Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-144
Az országgyűlés képviselőházának lUh. ülése 1986 június 9-én, kedden. nyérjavaslatok kellenek. Hát hol van ezek között kény ér javaslat? Bárhogyan nézem ezeket a törvényjavaslatokat, azt látom, hogy a gazdaadósságokról szóló törvény az, amelyről tárgyilagosan el kell ismernem, hogy sokaknak hozott eredményt. Bár ez se valami nagy eredmény, de mégis az egyetlen törvényjavaslat, amelyről tényleg el lehet mondani, hogy gazda : sági, kenyérvonatkozású. A közmunkák állami kölcsönéről szóló törvény összegszerűségénél fogva nem olyan nagy dolog volt, hogy arról komolyan lehetne beszélni. Az erdőtörvényre azt mondhatom, hogy amíg a fák megnőnek, addig pár év eltelik. A hitbizományi törvénynél várjuk a temetkezési vállalkozókkal együtt, hogy a mostani hitbizományi birtokos mikor hal meg, mert ugyebár, csak akkor lesz belőle valami. (Gr. Festetics Domonkos: Ez tévedés!) A földhitelintézetek fúziójáról szóló törvénnyel kapcsolatban csak reményünk van arra, hogy tényleg emberségesebben és szociálisabban fogják ezeket a dollár- és fontkölcsönöket kezelni, de ez még csak remény, szóval kenyeret nem hoz. De menjünk tovább. Hoztunk két jubileumi törvényt: a Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileumáról és az új kétpengő s Kákóczi-emlékérmekről szóló törvényt. (Boczonádi Szabó Imre: Abból se láttunk egy darabot sem!) Igaza van t. képviselőtársamnak. (Derültség.) Azután hoztunk 8 olyan .törvényt, amely bizonyos átszervezéseket és átcsoportosításokat foganatosított. Ezek között van az oktatásügy átszervezése, az orvosi kamaráról szóló törvény, a bírák és ügyészek szolgálati viszonyainak szabályozásáról szóló törvény, a bírák és ügyészek fegyelmi ügyéről szóló törvény, az ipari közigazgatásról szóló törvény, azután az orvosi szolgálatról, a tűzrendészetről és a csatornák telekkönyvezéséről szóló törvény. Ezek sem ken y ér javaslatok. A külföldi szerződések közül ratifikáltunk 9 darabot, kezdve a berni postaegyezménytől az 1935 :XX. tc.-ig, amelyben a nagykorú nőkkel űzött leánykereskedelem tárgyában hoztunk intézkedést. Ez sem kenyér javaslat. (Derültség.) Ezenkívül letárgyaltunk két költségvetést, egyszer meghosszabbítottuk a 33-ast, — és most megint meg fogjuk hosszabbítani — felállítottunk egy új minisztériumot, megcsináltuk a légvédelmi törvényt és — harribile dictu — eljutottunk oda, hogy hoztunk még két vegyes törvényt, egyiket a fémjelzésről, a másiiborhamisításról. Ha végignézem azokat az ígéreteket, ha elolvasom a miniszterelnök úrnak és a kormánypárt vezérlő férfiainak azokat a nyilatkozatait, amelyeket a választások előtt tettek, nem találom ós Jenes képviselőtársam sem találja meg, hogy ezek között szó volt arról, hogy majd hozzánk a borhamisítási törvényt, a fémjelzési törvényt és a nagykorú nőkkel űzött leánykereskedelem elleni törvényt. Ott komoly, más törvényjavaslatokról hallottunk és azt hallottuk, ami a mostani reformparlament működési programmjából kimaradt. Hallottuk, beígérték az adóreformot. (Jenes András: Megvan 600.000 kisemberre nézve! Elengedték az adójukat! — Igaz! Ügy van!) Hallottuk, hogy az álláshalmozásokat is meg fogják kardinálisán szüntetni, (Jenes András: Ez is el lesz intézve!) hogy megállapítják a fizetés minimumát, úgy a fizikai, mint a szellemi munkásoknál. Állandóan