Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának í$$. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. 7 míiiiyzati politikában érvényesüljenek és érveny esi illessenek is, egy államférfiú szándéka, akarata és törhetetlen ereje szükséges. (Esztergályc« János: És a nemzet akarata felesleges?) Bármely állam alakulást, bármely kormány formát veszünk is bonckés aMi az emberiség történelmének folyamán, a megindulásnál, a fejlődésnél és a megvalósulásnál mindig egyetlen elvnek: és egyetlen ember akaratának az éírvénvesüléséí látjuk és azt is látjuk, hogy, ha ez az erkölcsi alapelv elhomályosodik, vagy eltorzul, hja az az, ember megbotlik vagy kidől, akkor eltűnik a rendszer és összedől az az. éi ítmény is, amely azon felépült. A magyar politikai rendszer, vagyis az a rendszer, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök és ez a párt érvényesít, hitem és meggyőződésem szerint olyan elven épül fel, amelynek erkölcsi értéke és súlya vitathatatlan. Ez az alapelv a keresztény nemzeti egység elve. Három fogalmat egyesít magában ez az elv: a kereszténység fogalmát, a nemzetiesség fogalmát és az egység fogalmát. Három fogalom ez, amelyeknek hatalmas erkölcsi tartalmuk van, és egyúttal olyan óriási programmot foglalnak össze, olyan óriási munkateret jelölnek ki és munkakövetelményt állítanak fel, amelyek a nemzet minden akaratát, minden erejét, minden képességét és tudását hosszú időkre leköthetik. Korszakot, a fejlődés, az újraépülés, a gyarapodás korszakát jelenthetik ezek a fogalmak. Mert mi is a kereszténység fogalma, í Ház? Jelenti a szeretetet, a testvériséget, az önzetlenséget, a békét, jelenti a tisztességes családi életet és a becsületes közéletet, jelenti a hitei reményt és bizalmat, jelenti a jogot és az igazságot. És mit jelent a nemzetiesség fogalma? Jelenti a felismerését a közérdeknek, jelenti a közügyek szolgálatának készségét, jelenti an_nak tudatát.hogy minden munka és a munkának, miuden'gyümölese egyedül a nemzeté. Jelent 'áldozatkészséget, de jelent önzést is, jelent lemondást, de követelést is, fájdalmat és örömet, ahogy a nemzet egyetemes érdeke megkívánja. Az egység fogalma pedig azt jelenti, hogy a nemzet minden erőtényezője a nemzeti élet minden síkján összefog és egyesül az egyetemes célok, az egyetemes nemzeti érdekek megvalósítására. {Kun Béla: Meg lehet csinálni pártabszolutizmus nélkül is a nemzeti egységet. Még lehet és meg kell csinálni!) A keresztény nemzeti egység politikái elvével szemben azonban természetesen tagadás és tiltakozás mutatkozik. (Felkiáltások a balközépen: Hol?) Mindjárt rátérek! Vannak, akik azt állítják, hogy a keresztény gondolatnak a politikai életbe való bevezetése fekezeti torzsalkodásra vezet. (Müller Antal: Mi nem mondjuk') Önök talán nem mondják, de vannak, akik mondják. (Zaj a baloldalon.) Kérdezem azonban t. Ház, hogy az, aki a krisztusi tanítást igazán ismeri és lelkében elfogadja, vájjon hol talál indokot ahhoz, hogy felekezeti torzsalkodást szítson? (Kun Béla: Nem kívánja senki.) Vájjon nem éppen a krisztusi ige szól-e a türelemről és a felebaráti szeretetről? A keresztényi elv a politikában nem a harcot, hanem a békét jelenti, jelenti minden igaz és erkölcsös ember összefogását. (Ügy van! Ügy van! jobfelől. — Kun Béla: Ez igaz! — Müller Antal: Xlgy- van.) A nemzeti elv érvényesítése