Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

54 Az országgyűlés képviselőházának tettek a (kormánypárt igen t. szónokai. A. szer­vezkedés létjogosultságát azzal indokolták meg, hogy függetleníteni kell a közigazgatást a poli­tikától és nem lehet megengedni, hogy a köz­igazgatás politizáljon. ! Ezt az álláspontot és .elméletiét a magam részéről az ielső betűtől az utolsóig a legna­gyobb örömmel aláírom. Elsőisorban azt szeret­ném azonban megtudni, hogy tulajdonképpen micsoda a korimánypárt, párt-e, vagy egység? Mert állandóan nagy nemzeti egységről hal­lunk, a pártnak pedig (hivatalos jelöltjei van­nak, párt jelvény van és a nemzeti egység gon­dolatát, úgy látom, be akarják csempészni a politikába. Amikor ugyanis választás van, jön az egység, amikor pedig 'részletdolgokról van szó, akkor mindig a pártókat hozzák elő. T. Ház! Hogy a közigazgatás bekapcso­lása a politikába a valóságban hogyan fest, anra tegnap Ernszt Sándor igen t. képviselő­társam, bővebben és részletesen rámutatott, amikor kifogásolta azt, hogy a főispán ma a Nep. megyei elnöke. Valamikor á főispáni szék dekórum volt. Hangsúlyozom, hogy a fő­ispánok a mindenkori kormány exponensei voltak, ez természetes is, de a régi főispáno­kat én nem láttam pártgyűlésekre járni, a régi főispánokat én neim láttam párttitkárokkal pa­rolázni és »légy olyan szíves bátyám«-ozni. A régi főispánokat én nem láttam személyesen gyűléseket ellenőrizni. Önök tegnap a tekintély lejáratását vetették szemünkre. Hát nem elég tekintélylejáratás az, amikor a főispán műkö­dését különböző élharcosok és politikai spiclik kontrollálják, nem tekintélylejárátás az, ami­kor a jelölt érdekében a várimegyei élet legna­gyobb közfunkcionáriusa elmegy korteskedni és a szavazók jóindulatába ajánlja a jelöltet. Van nekünk erre tételes törvényünk. Az 1886. évi XXI. t.-c. 3. $-a, azonfelül a 2708/908. M. E. rendelet kimondja, hogy a főispán ünnepé­lyes esküt tesz, amelyben a mindenttudó és mindenható Istenre esküszik, hogy Magyaror­szág törvényeit, törvényes szokásait, valamint alkotmányos kormányrendeleteit megtartja. Szóval állami tisztviselő, mert hivatali esküt tesz, nyugdíjra van igénye és közhatalmat gya­korol, tehát köztisztviselői teendőket végez. Az 1925:XXVI. törvénycikkben pedig világosan meg van írva, hogy állami köztisztviselő nem vehet részt saját hivatali területén választási pártgyűlés vagy pártünnepély összehívásában vagy rendezésében. Nem lehet a főispán ilyen páirtgyűlés elnöke, stb., .neon vehet részt képvi­selőjelölt körutazásában. Önök a túlsó oldalról hivatkoznak arra, hogy a tekintélytisztelet le­járatását az ellenzéki kri f ika hozza létre. Ez is egyike azoknak a momentumoknak, amelyei: a tekintélyt lej aratják. Pest .megyében nagyon, sok főispánunk volt a múltban, akik nem áll­tak szóba kortesekkel és nem adták oda magu­kat a napi politika, sőt a napi pártpolitika ilyen korteseszközéül. Itt a tegnapi nap folya­mán valamelyik képviselőtársam szóvátette, hogy Nep. élharcosok.nincsenek, a Nep. élhar­cosok csak adminisztratív dolgokat végeznek. Én válaszkép egy jegyzőkönyvrészletet fogok felolvasni, amely arról tanúskodik, hogy van­nak élharcosok, akik egyenesen a bíró, sőt a püspök szereipét vindikálják maguknak. (Zaj a jobboldalon.) A balatonbogiári választáson az egyik él­harcos — itt van a jegyzőkönyv, méltóztassa­nak megnézni — a következő kijelentést tette az egyik papra, aki történetesen és véletlenség­144. ülése 1936 június 9-én, kedden. bői nemi a Nep.