Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 14.3. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. tőke — amint a 'francia választások is mutatják — rendkívüli befolyással van az életviszonyokra, az élet egész struiktúrájára, rendkívüli befolyása van különösen a politikáiban, amikor például valamely irányzat a hatalomra törekszik. Amidőn azután .az! embereik ezeket a hatalmi tényezőket látják, akkor nagyon természetes, hogy sokan egyáltalán nincsen dk megnyugodva a tekintetben, hogy ilyen körülmények között a vezetők megfelelőképpen fogják vinni az ügyeiket. Bizonyos országokban — itt nem veszem ki Magyarországot sem — egyes rétegeknek roppant nagy társadalmi és gazdasági elhanyagolását látom, amivel szemben most mindenfelé reakció mutatkozik, mégpedig kegyetlen formában. Azoknak az embereknek, akik ezeket az országokat vezetik, elsősorban azzal kell foglalkozniuk, hogy az egyes osztályoknak ez az elhanyagolása a lehetőség szerint kisebbedjék és megszűnjék. De még oly államok is, amelyek eddig teljesen rendezettek voltak, mint például Svájc, újabban roppant nehéz politikai küzdelmek előtt állnak és olyan államokban is, mint például Angliában, úgyláfcszik, hiányoznak azok a géniuszok, amelyeknek elegendő erejük volna egy ilyen óriási és^ a föld minden részére kiterjedő hatalomnak irányítására és a bajóknak még idejében való megszüntetésére. Ezzel szemben látjuk az orosz állapotokat. Majdnem egy évtizeddel ezelőtt olvastam a világlapokban, hogy az Oroszországban uralkodó irányzat Európa 'Szempontjából túlhaladott álláspontnak tekinthető és attól nem kell félni. Most, tíz esztendővel később, ugyanezek a világlapok félnek és az emberiség figyelmét ráirányítják az orosz állapotokra. Ez pedig nagy baj, mert a sajtó azért van, hogy az emberi nemet vezesse és nevelje és amikor az ember a «?. ját nevelőjében csalódik, akkor rendkívül nehéz %lktállapotba. kerül. Az emberiség pedig most csalódott ebben a nevelőjében, mert az tíz esztendővel ezelőtt azt mondotta, hogy az orosz irányzat túlhaladott álláspont a mi szempontunkból. A XIX: század eleje egészen más színezetű volt, mint az előző század. A XVIII. század sok tekintetben egyenlőséget hozott, azonban nem fejezte be munkáját, száz esztendővel később

% a XIX. század végén és a mostani század elején ezeket a hátralékban maradt adósságokat az emberi nemnek valamiképpen prezentálják. Az emberi nem most azon van és semmi sem bírja megállítani az útján, hogy az egyenlőséget ne csak jogi, ne csak kulturális» ne csak politikai szempontból értelmezze, hanem értelmezze gazdasági szempontból is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalolalon..) A múlt hetekben egy amerikai újság nagyhatalmú tulajdonosa beszélt Stalinnal és nagyon természetes, hog.' az amerikai ráterelte a figyelmet arra, ami az egész emberiséget folyton foglalkoztatja, hogy ők külföldi propagandát csinálnak az Öt világrészben. Stalin azt felelte neki: Mi nem csinálunk külföldi propagandát, azonban, ahol az állapotok megértek, ott binder» h^lad abban az irányban, ahogyan mi akarjuk. Stalinnak ebben a feleletében volt sok malicia, volt sok szellemesség, de van sok erő is ebben a feleletben. Azt lehet látni, hogy a,z emberi nemre az egyenlőség kérdése anyagi szempontból is mágikus hatással vonzza az embereket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Oroszország, és maga Sztálin semmi egyebet nem mutat, mint bizonyos irányt és az ő inkorpo rációja az emberi nem- nizusának, amely ebben az irányban halad. (Haáni Arthur: Magyarországon nem lesz hatása!) Világos, hogy ez a felfogás áldozatokat kíván. Az emberi szellemnek' ezi a naiadása világos, hogy áldozatokat kíván nemcsak szellemi téren, hanem más tereken is, de hogy mennyit, azt ma megmondani ^ senki sem tudja, azonban az, emberi nemnek és a nemzeteknek folyton azon kell lenniök, hogy állandóan lássák azokat az erőket, amelyek felfelé ^törekszenek, felfelé haladnak és ezeket az erőiket adaptálják és a maguk foglalkozásában és a maguk vezetésében folytonosan azon ^ legyenek, hogy jókor és időben akkomodálják magukat és megtegyenek mindent, ami megtehető. (Elénk helyeslés.) Ma ilyen körülmények között vagyunk s ha ezt látjuk, akkor természetes, hogy egy olyan nemzetnek, mint a imagyar nemzet, amely meg van gyengítve, szégyenít ve és alázva a szerződések által, okvetlenül azon kell lennie, hogy mindazokat az erőket, amelyeiket ebben a nemzetben egyesíteni lehet, a lehetőség szerint összefüggésbe hozza egymással, egyesítse, hogy egyesült erővel nézzünk ^szembe az óriási problémákkal. (Elénk helyeslés a baloldalon. — Meskó Rudolf: A Nemzeti Egységnek ez a célja! — Eckhardt Tibor: Ezt nem pártpolitikai alapon kell csinálni! Ez az, amit Marton úr, Antal úr és társai nein értenek imeg! Pedig magasabb kérdés ez, mint egy rongy kis pártszervezés! Baross Gábor sem érti meg, mert a T'esz.-t ő tette tönkre! Nem vicinális jelentőségű dolog ez! — Farkas István! Ilyen magasabb szempontból kell nézni az életet! — Zaj.) A nemzet 1919 óta rendkívül súlyos, rendkívül nehéz helyzetben van. Mi 1919-ben egészen izolált állapotban voltunk, megalázva, megrabolva, ezer sebtől vérezve és elzárva a többi nemzetektől. Akkor a, szembenlevő miniszterelnöki széken ülő miniszterelnök azt mondotta: a legjobb külpolitika a belpolitika. Természetesen ez egy különös mondás, különös szerkesztés és nem is felel meg a valóságnak, mert például amint a kalapból kabát nem lehet soha, úgy a belpolitikából sem lett még soha külpolitika, de bizonyos, hogy ő ezt a nemzet vigasztalására akarta mondani. Nem állt hatalmában, nem- tehette azt, hogy 'megváltoztassa a viszonyokat, amelyek a világon körülöttünk voltak. rt Később az izoláltságnak ez az állapota megszűnt, de jött egy korszak, amelyben rendkívül részvétlenül nézték a világon a magyar sorsot. Annákidején, Lengyelország feloszlása idejében nagy volt a részvét az akkori művelt világon, Magyarország iránt azonban, amely hihetetlen veszteségeket szenvedett, részvét sem volt. Ma egy harmadik állapotban vagyunk: a kiemelkedés állapotában. Ma mindenfelé a világon, még az Óceánon túl is, de különösen Európában mindenfelé, a magyar kérdést teljesen és tökéletesen ismerik és foglalkoznak is vele. Ha csak az utóbbi esztendő politikájára gondolok, az Olaszországgal való összeköttetésünk feltétlenül becses összeköttetés, azonban néha nekünk aggályaink kezdenek lenni, mert Olaszország részéről is akárhányszor meglepetéseknek vagyunk kitéve. Magyarország nagyon helyesen cselekedett, amikor az elmúlt esztendőben politikáját nem változtatta meg Olaszország irányában. Magyarország következetes, hűséges és nemes volt, mint annyiszor a történelem kor-