Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 1 sítani azt a programmot, amelyet magának célul kitűzött. Anglia ebben a pillanatban felhívta az összes európai államokat, köztük Magyarországot is, a szankciókban való részvételre. Az eseményeket kár regisztrálnom t. képviselőtársaim előtt, mindannyian tudjuk, mi történt. Sajnos azonban, hogy Angliának ebből a fellépéséből mi kénytelenek vagyunk azt látni, hogy Anglia a középeurópai problémát nem látta azzal a tisztasággal, azzal a biztos ítélettel, amellyel különben az ő nagy világpolitikai lépéseit elő szokta készíteni. Az angol politika, ahogyan most látjuk, az olasz-kérdéssel, az olasz igényekkel szemben Európa stabilizációját a jelenlegi helyzetben akarta biztosítani és stabilizáló hatalmaknak a francia és az orosz nemzetet találta a legalkalmasabbaknak. A francia-orosz szerződés volt az az alap, amelyiken Anglia a jelenlegi helyzet, a jelenlegi status quo fenntartását Oroszországnak és Franciaországnak, mint garancia-hatalmaknak az igénybevételével biztosítani vélte. Mi el tudjuk képzelni, hogy egy olyan hatalmas birodalom, mint az Angolbirodalom, vágyik a béke és a nyugalom után és nem szereti, ha szomszédjával elintézetlen dolga van. Csodáltuk azonban azt, hogy Anglia elhihette azt, hogy a jelenlegi állapot úgy, ahogy azt a franciák elképzelték és amint az. később a Flan din-féle javaslatban tulajdonképpen megnyilvánult, hogy t. i. 25 esztendeig ez az állapot Európában a jelenlegi határokkal a békének gazdasági és területi rendezéseivel fenntartható. Ez minket annál inkább kellemetlenül érintett, mert mi mindig abban a hitben voltunk, hogy mielőtt Európában valamit stabilizálnának, előbb javítják azt, amit elrontottak, előbb a békeszerződésnek elviselhetetlen területi és egyéb intézkedéseit revideálják, és ha ez megvan, akkor kerülhet a végleges kijegecesedésre, a végleges stabilizációra a sor. Anglia ezzel szemben stabilizálni akart, stabilizálni gondolta a helyzetet és Oroszországot ebben mint stabilizáló hatalmat — úgy látszik legalább, a francia politikán keresztül ezt ia képet látjuk — kombinációba vette. Mi kénytelenek vagyunk kiemelni, hogy az orosz politikának Jánus-arcát, úgy látszik, csak egyik oldaláról vette észre Anglia; a Jánus-arc egyik fele a Litvinov-féle ^frakkos, mosolygó és inkább bankár-típusú, sima diplomata, aki a genfi síkos padlón könnyed biztonsággal mozog, estélyeket rendez, csakhogy éppen rendjeleket nem osztogat a külföld felé; míg a másik fele a harmadik internacionálé. A harmadik internacionálé programmja pedig kifejezetten harcos programm a mai Európa mindegyik államának berendezkedésével szemben. A harmadik internacionálé ellenségesen áll szemben nemcsak Németországgal, nemcsak Olaszországgal, hanem ellenségesen áll szemben még olyan politikai rendszerrel is, amely a második internacionáléra, a demokratikus szocializmus eszméjére van alapítva. Abban a tekintetben, hogy ez így van, hivatkozhatom nemcsak azokra az eseményekre, amelyek nálunk közvetlenül a háború után megnyilatkoztak, hanem hivatkozhatom a legutóbbi eseményekre is, amelyek úgy a ^spanyol, mint pedig a francia állam kormányváltozásaival kapcsolatban megnyilatkoztak, amikor is a második internacionáléra, tehát a szociáldemokráciára, vagy pedig a radikális szocializmusra — a polgári értelemben vett szocializmusra — alapított kormányrendszerekkel szemIf$. ülése 1Ô$6 június 8-án, hétfőn. 