-jelölt mellett foglalt állást (ol­vassa): »Nekem kellett eljönnöm Balatonbog­lárra, hogy a szeretetet hirdessem, ímert, saj­nos, az, akinek ez a kötelessége volna, hivatá­sáról megfeledkezve és hivatásának szentségét elhagyva, a gyűlölet magvait hinti el a nép között és egymásra uszítja az embereket. Ez a maguk plébánosa, t. barátaira*,« — mondotta az illető élharcos úr — »ez az ember nem méltó, hogy népének papja legyen, az ilyen embert vasseprővel kellene kiverni a faluból.« (Dulin Jenő: Ez a tekintély le járatás.) Ezt a kitételt magam hallottam, t. képviselőtársaim, de nem hittem el a saját fülemnek és azért szereztem be ezt a jegyzőkönyvet. Odáig megy ezeknek az élharcosoknak nagy része, — és még sok ilyen dolgot lehetne felemlíteni — hogy csal a püspök elbírálása alá tartozó pap működését kritika tárgyává teszik és egy olyan emberrel szemben, aki nem vélhet magának elégtételt, nem átalják azt imondani, hogy »a papot vas­seprővel kellene kiverni a faluból«. De menjünk tovább, t. Képviselőház! Fel­hozok még egypár politikai kérdést, hiszen ezek mind az appropriációs javaslat keretébe tartoznak. Nem (hagyhatom itt szó nélkül azt sem;, hogy a kormánypárt főtitkára — amint ezt maga is elismeri — nagyon sokszor levele­zési viszonyban van a főispánokkal és utasítá­sokat ad a főispánoknak. (Ellenmondások jobb­felől.) Mivel tárgyilagos akairok lenni, konce­dáloim, hogy az utóbbi időben ez a szerelmi le­velezés a Nep.-főtitkár úr és a főispánok kö­zött bizonyos miértekben ellanyhult és ritkábbá vált. Azon az állásponton vagyok ebben a tekin­tetben, hogy ez tarthatatlan állapot, mert a főispánt közpénzekből fizetik, amiben az én adóm éppúgy benne van, mint bárki más adója, a főispán tehát törődjék a vármegye szociális vonatkozású dolgaival, de ne foglalkozzék a politikával, különösen nem olyan módon, mint most, hogy a mindenkori kormány iránt visel­tetnek határtalan bizaloimmal. Elismerném és akceptálnám ennek jogosultságát, ha a Göm­bös-kormány az összes főispánokat kicserélte volna, (Zaj a jobboldalon.) csakhogy a főispáni karban jó páran vannak olyanok, akik ides­tova már a harmadik kormányzat iránt visel­tetnek osztatlan bizalommal. A defenzív osztály tevékenysége azonban nemcsak az ellenzéki képviselőkre terjed ki, hanem a kormány saját képviselőire is. Ha nem méltóztatnának tudni, akkor (megmondom, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) hogy nagyon sok kérdőív .megy ki a t. képviselő urak háta mö­gött. (Esztergályos János: Mi az a defenzív osztály?) Az előbb már beszéltem erről ez a spicli-osztály! (Általános derültség.) Ez a defenzív osztály témát, aimint mondom, külön­böző kérdőíveket .küld szét a pártelnököknek, amelyekben az iránt érdeklődnek például, hogy a lakosság hány százaléka támogatja a jelen­legi kormányrendszert, hogy a községi jegyző milyen pártállású stb., «tb- «zóval csuna ilyen indiszkrét kérdéssel zaklatják a pártelnököket és ugyanakkor a túloldalon állandóan azt han­goztatják, hogy ez imind csak mesebeszéd és irémlátás. (Gr. Festetics Domonkos: A 8 Órai Újság álmai!) Arra vonatkozólag pedig, bogy mit je­lent nem hivatalos jelöltnek lenni, méltóztas­sanak a saját pártjukból Váry Albert igen t. képviselőtársamat megkérdezni, akihez olyan kegyetlen volt a sors, hogy az alapválasztáso­kon neim Ő volt a hivatalos jelölt, hanem egy élharcos. Méltóztass an ak megkérdezni tőle,

Next

/
Oldalképek
Tartalom