Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-147

Az országgyűlés képviselőházának 1 * Eii^nem 'akaróik sem politikai, sem pedig más kérdéseket érinteni, csak arra az egyre vagyok bátor felhívni a figyelmet, hogy az öjökbérleteknek ebből a javaslatból való kivé­tele meghiúsítja azt az érdeket, meghiúsítja a törvénynek azt a célzatát, hogy a szegény né­pet a telepítés folyamán földhöz lehessen jut­tatni. Ha ezt az örökbérleti rendszert nem vet­ték volna bele a bizottságban a javaslatba, azt hiszem egyáltalában még a mélyen t. túloldal részéről sem fogadták volna el ezt a javaslatot Olyan formában, mert annak az ellentéte, annak az enyhítése, hogy csak (készpénzért lehet föld­höz jutni, éppen abban nyert megvalósítást, hogy legalább örökbérlet formájában egy-két generációra vonatkozóan meg fogják adni ezek­nek az embereknek a földszerzés lehetőségét és így meg volt a remény arra, hogy az örökbérlet tartama alatt esetleg megerősödhetett volna annyira a «bérlő, hogy ezeket a birtokokat tény­leg tulajdonul meg is tudta volna váltani. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Az örökbérlet! Akkor tehát nem vásárolhatják meg!) örökbérlet, de nem örök időre szól, hanem ötven esztendőre, vagy esetleg 90 esztendőre. (Rakovszky Tibor: Éppen itt van a hiba a konstrukcióban!) T. földmívelésügyi miniszter úr, éppen az lett volna a helyes intézkedés, hogy az utolsó paragrafus alapján az örökbér­leti törvényt majd éppen úgy csináltuk volna meg, — és éppen ebben bíztunk, hogy így csi­náljuk meg — hogy az örök bérlet tartama alatt a bérelt földek megfelelő módon megvá­sárolhatók lesznek. Î3n nagyon kérem a mélyen t. kormányt, hogy ne méltóztassék azért« niert mi innen, az ellenzéki oldalról vetettük fel ezt a gondo­latotf ^zt % kérdést bizalmi kérdésnek tekin­teni és éppen azért, mert én a legnagyobb lo­jalitással és jóindulattal vagyok a kormány­zat iránt, azt mondom* hogy a kormányzatnak legnagyobb érdeke az, hogy a földszerzésnek ez a kis lehetősége megmaradjon, mert külön­ben az egész földreform-gondolat, vagy pedig földtelepítési reformgondolat el fog oszlani a seriimibe. Mégegyszer kérem tehát a t. Képviselőhá­zat- hogy méltóztassék kitartani a képviselő­ház előzetesen elfogadott eredeti szövege mel­lett. Elnök: Szólásra következik Rakovszky Ti­bor képviselő úr. Rakovszky Tibor: Igen t. Ház! Alig né­hány héttel ezelőtt, amikor a telepítési törvény­javaslatot a Felsőházban tárgyalták, és ott különböző kemény bírálatok hangzottak el a kormánynak és különösen a kormánypártnak a törvényjavaslattal kapcsolatos tendenciáival, szemben, nem magával a vérszegény^ javaslat­tal, hanem a tendenciákkal szemben és különö­sen azzal a kísérő zenével szemben, amely ezt a javaslatot odakint az országban igenis alá­festette és alátámasztotta, — tessék csak visz­szaemlékezni boldogult Széchenyi Aladár gróf és Jankovich-Bésán gróf beszédeire — akkor — jól emlékszem — itt kint a folyosón, sőt itt bent az ülésteremben is Drozdy Győző kép­viselőtársam a legkeményebben kötötte az ebet a karóhoz, hogy: csak jöjjön vissza ez a ja­vaslat a képviselőházba, majd mi ' falat­juk' az öreg csáklyásóknak, hog T ,^n még egy kis vér az ereinkben, és írr^, megnézem a fel­iratkozott képviselő urak névjegyzékét és a mélyen t. kormánypárt néma leventékké val­'. ülése 1936 június 16~án y kedden. 