Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának i£$. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 31 lyek előbbre jutásunkhoz és fejlődésünkhöz szükségesek. Mindaddig:, amíg a kormány így jár el, bizalommal vagyok iránta, és ezért a javaslatot elfogadom, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Dulin Jenő képviselő úr. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Knob Sándor igen t. barátom, beszédéinek különösen két része ragadott meg. Az egyik az a rész, ahol arról panaszkodott, hogy a magyar nép körében bizonyos tőkegyűlölet van, amit ő a maga részéről nem tud megérteni. En belátom Knob t. képviselőtársam helyzetét; ő, mint a Gyosz. egyik vezérembere, fájlalja azt, ha a tőkével szemben bizonyos ellenszenv uralkodik az országban.^ Ha képviselőtársam végigjárta volna az országot, s ha a nemzeti egység pártja képviselőjelöltjeinek programmbeszédeit a választások során meghallgatta volna, ha meghallgatta volna többek között a háta mögött bólogató Jenes ^András barátomnak Buzsákon tartott kitűnő beszédét, akkor elcsodálkozva látta volna, hogy ezt az elégedetlenséget 98 százalékban arról az- oldalról szítják, amelyhez tartozni szerencséje van. (Jenes András: Akkor még a kisgazdapárt hatása alatt voltam! — Elénk derültség. — Egy hang a középen: Tanult azótal)^ Akkor, úgy látóim, Jenes András barátom még jó hatás alatt állott, mert meg akartam dicsérni azért, hogy akkor igen helyes és igen okos véleményen volt. (Kun Béla: A titkos válsztó jogot hirdette! Akarja-e most is még? — Zaj.) Tudniillik azok a nyilatkozatok, amelyeket Jenes András barátom most e pillanatban megtagad, az egységespárthoz tartozó agrárius érzelmű képviselőtársaink véleményét is fedik. Nem. csoda, ha nem szeretjük a tőkét, t. Képviselőház, (Drózdy Győző: Dehogynem szeretjük!) hiszen a tőkében olyan kevés emberszeretetet találunk, hogy nem tudjuk szeretni. A tőkének egyetlenegy megfogható és egyetlenegy reális megnyilatkozása van: a lehetetlen és kielégíthetetlen profitéhség. Gyönyörűen beszélt a Gyosz. itteni képviselője már tudniillik abban a vonatkozásban itteni képviselője, mert a Gyosz. az érdekeket valószínűleg itt sem _ tagadja meg. Hiszen a politikai pártok tulajdonképpen bizonyos gazdasági célokért harcolnak, különösen nálunk, a csonka országban, ahol már nincsenek közjogi különbségek, mint valamikor voltak, amikor a 67 és a 48 közjogi alapon harcoltunk v egymással. Ma már ilyen különbség nincs közöttünk, ellenben különbség van az egyes pártok között bizonyos r gazdasági elgondolások szerint; a kisgazdapárt például kifejezetten az Ü.J'í-l'^crr'-l-iüllt'll I i. :..,•. :l/íl(l (fív Puait*. ties Domonkos: Hol van a kisgazdapárt? Nem látok senkit!) a szociáldemokratapárt a gyári munkásságnak istápolója. Es így tovább. Most az ember nem tudja tájékoztatni^ magát, amikor egymás után hallja az egységespárthoz, (Felkiáltások jobbfelöl: Nincs egységespárt! — Gr. Festetics Domonkos: Csak nemzeti egység pártja van!) vagy a nemzeti egység pártjához tartozó igen t. képviselőtársaim felszólalásait. Ha ezeket így egymás mellé állítom, a leglehetetlenebb ellentéteket olvasom ki belőlük. Míg egyik képviselőtársam, — azt hiszem, Makkai képviselő úr — arról beszélt, hogy hozzá akarják nevelni a