47 ben rögtön megjelent a háttérben a harmadik internacionálé zavartkeltő keze. Lehetetlen félreismerni azt, hogy Oroszországban a harmadik internacionálé teljesen egy az államhatalommal. A harmadik internacionálé a spiritusz rektora az orosz külpolitikai lépéseknek és hallatlan ügyességgel, a különböző európai politikai ellentétek kihasználásával Oroszország lavírozhat is ezek között úgy, mint egy olyan hatalom, amelynek külpolitikája látszólag az európai konszernbe beilleszthető. Egy pillanatra sem, téveszthetjük azonban szem elől, hogy igenis, a harmadik internacionálé titkos célja nem az, hogy azután Európában az államokkal, mint egyenrangú, diplomáciailag elfogadható és a szerződéseket hűen betartó tárgyaló fél érintkezzék, ez kizárólag csak egy etap, amelynek célja az, hogy az ő formulájuk szerint a diktatúrával, a kisebbség, a proletariátus diktatúrájával keresztülvigyék az ő programmjukat, amit mi interpretálhatunk akár mint pánorosz, akár mint intenacionális elképzelést, de ez a mi állami berendezésünkkel és kormányformánkkal mindenesetre teljesen szembenáll. Én tehát elképedve gondolok arra, hogy Oroszország a jelenlegi helyzet stabilizátora legyen, mert elképzelhetetlen .az, hogy a jelenlegi bajt stabilizálják, elképzelhetetlen az, hogy ha erre 25 esztendőre berendezkednének, hogy más ne történjék itt Európában, mint a békeszerződések szűk kereteinek kiélése, hogy akkor valaha is remélhetnénk egy jobbat, remélhetnénk a jelenlegi békeszerződések megváltoztatását. De többet mondok. Még azt sem hihetjük el, hogy 25 év valóban stabilizált politikai helyzetet létesítene. Ez a koncepció inkább azt jelentené, hogy a harmadik internacionálé levetné mai Jánus-arcának azt az oldalát, levetné az álarcot diplomata feléről és 25 év múlva nem maradna más, mint egy elégedetlen, egy bajaiban, saját szociális bajaiban az anarchiáig bosszantott, az anarchiáig nyomorított Közép-Európa, amely fölött az orosz Jánusnak egyetlen arca maradna, a harmadik internacionálé. Magyarországot sokszor érte a kisantant részéről az a támadás, hogy szomszédaival lehetetlenné teszi a komoiy megegyezést. Végtelenül sajnálom azt, hogyha nem í-* kifejezelten, nem is ilyen vád formájában, mert hiszen ezt magyar képviselő nem tehetné, de mindenesetre egy olyan tónusban, amelyből könnyen lehetne azt a következtetést levonni, mintha a kisantant ezen beállításának igaza volna, ez az ellenzék részéről is megismétlődnék. En nem hiszem azt, hogy akadna magyar képviselő, aki be ne lássa, hogy nem Magyarországon múlik, ha a szomszéd államokkal nem tud a normális kereteknek megfelelő érintkezést felvenni. Magyarország semmi körülmények között nem mondhat le a békeszerződés békés revíziójára vonatkozó igényéről, már pedig eddig minden tárgyalás előfeltétele éppen az volt, hogy Magyarország ezen vitális jogáról mondjon le, vagy legalább is ne hangoztassa azt úgy, ami a jogfenntartással egyértékű volna, és ha ezt elhallgatná, ha sorsába beletörődöttnek látszanék, akkor kaphatna a szomszédok részéről alamizsnát. f , Teljesen igaza van Vázsonyi képviselőtársamnak abban, hogy az Osztrák-magyar monarchia régi koncepciója, ha gazdaságilag nem is volt olyan tökéletes, politikailag pedig, sajnos, tökéletlen alkotmány volt, de mindenesetre a gazdasági autarchiának bizonyos ne-