173 tozott, egyetlenegy képviselője sincs felirat­kozva. (Klein Antal: Nem fognak bejönni sza­vazni sem! — Friedrich István: Még jöhetnek. — Derültség.) Bennem élt még, a remény ós bizalom némi szikrája a Gömbös-kormánnyal és a kormány­pártnak azzal az úgynevezett reformszárnyával szemben és gondoltam, majd itt lesz az .alka­lom., amikor az egyforma gondolkozásúak a földkérdésben megtaláljuk egymás ^kezét és a 3 millió magyar kolduson valamiképpen segí­teni tudunk. Es 'mit látunk? A kormányzat, utána az igen tisztelt többség is néma főhaj­tással fogadja el ezeket a változtatásokat. Bo­csánatot kérek, ezek a változtatások nem 1 olyan súlyosak és nagyok, valljuk be őszintén, hiszen maga a törvény is borzasztó vérszegény, csak­hogy mégis in peius változtatták meg a ja­vaslatot. Itt annakidején a választások alatt a kor­mánypárt Kossuth szellemét próbálta magának kisajátítani és mi azt hittük, hogy éppen a föld javaslatban fogjuk meglátni, viszontlátni Kossuth szellemét. Nem találtuk meg, det nem találtuk meg Széchenyi István szellemét sem a felsőház magatartásában. Az akkori reform-. korszak ezelőtt száz esztendővel egészen más arculatot mutatott a magyar politikában, míg a mostani reformkorszakban itt az alsóházban ós még inkább a felsőházban szörnyű, csalódás ért bennünket* akik ettől a reformkorszaktól vártunk valamit. Azonkívül rá kell mutatnom itt egy furcsa szellemre. Beszélnek a felsőház és az alsóház egyenjogúsításáról. Ezek után a legkeményeb­ben keÜ elvileg! is hadakoznom minden egyen­jogusítási kísérlettel szemben. (Rajniss Ferenc: Nagyon hely esi! — Mózes Sándor: Ügy van! Meg kell szüntetni a felsőházat!) Ha el fog jönni a titkos választójog, akármilyen radiká­lis legyen, hozhatunk a nép érdekében radiká­lisnál; radikálisabb törvényeket^ az mind a pusztába kiáltó szó lesz, a felsőház azokat mind rakásra fogja dönteni, mert hiszen már most is, amikor még nem is egyenjogú az alsóház­zal, ilyen lényeges változtatásokat eszközölt ezen aa apró, vérszegény javaslatom is. Igen t. Ház! En úgy látom 1 , hogy az egész alsóházzal szemben egyetlenegy embernek több hatalma volt, mint az egész kormánynak és az egész kormányt támogató többségnek. (Egy hang half elöl: Ez biztos!) Egy tiszteletreméltó öregúr korát meghazudtoló fürgeséggel szalad­gált Vas Elek igen t. barátomtól a földmívelés­ügyi miniszter úrhoz, onnan a miniszterelnök úrhoz, onnan azután a 11-es bizottsághoz és nem tudom hogyan, egy ember meg tudta aka­dályozni, hogy ez a nyomorult, vékonypénzű, kicsiny javaslat az életbe áttelepíttessék olyan formában ahogy azt a többség elfogadta. (Zaj. — Elnök csenget.) En kérdezem azokat a méltatlankodókat és háborgókat, akik ott künn a folyosón azt mon­dották, hogy: »Le fogjuk szavazni a felsőház javaslatait«, hogy hát hol vannak azok az igen tisztelt jószándékú urak? Hát már csupa fej­bólintó Jánosokból áll az egész alsóház? (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: A Jenes— Drozdy csoport!) Hova fogunk így jutni? Bocsánatot kérek, nemcsak a magyar pa­rasztság imilliói es milliói, hanem, amint na­gyon helyesen mondotta Bupert Eezső igen t. képviselőtársam, a magyar ifjúság is ettől a földbirtokpolitikától várta sorsának enyhülését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom