Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

Az országgyűlés képviselőházának 1,46. ülése 19S6 június 15-én, hétfőn. 163 Azt imondotta akkor a miniszterelnök úr, hogy azért van szükség erre, mert a miniszter urak délelőtt a frisseségükben^ alkalmasabbak •a minisztertanácson való részvételre,^ mert dél­előtt fogják a hont uj jáalapítani r és délelőtt jönnek a reformprogrammok. Mi kértük akkor Gömbös Gyula miniszterelnök urat, a vezért, hogy ne ragaszkodjék ehhez az álláspontjához, de nem akartunk akkor semmiféle nehézséget az útjába gördíteni, nagynehezen belenyugod­tunk; nem egyeztünk bele, de belenyugod­tunk. Ma azonban mindenki csak azt látja, hogy ez a rendszer teljesen megbukott és cső­döt mondott. A miniszter urak dolgozhatnának eleget este is és délután is és talán így még jobb volna. De azt mondották, hogy azért is kell ez, mert mélyen t. képviselőtársainknak délelőtt a minisztériumokban kell járniok az igen t. vá­lasztópolgárok ügyes-bajos dolgaiban. Kijelen­tem, hogy ez nem egyéb, mint szankciója an­nak, hogy a honatyából ügynök lett, (Ügy van! a baloldalon.) ingyenes ügynöke és ki já­rója a választó publikumnak. Ez netm törvény­hozói szerep, amikor képviselőtársaimat látom ezekkel a nagy táskákkal, amikor százával vi­szik a legkülönbözőbb kérelmeket. Ez nem tör­vényhozónak való munka, ez leszállás a tör­vényhozói színvonalról, a törvényhozói ma­gaslatról. (Zaj a baloldalon.) Most hol állunk 1 ? Délelőtt a képviselő urak... (Rassay Károly: ... kijárnak!) ... »levelezőlaphívásra« elinté­zik a választópolgárok ügyeit. Délután holt­fáradtan bejönnek ide. Mindenki keresi, hol van egy miniszter, egy államtitkár, mert itt folytatni kell ezt a tevékenységet. így vagyunk miniszterek nél­kül. Ez nagy szerencse, hogy ma két miniszter urat tisztelhetünk egyszer magunk előtt. (De­. . rüliség.) Be parlamentet fenntartani kép­Y viselők nélkül, miniszterek nélkül, tisztelt uraim, van ennek értelme? (Rassay Ká­roly: Kidobott pénz! — Zaj a jobboldalon.) Es amikor az igen tisztelt igazságügymi­niszter úr rossz néven veszi tőlem, hogy kissé r^ humorosan kezelem ezt a dolgot, azzal vála­szolhatok: mit csináljunk? Itt vagy kétségbe­esni lehet, vagy csak humorizálni. Ez a felha­talmazás, ahogyan az igen t. miniszter úr mondotta, kell például a hitelélet megvédésére. Felhatalmazás? Hát például a hitelélet terén, vagy mondjuk a gazdasági élet terén bizony k nem volt rendjén — mondjuk — az, ami a kar­telek, a kartelek árpolitikája körül tapasztal­ható volt. (Rassay Károly: Vagy mondjuk a faügy körül!) Jó, hogy említette t. képviselő­társam. Esterházy Móric gróf képviselőtár­sunk sok esetben felhozta azt a bizonyos fa­ügyet, amelyet ma országszerte mindenki is­mer, de bizony nagyon kevés történt még a reparáció érdekében. A kartelekre nézve meg­volt a felhatalmazás, megvolt az erőskezű kor­mány, megvolt a mélyen t. többség, megvolt a 33-as bizottság, megvolt azonkívül a kartel­törvény is. Miért nem csináltak semmit a kar­telekkel? Azt mondotta az iparügyi miniszter úr, hogy a karteltörvényről kisült, hogy rossz, újat kell hozni. De engedelmet kérek, ha ez olyan sürgős, miért nem hívták össze a 33-as bizottságot? Kíváncsi volnék, hogy ez a 33-as | bizottság mit szólna ahhoz, ha egy igazi kar­teltörvényt ott meg kellene nekik sebtiben >sza­' vazniok. (Mózes Sándor: Benne van egy csomó kartelvezér!) Ha a 33-as bizottságot valamire i lehetne használni, erre