Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának 1U. ülése 1936 június 9-én, kedden. 61 T. Ház! A napokban jelent meg Csetényi Józsefnek egy könyve, »TTj Trianon felé« címmel. Megkapó az a hasonlat, amely Magyarország mai [helyzete és Apáthy István profeszszor híres kísérlete között van, amikor rámutat arra, hogy a levegőtől elzárt .akváriumban legelőször a legmagasabbrendű élőlények pusztulnak el.« Egy szabadságától megfosztott társadalomban a legmagasabbrendű embertípus az, amely legkevésbbé tudja magát feltalálni, amely legkevésbbé tud abban megélni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és az Apáthy-féle kísérlet szerint ebben a levegőtől megfosztott akváriumban legtovább az élősdiek és a penész tudja magát .fenntartani, {Ügy van! balfelől.) az a penész, amely végül beborít mindent és a magasabbrendű, élet végét jelenti.« Ami igaz az akváriumban, az igaz a nemzet életében is. Rámutatok erre, ezzel az egész diktatúraelmélettel szemben, amely nem újkeletű, mert hiszen az orosz Íróknál, Dosztojevszkynél, Pobjedonoscevnél és más cári sta nagy íróknál, a diktatúraelmélet már a világháború előtti időkben bőségesen ki volt fejlesztve, meg volt indokolva. De minden diktatúraelméletnek, minden jóhiszemű diktatúrakísérletnek a lelki prediszpozíeiója egy alapvető pesszimizmus, a saját nemzet autonóm fejlődésével szemben, a hitetlenség, hogy ez a nemzet a maga erejéből meg tudja találni a, helyes utat, a hitetlenség, hogy a maga erejéből fejlődni, haladni, boldogulni és a helyes úton járni képes. Ez az alapvető pesszimizmus az alapja a legmagasabb és a legfinomabban gondolkodó cári íróknak és bölcselőknek;' ugyanez az alapvető pesszimizmus az alapja a leninizmusnak és a bolsevizmusnak is, mert azt hiszik, hogy az embert csak kényszerrel lehet a helyes úton tartani. ._ T. Ház! Un optimista vagyok rendíthetetlenül. Rendíthetetlenül hiszek a magyar nép és a magyar faj erényeiben, államalkotó képességeiben {Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások jobb felől: Mi is! — Buchinger Manó: Akkor miért nyomják el a magyar népet?!) és ez a rendíthetetlen Optimismus elutasíttat velem minden erőszakot, minden diktatúrát, minden léíek,tiprást, minden beavatkozást a nemzet autonóm fejlődésébe. Azt mondom azonban, hogy ezekhői a kíséirletekből, ezekből a változó kormányformákból, amelyek körülöttünk, észlelhetők, nekünk át kell vennünk azt, ami igaz, ami pozitív, ami konstruktív és maradandó. En a német, az olasz, a török és más rendszerekben is azt látom, hogy azzal a holt formával szemben, amelyet a demokráciának háború előtti értelmezése jelentett, ezek a rendszerek visszanyúltak, vagy előrenyúltak abba a helyes irányba, amelyet a»népi politika«val lehet megjelölni és ez a népi politika az a pozitívum, amelyet ezekből a diktatúrás rendszerekből mint valóságosan megvalósítandó népi elvet nekünk a magunk életében meg kell valósítanunk. Mert mi volt a nagy hiánya a háború előtti akármily tökéletesen megkonstruált demokráciáknak is? Az, hogy a gazdasági vonalon nélkülözték az egyenlőségi principiumnak bármilyen szerény formában való kultiválását, azt, ami azzal kapcsolatos, amit Ernszt igen t. képviselőtársam tegnap itt nagyon helyesen jelölt meg, mint a háború utáni fejlődés és élet nagy kérdőjelét: vájjon az egyenlőségi gondolatnak, amelyet a francia forradalom inkább csak politikai vetületében látott meg, most, a világháború utáni gazdasági értelmezése meddig, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IX. milyen térig, milyen síkon és milyen távolságig fogja elvinni a világot? En az egyenlőségi gondolatot ebben a primitív értelmezésben nem tudom akceptálni. Mert ha az egyenlőségi gondolatot a gazdasági vonalon végre akarjuik hajtani, akkor nivellálunk, de lefelé. {Ügy van! Ügy van! balfelől.) En az ilyen lefelé való nivellálásnak nem tudok örüni. (Rátz Kálmán: De ki akarja? — Zaj a baloldalon.) Nem mondtam, hogy a képviselő úr akarja. Jelentkezzék az, aki akarja. (vitéz Balogh Gábor: De nincs kérem itt! — Friedrich István: Örvendetes jelenség!) En egy nevet említettem, (vitéz Balogh Gábor: Senki sem akar diktatúrát!) Most nem is diktatúráról Ibeszétlem, már rátértem egy másik témára. {Mozgás és zaj. — Elnök csenget — Halljuk! Halljuk!) En imost a francia forradalom által felvetett egyenlőségi elv gazdasági interpretációjáról, a kommunista ideáról heszélek. (Rátz Kálmán: Bérmunkást csinál a francia forradalom a jobbágyból! Ez ia lényeg! — Dinnyés Lajos: Rátz Kálmán a vezérlő akarat, úgy látszik!) En a magyar életre ennek az egyenlőségi gondolatnak előtérbejutásából csak egy konzekvenciát vonok le. Azt, hogy veszedelmes dolog a mai nyomorúság közepette kiáltó aránytalanságokat fennitartani. (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Farkas István: Tehát szociálpolitikát!) Veszedelmes dolog tehát egyaránt nagy hitbizományokat, latifundiumokat vagy ipari hitbizomán'yokat, ipari monopóliumokat fenntartani az'egyik oldalon, (Ügy nmn! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Ezekhez nem mernek hozzányúlni!) a másik oldalon pedig nyomorgó tömegeket egymás mellett tartani. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a konzekvenciát vonom le. De az egyszerű egyenlősítési. törekvésekkel szemben, amelyek negatívumot jelentenek, én a pozitáv és építő népi politikának vagyok a híve, (Felkiáltások jobbfelől: Mi is!) amely abban különbözik a háború előtti demokráciától, hogy az csak formális volt, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) nem tudta azonban a nagytökének a profitérdekét az ember jogos érdekei mögé állítani. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ebben különibözik a népi politika a háború előtti demokráciától. Ha pedig azt a változást figyelem, — amint hogy évek óta figyelem — amely Franciaországban készült és most bekövetkezett, akkor nem hunyhatok szemet az előtt a jelenség előtt, hogy Franciaországban a demokráciának a háború előtti értelmezése következtében egy túlzott nagytőkés uralom állott fenn és ezzel a nagytőkés uralommal szemben, — amely például lehetővé tette, hogy csak a hadiipar évi 80 millió frankot költsön el a sajtó megfelelő hangolására — ezzel a politikával szemben el kellett jönnie a reakciónak. Hogy ez a reakció meddig fog azután kilendülni, azt ma kiszámítani és előre megmondani ibajos volna. De én éppen^ tegnap Jouhaux-nak, a francia általános munkásszövetség titkárának -rádióíbeszédében nagyon figyelemreméltó dolgot hallottam. Jouhaux ezt mondotta (olvassa): »Az az eredmény, amelyeit most elértünk, nagy erkölcsi értékű. Bebizonyítottuk világosan, hogy nincs szükség totalitásra vagy tekintélyuralomra.« (Buchinger Manó (a jobboldal felé): No, pupák! — Egy hang balfelől: Mit szól, ehhez Marton?) Es utána ezt mondja, — és ez igen fontos, mert a jobb- és baloldali ideoló10