Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-151

284 Az országgyűlés képviselőházának 15 megalakulás parlamentben való bejelentése után hangzott el, mégis tiltakozni kell az ellen a szellem ellen, amely szerint egy »hadirokkant« törekszik megakadályozni a hadirokkant bajtársak és a hősi halált halt katonák hátramaradottjai jogos szervezkedését. Az egység megbontása, amire az interpelláló hivatkozik: rossz ürügy. A miniszter indokolása a helyes, mely szerint az új mozgalom engedélyezése a frontharcos és hadigondozott tömegeknek nagy erőt biztosítana! Kielégítő anyagi ellátásukat és erkölcsi

1 megbecsülésüket biztosító törvényeiket pedig csak ez esetben vívhatják ki. Az a szellem, amely abban az interpellációban és arra adott válaszban megnyilvánul: a világháború csalódott és az eljövendő önvédelmi háború tisztánlátó katonái honvédelmi készségének lerombolására vezet. Hajlandó-e a miniszter úr a világháború rokkanj ai, özvejgíye'i, árvái, fronthacosai s hadviseltjei szervezkedési szabadságát elismerni, törvényes keretek között előterjesztendő alapszabályaikat a honvédelmi kormányzat részéről jóváhagyni? Ellenkező esetben hazafias kötelességemnek tartom' a nemzet színe előtt felhívni a világháború katonáit, rokkantjait, özvegyeit, árváit és károsultjait: Követeljék érdekeik, szervezkedési szabadságuk elfojtásáért, helyzetükért felelős személyek felelősségének törvényes megállapítását, vagyonuk elkobzását, elrettentő megbüntetését.« Elnök: Gaal Olivér képviselő urat illeti a szó! Gaal Olivér: T. Képviselőház! Az 1936. június hó 10-én tartott ülésen Árvátfalvi Nagy István mélyen tisztelt képviselőtársam a következő interpellációt jegyezte íbe (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy pártpolitikai célzattal a frontharcosok és hadigondozottak társadalmi egységét megbontani szándékoznak?« Mi a magunk részéről a frontharcosok, általában a hadikárosultak és hadigondozottak szomorú helyzetéből politikát csinálni hajlandók nem vagyunk, (Ügy van! a baloldalon!) mi tisztán és kizárólag azt követeljük és azt kívánjuk, hogy úgy az Országos Frontharcos Szövetségben, mint pedig az ezzel kapcsolatos bármiféle nevezetű intézményben tömörült frontharcosok s általában a hadikárosultak követelései végre-valahára egyszer rendezést nyerjenek. Mélyen t. képviselőtársamnak és a belügyminiszter úrnak azt méltóztatott mondani, hogy az nem megoldás, ha mi kívülről akarjuk megbontani az egységet azzal, hogy mi ellenzéki képviselők, 43-an, arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a frontharcosok érdekeit képviseljük a Frontharcos Szövetséggel és az ennek körébe tartozó egyéb szervezetekkel szemben. T. Ház! Kötelességemnek tartom erre azzal reflektálni, hogy valószínűleg a miniszter úr is nagyon jól tudja és Árvátfalvi Nagy István t. képviselőtársam is tudni fogja, hogy egy ilyen szervezeten belül hogyan folyik le a választás. Az ilyen szervezetek hivatalos listákat adnak ki, amelyre szavazni lehet. Lehet ugyan más listát is állítani, lehet másokra is a szavazatokat leadni, ugyanakkor azonban — ahogyan értesülve vagyunk — a Frontharcos Szövetség kizárja soraiból azokat, akik nem hajlandók azokra leadni a szavazataikat, akiket 1. ülése 1936 június 20-án, szombaton, ő'k jelöltek. Azt kérdezem tehát, hogy milyen úton és módon vehet magának elégtételt a frontharcos társadalom, amelynek kebelén belül ilyen választás (bonyolódik le. Amint már említettem, mi ezt a szervezkedést, ezt a — mondjuk — a frontharcosok érdekében megindítót mozgolódást tovább is folytatni akarjuk és fogjuk is mindaddig, amíg a forntharcosok érdekei százszázalékban teljesítve nincsenek. Lehetetlen állapotnak tartjuk ugyanis azt, hogy azok, akik a háborúban jók voltak arra, hogy önként vagy sorozás útján kerülvén ki a csataterekre, ott helytálljanak, amikor onnan megsebesülve, vagy a háború által egyéb módon károsodva hazajöttek, itthon nem találják meg az állam részéről azt a támogatást, amelyben pedig részesedniök kellene. Veszélyes ez azért is, mert adódhatik még egy újabb háború is és ebben az újabb háborúban ismételten lesznek hadirokkantak, hadiárvák, hadiözvegyek és hadikárosultak; de kérdem, ha nem gondoskodunk az elmúlt háború hadikárosultjairól, akkor hogyan várhatjuk el azoktól a jövendő katonáktól, hogy ugyanabban a szellemben és ugyanolyan hazaszeretettel menjenek ki a háborúba, mint azok, akik a legutóbbi háborút végigküzdötték? (Nagy zaj a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ez szép volt! Gyönyörű volt!) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! En a haza, a nép, a nemzet és a fajta megvédése kötelezettségének egy olyan beállítása ellen, amely itt Gaal Olivér igen t. képviselőtársam ajkáról elhangzott, tiltakozom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a kazépen.) Nem hiszem, hogy a magyar parlamentben ez a kérdés ilyen beállítottságban elhangzott volna, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és nem hiszem, hogy bármely parlamentben ezt a imondatot, ebben a formában el lehetett volna mondani. (Taps a jobboldalon és a középen. — Rakovszky Tibor: Nem úgy értette!) A pártpolitikának is megvannak a határai. De pártpolitikai célokra felhasználni a világháború sebesültjeit, rokkantjait, árváit és frontharcosait nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Rakovszky Tibor: Egy miniszternek nem szabad mindjárt kiélezni a kérdéseket!) En ebben a kérdésben a múlt interpelláció alkalmával teljesen kielégítő, méltányos feleletet adtam, és pedig a következőkben: van egy Frontharcos Szövetség, és van egy Rokkant Szövetség. Nekem, mint 'belügyminiszternek, az egyesületi jog alapján felügyeletet gyakorolva, kötelességem utánanézni és megállapítani, hogy ennek a szövetségnek a működése olyan-e, illetőleg megfelel-e mindazoknak a követelményéknek, amelyeket a törvények és rendeletek ebben^ a tekintetben előírnak. En rendelkezésére állok ebben a kérdésben bárkinek és az igen t. képviselő úr éppen ebiben a pillanatban kapta meg egyik képviselőtársától azokat a kifogásokat, amelyeket kivizsgálás tárgyává fogok tenni. (Helyeslés.) Már a múltkori beszédemben megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó megengedni, hogy a frontharcosokat és hadirokkantakat bárki is arra használja fel, akármilyen formában is, hogy ezek, a legkülönfélébb szövetségekbe tömörülve, állandóan és folytonosan a mindenki által történhető alá- és fölékínálás révén nyugtalanságot idézzenek elő az országban. 1918-:ban végződött a világháború és most,