lehetne használni, de ez nem történik meg. (Rassay Károly: Dehogy nem, megtörtént a motalkónál!) Lehet, hogy ellenzéki képviselőtársaimmal ellenkezésbe ke­rülök a következőkkel, mert azt mondják, hogy ennek a törvényjavaslatnak diktatórikus^ za­mata van. Bocsánatot kérek, sohasem féltem attól, hogy a kormány át fog térni a diktatúrá­ra, inert nem tudott. (Zaj a jobboldalon.) A mi­niszterelnök úr mindig a legalkotmányosabban nyilatkozott, a miniszter urak kifogástalanok voltak minden nyilatkozatukban, de volt mindig a háttérben valami nyugtalanság, amely azután a hátteret úgy festette oda, mintha valami diktatúra jönne. En nem félek attól, hogy diktatúra jön, nem félek attól, hogy a kormány ezzel a 33-as bizottsággal visszaél, sőt én ép­pen azt állapítom meg, hogy semmi sem tör­ténik. A 33-as bizottsággal sem fog semmi tör­ténni. Mast vakációra megyünk. Nyáron nagyon meleg van, akkor úgyis nagyon nehéz gondolkozni. (Derültség.) •Ősszel majd csak lesz valahogyan, mert úgy még sohasem volt, hogy valahogyan ne lett volna. (Derültség.) Ez fog történni. Az­után, ha a liitelélet védelméről van szó„ akkor éppen az igazságügyminiszter úrral szemben állapítom meg, hogy ez a legalkalmatlanabb intézkedés a hitelélet terén a nyugalom helyre­állítására, mert hiszen, ha a hitelélet, a gazda­sági élet ki van téve .annak, hogy egy 33-as bizottság útján órák alatt lehet ilyen sorsdöntő intézkedéseket hozni, akkor ez mit involvál? Azt, hogy nem lehet nyugodtan kalkulálni, nem lehet nyugodtan berendezkedni, mert sohasem tudhatom, nem hívják-e össze a 33-as bizottsá­got és nem állnak-e elő újabb — nem tudom micsoda — nemzetmentő gondolattal. Azt mon­dotta az igen t. miniszter úr, nem lehet mon­dani, hogy a hitelélet teljesen mentes minden zavartól. Igaz, hiszen itt van például a transz­ferkassza ténye. Az első pillanattól kezdve, miniszter úrnak, mindazt, 'ami a transzferkasz­szával kapcsolatban történt, én fináncbotrány­nak neveztem, mert maga az a tény, hogy a külföldi hitelezőknek a magyar adósok befizet­nek a transzferkasszába és ezeket a pénzeket a magyar kincstár — jól van, azoknak a bele­egyezésével — újból igénybe veszi, lehetetlen állapot, ami csak azt jelenti, hogy a bajokat nem orvosoljuk, de nem is merünk hozzáfogni a bajok orvoslásához, hanem csak prolongáljuk a bajt, prlongáljuk a deficitet. Miniszter úr, én nem vagyok Tart pour l'art, feltétlenül el­lenzéki, én egy csoimó törvény javaslatot meg­szavaztam, én a miniszter úrnak egyébként jó barátja is vagyok, de el kell azt ismerniök, hogy önök a függő adósságainkat — minden­től eltekintve — 400 millióval megszaporították. Engedelmet kérek, ez a 33-as bizottság akkor azért létesült, hogy megállítsuk a kor­mányt az adósiságcsinálás útján. Az volt a célja, hogy a meglévő felduzzasztott költségve­tést a normális keretre szorítsa le, ez volt a bi­zottság feladata. De most mi történik? Meg­volt öt éven át — ahogyan Rassay barátom ki­mutatta — a 33-as bizottság és azóta nemcsak hogy az 1932-es, az 1933-as költségvetés kereteit emelik itt folyton bizonyos vonatkozásban, ha­nem mindezek ellenére a függő adósságok is tényleg rohamosan emelkednek. Mi lesz ennek a vége? Ki fogja ezt végeredményben fizetni? Mi lesz? Itt van a hiteléletben a baj ! Ezt 33-as bizottsággal nem lehet reparálni. Mennyire igaza volt Rassay Károly bará­tomnak abban, hogy meg kell állapítani, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom