatni. (Horváth Zoltán: Miért nem csinálják meg?) Az állami élet terén a kormány iparkodott is kielégítő eredményeket létrehozni. így a trafikosokat is megfosztotta joguktól, ha 300 pengőnél nagyobb állami nyugdíjuk volt. De bocsánatot kérek, a magángazdaságba nem nyúlhat^ bele a kormány. Vájjon nem lenne-e diktatórikus látszata annak, ha a kormány a magángazdaságok területén érvényesítené ezt az álláspontját? ,Azt hiszem, a túloldal tiltakoznék leginkább az ellen, ha a kormány ilyen diktatórikus módon a magángazdaságok ügymenetébe iparkodnék belenyúlni. (Felkiáltások balfelöl: Nem arról van szó! — Horváth Zoltán: Vannak méltóságos díjnok urak. — Felkiáltások jobbfelől: Hol? Hol? — Rassay Károly: Sok! — Ángyán Béla: Csak jelszavak ma már! — Horváth Zoltán: A szövetkezeteknél is szépen el vannak helyezve!) T. képviselőtársam meg lehet győződve arról, hogy ezekben a kérdésekben nemcsak ő, de mi is minden tekintetben arra törekszünk, hogy ezek a közérdeknek megfelelően intéztessenek el. (Rassay Károly: Ott ülnek 40.000 Pengős fizetésű szövetkezeti vezérek!) De méltóztatott egy kérdést felhozni a képviselő úrnak, amelyet szintén nem hagyhatok szó nélkül. Nevezetesen a diktatúra kérdését. (Dulin Jenő: Védeni akarja?) Ebben a kérdésben felesleges volt ilyen figyelemreméltó és meggondolt előadást tartani, mert bárkire vonatkozhatik a diktatúra vádja, csak éppen a mi pártunkra nem. (Dulin Jenő: Nem is a pártra vonatkozik, hanem a kormányra!) Bocsánatot kérek, a kormány hű tükre e párt politikájának és amikor ez a párt nem osztozik a kormány politikájában, akkor a kormány ie lUh. ülése 1936 június 9-én, kedden. fog mondani. (Derültség és élénk ellenmondósok a baloldalon.) Nem lehet a kormányt a párttól elválasztani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") Azt az egyszerű alkotmányjogi igazságot — azt hiszem — a képviselő úr nem fogja kétségbevonni, hogy a kormány mindig^ a \ többségi pártot jelentette és a többségi párt jelentette a kormányt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Legyenek szívesek t. képviselőtársaim megajándékozni azzal a kedvességgel, miszerint belátják, ihogy végeredményben nem önök lesznek hivatva megmondani, hogy a kormánypárt diktatúrát akar-e vagy nem. Ez elsősorban a kormánypárt kizárólagos joga. Es legyenek szívesek tudomásulvenni, hogy ez a párt és ez a kormányzat nem törekszik diktatúrára éppen azon okok miatt, amelyeket 'Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam olyan szépen kifejtett. {Rassay Károly: Szóval a totalitás megbukik!) A totalitás gondolata, t. képviselőtársam, nem létezik a valóságban, s erre a legkevesebb oka van törekednie ennek a kormánynak. T. Ház! Kérdezem t. képviselőtársaimtól, hogy vájjon ez a kormány diktatúra nélkül nem tudja a maga akaratát érvényesíteni ebben az országban? Nem rendelkezik ez a kormány olyan többséggel, amely feleslegessé és céltalanná tesz minden diktatúrát? (Horváth Zoltán: Főispánok, főszolgabírák!) A főispánok rendeltetése ma is az, ami a régii időben volt (Elénk ellenmondások a baloldalon.) és amint a régi időben az ellenzéki képviselők harcoltak ellenük, úgy nem vesszük rossznéven, ha önök is harcolnak ellenük. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat a baloldalon, maradjanak csendben! Csik József! T. Ház! Diktatúráról beszélni tehát teljesen felesleges s azt hiszein^a képviselő urak sem hiszik azt, ihogy ebben az országban diktatúra van; mert ha elhinnék, akkor^ szembekerülnének saját pártvezérük állításával, aki azon az országos pártértekezleten, amelyet a közelmúltban tartottak, hangsúlyozta, hogy a pártnak sikerült a diktatúrát megakadályozni ebben az országban. Ha tehát megakadályozták a diktatúrát, akkor már nincs is diktatúra az országban. (Klein Antal: Csak meg akarták csinálni!) Tessék elhinni t. képviselőtársaim, hogy ennek az országnak sokkal súlyosabb problémái vannak, minthogy ilyen apró politikai ráfogásokkal operálni lehessen, ami tulajdonképpen csak szalmacséplés. Azt is említette Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam, hogy egy nagy reális alkotással kell gazdagítani a magyar törvényhozást s ez: a titkos választójog. Nem akarok a választójog kérdésére részletesebben kitérni, — múlt beszédemben elég részletesen foglalkoztam vele — csak azt említem meg, hogy a titkos választójog éppen olyan sarkalatos pontja a kormány programmjának, (Rassay Károly: Tizenöt év múlva!) mint más nagyjelentőségű kérdések. Es legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy a titkos választójog jönni is fog. Az csak természetes, hogy a mindenkori kormányelnöknek nem az ellenzék fogja megállapítani a munkarendjét, hanem saját maga. Akkor lehetne jogszerűen számonkérni a miniszterelnöktől a titkos választójogot, ha ő azt kormányzati ideje alatt nem valósítaná meg, de garantálom ellenzéki t. képviselőtársaimnak, hogy ez a kérdés is dűlőre fog jutni