Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

212 Az országgyűlés képviselőházának 2 a ma is hatályban levő 1891. évi XV, törvénycikkel. Ez a, törvény a kisdedóvás feladatául hasonlóképpen a gondozást és ápolást jelöli meg, amikor 1. §>-ában a következőket mondja (olvassa): »a kisdedóvás feladata a 3—6 éves gyex*meket egyfelől ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni, másfelől rendre és tisztaságra szoktatás, valamint ügyességüknek, értelmüknek és kedélyüknek korúikhoz mért fejlesztése által őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni«. »Az 1868 : XXXVIIÏ. te. által az elemi népiskolák feladatául megjelölt tanításnak a kisdedóvás körében helye nincs.« Látható ebből, hogy az 1891 : XV. te. is a kisdedóvás lényegét nem az oktatásban, hanem a gyermek- és egészségvédelemben látja és ez a felfogás még jobban kidomborodik az említett törvény indokolásából és parlamenti vitájából, amelyben főleg a gyermekhalandóság leküzdésének nagy érdekei és a felügyelet nélkül maradt gyermekek által okozott temérdek tüzeset elleni védekezés nyertek nyomatékos hangoztatást. T. Képviselőház! Az előadottakkal kapcsolatban önként fölmerül a kérdés, hogy ha a társadalom és törvényhozás az óvodai intézmény lényegét és rendeltetését az egészségvédelmi és szociális feladatban vélte mindenkor helyesen felismerni, miért nem került az óvodai intézmény már jóval korábban a belügyminisztérium igazgatása alá és hatáskörébe. A választ erre a kérdésre talán leginkább abban lehet megtalálni, hogy a belügyminisztérium hatásköre a közegészségügy terén hoszj szú ideig inkább csak rendészeti természetű volt és a tulajdonképpeni közegészségügyi és szociális hatásköre csak sokkal későbben alakult ki. Bizonyítják ezt a költségvetések vonatkozó számadatai is, amennyiben ha a belügyi tárcának 1891. évi költségvetését összehasonlítjuk a most letárgyalt 1936/37. évi költségvetéssel, akkor azt látjuk, hogy míg az 1891. évi költségvetésben közegészségügyi kiadásokra egy cím alatt összesen csak 1,345.000 forint irányoztatott volt elő s ennek az összegnek is a legnagyobb része — több mint 1,140.000 forint — a .betegápolási költségek és tébolydai kiadások fedezésére szolgált és a mai értelemben vett egészség- és gyermekvédelemre .tulajdonképpen semmit sem találunk, addig a belügyi tárca 1936/37. évi költségvetésében közegészségügy cím alatt 22,912.000 pengő, gyermekvédelemre pedig külön cím alatt 8,196.000 pengő van előirányozva. Mindezek alapján remélni merem, hogy a» t. Ház osztatlan helyeslésével találkozik a kisdedóvás ügyének a belügyi tárca hatáskörébe való átadására vonatkozó és jelen törvényjavaslatban foglalt elgondolás, annál is inkább, mert a javaslat érintetlenül fenntartja a kultuszminiszter úrnak az óvodák erkölcsi nevelése tekintetében gyakorolt felügyeleti hatáskörét. Volt alkalmunk bőségesen meggyőződni róla, hogy az igen t. belügyminiszter úr és kiváló munkatársai milyen megértéssel, szeretettel és lendülettel karolták fel a közegészségügy kérdését és ezen belül a gyermekek szociális gondozását és tudomással bírunk arról . is, hogy a gyermekvédelmet és ennek keretében az óvodaügy szerves rendezését a belügyminiszter úr nagy és átfogó gyermek- és családvédelmi törvényjavaslatban óhajtja at. Ház elé terjeszteni, amire egyébként jelen javaslat 2. §-a és indokolása is utal. S. ülése 1936 június i7-én, szerdán. Éppen ezért felesleges volna a belügyminiszter úr jóindulatát az óvodák ügyére ebből az alkalomból különösebben kikérni, mert tudom, hogy a belügyminiszter úr a kis magyar gyermekek; szociális és egészségügyi jólétét biztosítani hivatott kisdedóvás intézményét ugyanazzal a szerettei és megértéssel fogadja, amint azokat eddig a kultuszminiszter úr kezelte, aki az objektivitásnak és önzetlenségnek a bürokráciában nem túlságosan gyakran tapasztalható példáját adja akkor, amikor a magasabb cél érdekében az óvodák további igazgatásáról lemond. Ebben a meggyőződésben vagyok bátor a torvényjavaslatot a t. Képviselőháznak általánosságban és részleteiben is elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr. 1 Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Az a törekvés, hogy a kisdedóvók a kultusztárcából a belügyminisztériumba — illetőleg annakidején a népjóléti minisztériumba — kerüljenek át, nem új keletű. Régebbi idő óla állandó törekvése volt ez már a közegészségügyi igazgatást végző minisztériumnak. Nagyon jó] emlékszem arra az időre, amikor Vass miniszter próbálta — és pedig nagy erőfeszítéssel — a népjóléti minisztérium számára megszerezni a kisdedóvodákat és akkor az akkori kultuszminiszter ugyanezekkel az argumentumokkal, amelyek a mostani javaslat indokolásában vannak és majdnem ugyanazokkal az argumentumokkal, amelyekkel az előadó úr az ellenkezőt indokolta, megvédte tárcáját ettől a megcsonkítástól és ez a két hatalmas miniszter, akik egymással — mint méltóztatik rá emlékezni — itt a Házban is sokszor szemben, álltak, ebben a kérdésben is olyan csatái vívott, amelyben a kultuszminiszter maradt a győztes az ő tárgyi argumentumaival, Csáky Albin argumentumaival és azokkal az argumentumokkal, amelyeket az óvodák alapítói hoztak fel. úgyhogy az óvodák megmaradtak az ő tárcájának hatáskörében. Végtelenül sajnálom, hogy most a kultuszminiszter úr engedékeny volt ezekkel a törekvésekkel szemben és az óvodáknak az o hatásköréből való kibocsátásához 0f* maga részéről hozzájárult, (vitéz Somogyvári Gyula: Ez csak logikus!) Nem tudom belátni ennek az intézkedésének sem a célszerűségét, sem a logikusságát, * sem nem látom azt az eredményt, amelyet ennek a javaslatnak a keresztülvitele után érdemileg az óvodák javara el lehetne könyvelni. Az előttünk fekvő indokolás abszolúte nem meggyőző. Ugyanezzel az indokolással pontosan az ellenkező javaslatot is tudnám indokolni, mert ebben az indokolásban minden van, csak annak pregnáns megemlítése nincs, hogy miért kell a kisdedóvás ügyét a belügyi igazgatás alá helyezni, miért van ott jobban ellátva és miért van rosszul ellátva ma a kultuszminisztérium alatt, amikor meggyőződésem szerint ennek pontosan az ellenkezője igaz. Szerintem ma van helyesen és jól ellátva a kisdedóvás ügye a kultusztárca alatt és helytelenül és rosszul lesz ellátva a belügyi igazgatás alatt. Azt méltóztatik indokolásul mondani (Olvassa): »A magukra maradt gyermekek, a hűtlenül cserbenhagyott családanyák, a tömeges elválások, a családi kötelékek semmibevétele jelzik ma az állapotokat«. Ez igaz, mélyen t. Képviselőház, de nem arra argumentum, amire itt felhasználják. Ez arra argumentum, hogy