Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-148
234 Az országgyűlés képviselőházának lk vegynek föa véletlenül egy nyugalmazott őrnagy és azt gondolják, hogy egy őrnagy özvegy édesanyja bizonyára nem szorul ellátásra. Nota bene a törvény szerint az 1500 pengő jövedelmen aluliaknak igényjogosultságuk van. Azt nem veszik figyelembe, hogy az az őrnagy iis nagycsaládú ember, eladósodott ember, aki ezer bajjal küszködik és nem tud öreg szülőjének támogatására'lenni. Megkell vizsgálni ezeket az eseteket; ha majd ezeknek is lesz szövetségük és az éber iszemmel fog figyelni, akkor talán majd ez a tárcaközi bizottság is másképpen fog dolgozni. Nem tartozik szorosan ehhez a témához (Zaj a jobboldalon, — Halljuk! Halljuk! balfelöl.) az a másik kérdés, amelyet iszintén fel akarok hozni, de minthogy az ilyen szociális segélyezések ügye általában a belügyminisztériumba tartozik, bátor vagyok felhívni a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét a 48 as honvédek árváinak ügyére is. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Reüső: A miniszterelnökség költségvetésébe ezeknek a hátramaradottaknak a segélyezésére be van állítva 26.332 pengő. Öszszesen 18 ilyen hátramaradott árvája van a 48-as honvédeknek. Ezek tekintet nélkül arra, hogy apjuk tiszt volt-e, vagy közlegény — itt nem teszek különbséget, — egyenkint évente 160 pengőt kapnak. Ez összesen 2880 pengőt tesz ki. Kérdezem, hova lesz az erre a çélra a költségvetésbe felvett 26.332 pengő többi része? (Zaj.) Irt nekem ebben a kérdésben egy ilyen érdekelt, akiről megállapítottam, hogy édesapja a szabadságharcban alezredes, sőt dandárparancsnok volt, akit halálra ítéltek s aki hosszú fogságot szenvedett. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. (Fekiáltások balfelöl: Megadjuk!) Rupert Rezső: Egy mondattal befejezem. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Br. Berg Miksa: Nagyon idegesek odaát!) Rupert Rezső: Mondom, megállapítottam, hogy az illetőnek édesapja dandárparancsnok volt, hosszú ideig vasban fogságot szenvedett, összes vagyonát elkobozták és árvája most 160 pengőt kap, holott mondóim osszeáen csak 18-an vannak ilyenek és 26.332 pengő áll rendelkezésre támogatásukra. Nem tudom» mi annak a titka, hogy ez a 18 érdekelt fejenkint mégis csak 160 pengőt kap. Kérem a belügy1 miniszter urat, hogy derítsen erre a rejtélyre is világosságot. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnaík. Következik Györki Imre képviselő ur interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz a vasárnapi munkaszünet rendezése 1 , a vasárnapi árusítás korlátozása ^ és a vasárnapi vásárok megszüntetése tárgyában. Tekintettel arra, hogy a vasárnapi munkaszünet a kereskedelemben többszörös ígéret ellenére még mindig nincsen országosan rendezve, kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat: 1, hajlandó-e a vasárnapi munkaszünetet az egész országra kiterjedő hatállyal gyökeresen rendezni? 2. Addig is, míg- ez megtörténik, hajlandó-e 8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. odahatni, hogy a vasárnap délelőtt 10 óráig árusító üzletek nyitvatartási ideje egy órában állapíttassák 'meg, a reggel 7 órától S óráig árusító üzletek vasárnapi árusítását pedig hajlandó-e beszüntetni'? 3. Hajlandó-e a miniszer úr a vasárnapi vásárokat más napra áthelyezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Az 1884. évi ipartörvényben szabályozták nálunk legelőször a munkaidő kérdését az ipariban és a kereskedelemben. Ennek a törvénynek 'még ezidőszerint is fennáll az a rendelkezése, amely lehetővé teszi, hogy a munkást 'akár az iparban, akár a kereskedelemben napi 16 órán keresztül lehessen foglalkoztatni. Hogy ma, 1936-ban, az 52 esztendővel ezelőtt hozott törvénynek ez a rendelkezése <már nem áll fenn, ez nem a kormányzat érdeme, nem a kormányzat intézkedésének a következménye, hanem következménye annak, hogy a munkások^ öntudatra ébredtek és a maguk szervezkedésével lehetővé tették, hogy időközben rászorítsák a munkáltatókat arra, hogy rövidebb 'munkaidőn keresztül foglalkoztassák őket. A vasárnapi munkaszünet kérdése és e kérdés rendezése iránti törekvés ugyancsak 50 évre nyúlik vissza, 'mert 50 vagy 52 év óta azi érdekeltek állandóan napirenden tartották és tartják ezidőszerint is a vasárnapi munkaszünet kérdését a kereskedel emben. Az ip arb an ugyanis maga a munkásság elintézte ezt a kérdést hatalmi szóval, olymódon, hogy ma az iparban, kivéve azokat az iparágakat, amelyekben folytatólagosan kell dolgozni, amelyekben az ipar természete szerint üzemszünetnek helye nemi lehet, eseket a kérdéseket rendezték. Az utóbbi években maguk az érdekeltségek látták be ennek az állapotnak a tarthatatlanságát, amely Magyarországon a kormány kö-_. zönye miatt megvolt ebben a kérdésben és maguk a munkáltatók a külföldi példák után ítélve rájöttek arra, hogy tulajdonképpen semmiféle anyagi veszteség nem éri őket azzal, ha a kereskedelemben is egységesen szabályozzák (akár az egyes, akár az összes szakmákra vonatkozólag a vasárnapi munkaszü net kérdését. Hosszú időn^ keresztül a munkáltatók egyrésze ebben a kérdésben is arra az álláspontra helyezkedett, mint az üzleti záróra kérdésében, hogy t. i. anyagi tönkretételt jelent számukra az, ha a kereskedelemre vonakozólag akár kormányrendelet, akár törvény állapítja meg, Ihogy mikor legyen záróra. Ugyanez az érthetetlen álláspont volt a kereskedelem egy részében abban a tekintetben is, hogy ha a vasárnapi munkaszünetet a kereskedelemre vonatkozólag behozzák, ez a kereskedelemre nézve teljes anyagi tönkretételt jelent. Ezen az állapoton ma már túl vagyunk, a záróra tilalom ma már a kereskedelem legnagyobb részére kiterjesztetett, Van azonban még a kiadott miniszteri rendeletnek két olyan rendelkezése, amely bántó az alkalmazottakra, 'bántó a magukra a munkáltatókra is. Legutóbb a múlt évben szabályozta a kereskedelemügyi miniszter úr a záróra kérdését és pedig olymódon, hogy a fűszerkereskedőkre, tehát az élelmiszer üzletekre vonatkozólag vasárnap egy órában, reggel 7 órától 8 óráig terjedő időre korlátozta taz árusítást; azokra az üzletekre vonatkozólag pedig, amelyek kifejezetten élelmiszer árusítással, tej, tejtermék