ellen is sokan tiltakoznak, mégpedig azért, mert aho'rCysLn mondják, (Sulyok Dezső: Ezt, úgylátziik némán teszik, mert én még sohasem hallottam!) — majd mindjárt rátérek és méltóztatik a példákból látni, hogy kikre célzok — szűklátókörű, önző és összeférhetetlen állampolgárok, at nevel. En azonban osztom a kultuszminiszter úr felfogását: a történelem. számtalan példája igazolja, talán a történelmi materializmus csúfos bukása leginkább, hogy a nemzeteket mindig a mélyen gyökeredző és gondosan ápolt nemzeti érzés emelte magasra, a nemzeti érzés elsorvadása és kipusztítása viszont összeomlást jelentett. A nemzeti érzés mindig ia legnemesebb erőfeszítésekre késztette a népeket, nemcsak gazdasági vonatkozásokban, hanem a szellemi élet mozzanataiban is. A csatáik és tudományok fegyvereit a nemzeti érzés élesíti a legheroikusiabb küzdelemre. A fejlődést és nem a maradiságot szolgálja a nemzeti érzés. Azt is mondják, hogy a nemzeti elv hangoztatása külpolitikai nehézségeket okoz. (Kun Béla: Nem!) — Mintha ezt az állítást már a háború előtt is hallottuk volna. (Dulin Jenő: Ez lábból az írásból van felolvasva!) Lehet, de tapasztalataimon alapuló szerény nézetem szerint a külföldiek a nacionális érvekkel alátámasztott felfogásokat igen jól méltányolják és szívesen fogadják, A nemzeti érdekek myilt és bátor hangoztatását elismerik, megbecsülik, ezeknek megtagadását lekicsinyléssel,- sőt megvetéssel fogadják. A történelmi példákra talán t. képviselőtársaim is emlékezni fognak. Csak a nemzetköziség nézi le és veti meg a nemzeti érdekeket, a nagy, hatalmas és virágzó nemzetek soha, mert ezek jól tudják, hogy a nemzeti Öntudatuknak köszönhetnek mindent. (Kun Béla: Hazaáruló az, aki a nemzeti érdekeket lenézi vagy semmibe veszi! Ebben egyetértünk.) Legerősebben támadják azonban t. Ház, az egység gondolatát. Ezeknek a támadásoknak elvi^ alapját nem tudom' megtalálni, mert hiszen a legutóbbi tizenöt esztendőben majdnem minden politikai vezér a nemzeti összefogást tartotta szükségesnek. (Gyömörey Sándor: Helyes is, szükséges, elengedhetetlen!) Én emlékszem vezérekre, akik csupán önmagukat vezérelték és mégis egységbe-tömörülésre hívták fel a nemzetet. Ha tehát egyesek,a nemzeti egység ellen foglalnak állást, azt én nem tekinthetem elvi álláspontnak, legfeljebb csak pártpolitikai taktikáinak, amely roppantul hasonlít a »divide ut impera« régi elvéhez. (Felkiáltások a baloldalon: Et impera! Et — Egy hang a jobboldalon: Mindegy!) E felett lehet vitatkozni; egyesek úgy mondják, hogy: et, mások úgy mondják hogy: ut (Egy hang a jobboldalon: így is jó, azt jelenti: hogy!) Egyre megy, remélem azonban, hogy megértették a célzást. A pártpolitikai befolyásokkal szemben érvelni nehéz és hálátlan feladat, az ilyen állásponttal szemben csak egyetlenegy érv lehet hatékony és ez éppen a nemzeti egység megteremtése. (Helyeslés a jobboldalon.) Jeleztem már, t. Ház, hogy valamely politikai rendszer sikeréhez az erkölcsi alapelven kívül az az egyéniség is szükséges, aki azt törhetetlenül érvényesíteni akarja és tudja is. Gömbös Gyula miniszterelnök urat ilyen egyéniségnek tartom. (Éljenzés a jobboldalon.) Azt 'hiszem, nem fog különös feltűnést kelteni és különös kommentárokra okot szolgáltatni, ha ezt a nézetemet ezúttal nyíltan vallom és hangoztatom. Çsak a legutóbb valamelyik déli lap