Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-149

Az országgyűlés képviselőházának 14-9. ülése 1936 június 18-án, csütörtökön. 257 Győző t. képviselőtársam hivatkozott Montessori Máriára. Vitatkozhatunk arról, hogy Fröbel rendszeréből mit kell átvenni, -beszélhetünk arról is, hogy az olasz vonatkozásban rendkívül nagy eredményt elért Agazzi nővérek példaadásából, akik az anya és családvédelem eszméjét ültették át a gyakorlatba, ezt intézményesítették, ,s a gyermeket .a nagy természet öléire vezetve, gondozták — mit tartsunk meg

v Össze kell vetni mindezeket a rendszereket és magyar szemmel, magyar utakon járva mindazt hasznosítani [kell az egyetemes nemzeti kisdednevelés számára és javára, ami a legjobb, legcélravezetőbb és ami módunkból kitelik és lehetőségeinkben fekszik. Csak két adat: az olasz óvodák fejlődésénél a fasizmus 10 éves uralma óta azoknak az óvodáknak a száma, amelyek Montessori Mária rendszere szerint dolgoznak, 150-ről 400-ra emelkedett, az Agazzi nővérek rendszere szerinti óvodák száma pedig 120-ról 2200-ra. Mit mutat ez? Nem, beszélek most arról, hogy a fasizmus, vagy nem fasizmus, f hogy mi jobb, célravezetőbb Olaszországban, én csak az óvodai gondozás miikéntjét, irányaztát^ és eredményét nézem. Ahol az óvodai nevelésnél a szociális és közegészségügyi téren való előhaladni akarással összesítik a családvédelmet és az egyke ellen való küzdelmet, tehát ahol gyakorlati téren az óvodai nevelés azoknak a^ módozatoknak a megkeresését jelenti, .amelyek az elméletileg kitűzött szép, fenséges céloknak keresztülvitelére alkalmasak, én ezt a módszert pártolom és ezt óhajtom beleültetnd a magyar közoktatásügynek és most már a magyar belügyminisztérium gyermekóvó tevékenységének is a mikéntjébe és jövőjébe. Az állami óvónőknek a Pasaréti-úton van egy otthonuk. Én azt kívánom, hogy az általuk képviselt nagy eszme és nagy gondolat, amely sem a múlt, sem a jelen kormányzati rendszer alatt még nem talált kellőkép megértésre és ápolásra, — az általam felsorolt szomorú statisztikai adatok ezt bizonyítják — a gyermekvédelem ügye és gondolata találjon minden szélzúgástól és viharveréstől mentes, meleg otthont a jövőre úgy a kormányzatnak és az országgyűlésnek, mint az egész magyar nemzeti társadalomnak a lelkületében és gondolkodásában. Bennünket odáig visz a sors, a magyar élet, a népnyomorúság, a reánk háramló kötelességteljesítés, hogy sok-sok napközi otthont kell teremtenünk az országban- Nem elég az óvoda, nem elég a kisdedóvás, hanem állandóan kell azokról a szegény gyermekekről gondoskodnunk, akiknek szülei a mindennapi élet nehézségeivel és nyomorúságával küzdenek, akik között nagyon sokan vannak, — amint Kéthly Anna t. képviselőtársam tegnap rámutatott — kik szükséglakásokban élnek és még onnan is kitelepítik őket és nincs hová fejüket lehajtani ok, nincs máról-holnapra mit enniök. Amikor^ a napközi otthonok felé történik a haladás, ez a kisdednevelés irányzata szociális és közegészségügyi tekintetben, akkor azt kérem, azt kívánom, sőt azt követelhetem az egész nemzeti társadalom nevében:,vigye a kormány keresztül, valósítsa meg. hogy a boldogabb magyar életnek napsugaraiban is részesedhessenek ús-v a zsenge gyermekek, mint a szerény és szegény nyomorult sorsban levő szüleik, akik a mostani magyar életnek csak a terhét, a fekete életsorsnak csak a nehézségét viselik és szenvedik. Nem fogadhatom, el elvi okokból a törvényKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. javaslatot. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon, — Drozdy Győző: Ezután a beszéd után más konzekvenciát vártam ! ) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó! (Kun Béla: Megmondottam, hogy a t. kultuszminiszter úr kezében akarom hagyni! — Zaj.) Kun Béla képviselő urat kérdem, hogy befejezte-e már beszédét vagy nem? (Derültség. — Kun Béla: En jól fejeztem be, csak a képviselő úr nincs megelégedve!) Hogy hogyan fejezte be, arra vonatkozólag méltóztassék a képviselőtársaira bízni. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Majdnem mindenben egyetértek előttem szólott t. barátommal, sőt azt mondhatom, hogy mindenben egyetértek, s ennek ellenére a javaslatot mégis elfogadom, (Drózdy Győző: Na lám!) főleg azoknak az érveknek alapján, amelyeket t. barátom itt előadott. (Helyeslés a jobboldalon.) De meg azt tartom, hogy ha al t. kultuszminiszter úrnak nem kell a kisdedóvás ügye, nyilván nem azért, mert nem szeretné ezt az ügyet, hanem azért, mert — úgylátszik — egyébként el van foglalva, viszont a belügyminiszter úrnak kell ez a szép ügy, akkor azt mondom, hogy menjen ez az ügy oda, ahol szeretettel fogadják. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Szeretettel adom!) Ezt nem vonom kétségbe. (Drozdy Győző közbeszól. — Friedrich István: Nem láttam még ilyet!Te vagy a miniszter? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Friedrich István: Tessék valamit csinálni vele. hogy ritkán szóljon, ne állandóan! — Derültség. — Kun Béla: Engem is terrorizált az előbb beszédem alatt!) Drozdy képviselő úrnak felszólalásakor lett volna még 40 percnyi ideje beszélni, akkor kellett volna kihasználnia az időt. (Derültség.) Rupert Rezső: Nekem azonban ezen túlmenől-eg is okom van arra, hogy e javaslatot eV fogadjam, mégpedig azért* mert magam előtt látok néhány megdöbbentő számot. Itt van Budapest statisztikájából néhány év. 1900-ban ötéves korig a kisgyermekek 401%-a halt el, 1933-ban már csak 15"4% volt a halandóság» ezek között a kis csöppségek között, azért, mert 1900—1933-ig Budapesten a gyermekvédelem ügye nagyon előrehaladt. Méltóztatnak tehát látni, hogy ezt a megdöbbentő száimot, a 40 "1 százalékot le tudta nyomna a gyermekvédelemnek ez a fejlődése 15*4 százalékra, az 5—10 évesek között a halandóságot 1900-tól 1933-ig le tudta nyomni 27 százalékról 1*7 százalékra, a 10—15 éves gyermekek között pedig 1'4 százalékról 1 lókra. Viszont mit látok a vidéken? (Müller Antal: Mégis csak jó a fővárosi politika!) Az 1930. évet veszem alapul, amely évről megvan az adatom úgy Budapestről, mint a vidékről. Azt látom, hogy Budapesten 1930-ban 16*3 volt a halandóság, ezzel szemben vidéken — értem az öt éves korig élő gyenmekhadat — a halandóság 10*1 százalék, volt, tehát [kedvezőbb. Viszont itt jön a következő megdöbbentő szám; amíg Budapesten 1930-ban a halálozási szám az 5—10 évesek között csak 1*7 százalék volt, addig a vidéken 10*3 százalék volt. 10—15 évig Budapesten 1930-ban csak 0'8 százalék volt a halandósági szám, vidéken 7*1 százalék. Ha most az 1930. év statisztikai adatainak ezeket a részleteit egymással szem.beállítomí, akkor azt látom, hogy amíg Budapesten az 1—15 évesek között a halálozási szám 37