hivatkoznak különösen a kormánypárton az olasz és a német példákra. Ha utánozni akarjuk Olaszországot és Németországot, méltóztassék ezekben a pontokban utánozni: valamennyien együtt leszünk. Németországban és Olaszországban nem lehetséges az, ami nálunk lehetséges, hogy a munkásoknak és tisztviselőknek 60—80 pengős fizetése legyen, a vezérigazgatók pedig 40—50 ezer pengőt vágjanak zsebre. Ha ezt a törvényjavaslatot is a kormány ilyen módon akarja megvalósítani, egy szalmaszálat sem fogunk útjába tenni és a kormány be tudja váltani programmját. ígérték továbbá, hogy a gazdaadósságokat véglegesen rendezni fogják. T. Ház! Vannak kérdések, amelyekben a túloldal és az ellenzéki oldal képviselői mindenképpen egyetértenek, ezek közé tartozik például az a tény, hogy Magyarország elsősorban agrár állam. Agrár állam vagyunk és ülhetünk akár a túlsó oldalon, akár ezen az oldalon, az út, amelyen megyünk, lehet különböző, de a cél mindig egy, nevezetesen az, hogy az agrártársadalmat kell erőssé és hatalmassá tenni. Ezzel szemben le kell szögeznem: azt látjuk, hogy a kormány még mindig nem fektet elég súlyt erre a feladatra. Emlékszem azokra a küzdelmekre, amelyeket a kormánypárton belül agrárius képviselőtársaim a gazdaadósságok minimális rendezéséért vívtak. Ma is azt látjuk, hogy az agrártársadalom rovására, hátraszorítására még mindig olyan politikai törekvések mutatkoznak, amelyek ipari tendenciát szolgálnak, holott az ipar ma is különböző védvámokat élvez, milliós jövedelmeket vág még ma is zsebre, a kisiparosoknak és a kiskereskedelemnek kárára. Tovább folyik ez az iparpártolás, amelynek semmi létjogosultsága nincs, különösen akkor, amikor szeges ellentétben iáll az ország agrárlakosságának érdekével. Hallottuk, hogy hoztak itt a képviselőházban egy összeférihetleniségi törvényt. Ez m olyan törvény, amelyet már régen meg kellett volna hozni. Csak beszélünk róla, de mindezideig nincs eredmény. T. Képviselőház! Nagyjában és kevés részletet kiragadva ezekből a ténykedésekből, amelyeket a kormány végzett, befejezésül meg kell állapítanom azt, hogy .azok az elgondolások, az az úti az a gyorsvonati sebesség, azok a reformtörvények és reformgondolatok, ame- • lyek burjánoztak az országban a választások alatt, nem valósultak meg és a nemzet többsége bizonyos szempontból megállapította, hogy ez a mai kormányzat nem váltotta bé a hozzá fűzött reményeket. Ma is csak stagnálást látok, »népi« és nem népi politikát látok és éppen ezért a kormány iránt bizalmatlan lévén, a felhatalmazást nem szavazom meg. (Helyeslés bolfelől.) Elnök: Szólásra következik vitéz Martsêkényi Imre képviselő úr. vitéz Martsekényi Imre: Mélyen t. Képviselőház! Dinnyés Lajos igen t. képviselőtársam és kedves barátom nem fog megneheztelni rám és nem veszi tiszteletlenségnek, ha az ő politikai .fejtegetéseit nem követeni, de egész politikai szereplésemnél és parlamenti felszólalásaimnál mindig egyedüli célul űztem ki magamnak annak a híres francia írónak mondását, aki azt mondotta, hogy csak a politikái, különösképpen pedig a pártpolitikai villongások szünetelőben vannak vagy agresszivitásukból veszítenek, csak ott kezdődik az alkotó munka, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ahol pedig, a személyeskedő politika kezdődük, ott agyonütik az 'alkotómunkát. (Iga«! Úgy van! jobbfelől és a középen.)