nemzetet a titkos választójoghoz és ő maga is hódolattal hajtotta meg zászlaját, elismervén azt, hogy ez a forma felel meg legjobban a nemzeti akarat kifejezésének, addig Knob Sándor igen t. barátom beszédéből egészen más valami csendült ki. ö megdöbbent azon, hogy látott egy fényképet, amelyen Laval miniszter úr ott állt polgártársai között a sorban; megdöbbent ezen azért, mert Laval miniszterelnök úr is úgy szavaz, mint akármelyik kopottkabátú polgártárs és éppen úgy egy szavazatot adott le a haza üdvére, mint más közönséges halandó. Azt hiszem, t. Képviselőház, súlyos tévedés a dolognak ilyképpen való beállítása, mert tulajdonképpen nem az egyes polgárok döntenek a haza;sorsa felett, a nemzet sorsát közvetlenül a népképviselet irányítja, és amikor a választó szavazati jogát gyakorolja, akkor csak hozzájárul ahhoz, hogy a nemzeti akarat a törvényhozáson keresztül megnyilvánulhasson. ; Ez kétségtelen. Nem lehet egyes embereknek több jogot biztosítani ahhoz, hogy a népakarat kiformálásában résztvegyenek, csak azért, mert intelligensebbek, vagy több iskolájuk van, vagy magasabb állásuk. Hiszen láttuk, hogy a hazafiasság kérdése nem mindenkor áll egyenes arányban a végzettség, az iskolázottság és a műveltség kérdésével. Láttukra forradalom alatt, amikor magas végzettségű emberek, akik tényleg szellemi vezetésre voltak hivatottak, akik tényleg a magyar nemzet ^kultúrájának kivirágzásakép voltak tekinthetők, szemhunyorítás nélkül állottak egy nemzetellenes irányzat szolgálatába és magas műveltségüket, képességeiket rögtön rendelkezésre bocsátották olyan világáramlatnak, amelyhez a magyar nemzetnek abszolúte semmi köze nem volt. Ha, tehát valaki egy közjogot gyakorol, ezt nem az a körülmény dönti el, hogy mennyi az iskolája. Ezt ftZ cl körülmény dönti el, hogy milyen felelősségérzete van a hazájával szemben; ezt pedig nem lehet iskolával, diplomával és bizonyítvánnyal eldönteni, ezt el kell dönteni azzal a neveléssel, amely kezdődik a népiskolában. Ezt el kell dönteni azzal a munkával, amelyet Hóman Bálint kultuszminiszter úr olyan gyönyörűen és szépen végez. Az appropriációs vita tulajdonképpen politikai szempontokat vet fel. fin tartom magamat ehhez a szokáshoz és úgynevezett közgazdasági vagy más, az egyes tárcához tartozó szakkérdésekkel nem is kívánok foglalkozni, mert az egyes tárcák tárgyalásánál alkalmam és módom volt ezekhez hozzászólni. Ellenben politikai szempontból leszek bátor megokolni, hogy miért vagyok én bizalmatlan — ugyanazzal a jóhiszeműséggel, mint amilyen jóhiszeműséa'gel bizalommal viseltetik Knob Sándor ^]^Q++^TVI szólót''" k^vis^lőt^rssm o, kormán^ zat politikai vonalvezetése iránt. Nem feszélyez engem a miniszterelnök úr betegsége, mert hangsiílyozom, hogy nem az ő személyéről akarok beszélni, hanem a politikai vonalvezetésről, arról a személytelen valamiről, amellyel az ő betegsége és távolléte semmiféle kapcsolatba nem hozható. Múlt évben az appropriáció tárgyalásakor az igen t. többségi párt vezérszónoka Marton Béla képviselőtársunk volt. Az ő beszéde az első sortól, illetve az első szótól az utolsóig csupa politikum volt, gazdasági kérdésekkel igen helyesen alig foglalkozott. Ő volt az, aki leszögezte a párt politikai hitvallását. Ma a többségi párt vezérszónoka Baross