Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

Az országgyűlés képviselőházának l\Jf6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. 147 politika, mélyen t. igazságügyminiszter úr? (Rassay Károly: Teljesen komolytalan indokolás!) Nem tiszteletlenség a nemzet értelmével, értelmi képességével szemben az, hogy ilyen indokolással ide lehet jönni? Akkor igazán a válság végszükségében voltunk, kétségbeesett helyzet volt, pánik uralkodott és a nemzetközi helyzetben is olyan viszonyok, olyan hirtelen fordulatok, változások voltak, amelyek tudatában valahogy ideig-óráig — abban az időben sem helyeseltem, mert lehetett volna másképpen cselekedni — meg lehetett mégis érteni, hogy ezt a diktatórikus törvényt meghozták. De ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azt a disztingválást tenni, hogy nincs diktatúráról benne szó, mert hiszen íme, itt van a parlament s a parlamentre támaszkodik a kormány: nagyon tökéletesen kimutatta már Rassay Károly t. képviselőtársam, hogy ez milyen falzum. Mert falzum! Ahol a törvényhozás kezében alig maradt valami, ahol nincs biztosítva a nemzet akaratának tiszta, maradéktalan megnyilatkozása, ott nem lehet erről beszélni. Nincs törvényhozási munka vagy törvényhozási felelősségrevonás és ellenőrzés ott, ahol nincs biztosítva a parlamentarizmus lényege, az, hogy ha egy miniszter vétséget követ el az alkotmány vagy egyes törvények ellen, akkor azért komolyan felelősségre is vonják. Mert hiszen az alapja, a lényege a miniszteri felelősségnek az, hogy csakugyan be is következhetik a felelősségrevonás. Azt azonban talán isenkisem meri állítani, hogy bekövétkezhetik ez a mostani viszonyok között, amikor a parlamentet a maga képére alkotta meg a kormány. Es megalkothatta a maga képére, mert olyan közjogi szabályaink vannak, amelyek ezt de facto lehetővé tették^ a számára; habár látjuk a Közigazgatási Bíróság ítélkezéseiből, hogy miképpen nyilatkozott meg a nemzet akarata és miképpen lehet szám bavenni az alkotmány szempontjából a t. kormánypárti többséget. A pártditatúra, a többség megvan és éippen ezért veszedelmes az il ven törvények megalkotása, mert olyan többséget látunk magunkkal szemben, amely tulajdonképpen nem áll meg, nem tisztán parlamentáris tényező, hanem egy hatalmi faktor, amely a párt mögé állva, mindent legitimál, amit a kormány tesz; mindent legitimál a nélkül, hogy a nemzet közvéleménye, a nemzet lelke azzal egyetértene, mindent legitimál a nélkül, hogy mindazok az intézkedések, amelyéket a t. kormány tesz, az alkotmány szellemével, az alkotmány lényegével megegyeznének. Diktatúra minden., t. kormány, ami mögött nincs meg a szankció, hogy azért a minisztereket csakugyan r felelősségre is lehet vonni. Tökéletesen mellékes, mint ahogy Rassay Károly t. képviselőtársam is mondotta, hogy milyen formáját választják a diktatúrának. Ez a formával való visszaélés egyszerűen rosszhiszemű naivság, rámutatni a formára és azután cinikusan nevetni azon, ha viszont a diktatúra lényegét valósítják peg s azzal szemben az országnak nincs más tennivalója, mint kétségbeesni. Nemcsak bizalom kérdése ez, nem is ebből a szempontból tárgyalom elsősorban ezt a kérdést, mert hiszen talán a bizalom kérdése szempontjából együk-'másik miniszter úrral szeimiben öl tudnám fogadni ezt a r javaslatot; el tudnám fogadni éppen a jelenlévő t. igazKágügyminiszter úrral szemben is, akinek erkölcsi intakságában, becsületes törekvésében és hazaszeretetében elég garanciát látnék arra. hogy ezzel a törvénnyel visszaélést ne kövessen ni» Talán nem is tudnék senkit mondani a kormány tagjai közül, akivel szemben bizalmatlannak kellene lennem abban a tekintetben, hogy nem korrektül, nem becsületesen, nem hazaszeretettől áthatva és nem tisztán jószándékból akarja a hatalmat használni. Eu azonban, ha az ő helyükben lennék, nem, fogadnék el ilyen veszedelmes felhatalmazást, mert tisztességes, jóakaratuk mellett is igen súlyos és nagy károk származhatnak abból, ha kezükben ilyen nagy jelentőségű és ilyen nagyhorderejű végzetes felhatalmazás van. Nem mindig a miniszter urak a legna gyobb hatalmak, a legfontosabb tényezők, a legnagyobb tekintélyek egy pártban. Vannak a pártban emberek, frondőrök, pártfőnökök és hangadók, akik rá tudják kényszeríteni a t. miniszter urakra akaratukat, érdekeik és tetszésük szerint. Vannak éppen itt, amikor pártdiktatúrás állapotok vannak, a pártpropagandáriak emberei, akik egyenesen szorítják a minisztereket arra, hogy a propagandának megfelelően milyen intézkedéseket tegyen. Itt vannak a nagy tőkehatalmak, olyan vagyonfényezők, amelyek mind hatalmasabbak és erősebbek, mint a miniszterek; erősebb a Nemzeti Bank és erősebbek a kartelek, de van még néhány tényező, mint például a nagybirtok, amely sokkal erősebb valami, mint a t, miniszter urak s ezek mindannyian szintén rá tudják kényszeríteni akaratukat a kormányra. Ezenkívül van az áltudomány. Egy miniszter esetleg a legnagyobb jóhiszeműséggel cselekszik, amikor elfogad egy álláspontot, odaszegődik egy javaslat mellé, mert meg győzték. Esetleg nincs a kérdéses tárgykörben megfelelő tudása, frázisokkal és tetszetős érvekkel meggyőzik és áltudomány alapján idehoz egy javaslatot, abból törvény lesz és be lőle megint a nemzet szerencsétlensége kovaesolódik. Mindez ellen védve van, ha a Ház elé ter jeszti a javaslatot, ahol azt kontradiktatóriusan megtárgyaljuk és a miniszter úrnak módja van arra, hogy meggyőzetvén, jobb belátásra térjen. De fedi is a parlamenti tárgyalás a minisztert, óvja a nagy vagyoni erők befolyásával szemben is, mert itt nem mernek olyan szemérmetlenek lenni, mint a büróban. A miniszter észre sem veszi esetleg, hogy befolyásolják. A pártfőnökök, a frondőrök nem mernek jelentkezni itt a parlamentben és képviselni egy álláspontot. A minisz ter nem is hozza ide, mert nem kényszerítik rá ezek a pártfőnökök, hogy idehozza a kér dést, ha tudják, hogy itt napfényre, világosságra kerülnek ezek a problémák és ha félni kell attól, hogy nagyon is rámutatunk az ittott kilógó lólábakra. Ezért mondom, ha miniszter lennék, soha ilyen messzemenő felhatalmazást, ilyen, végzete«, veszélyes, önveszélyes felhatalmazást nem fogadnék el a képviselőháztól, a törvényhozástól, mert amint vannak ön- és közveszélyes elmebetegek, úgy ez a javaslat is egy ön- és közveszélyes felhatalmazás, amely sokszor késő bánatra ad alkalmat magának a miniszternek is, mert akaratlanul valamit rosszul tett, valamit a nemzet ellen cselekedett. Látjuk és isimerjük a t. kormány felfogását némely kérdésekben, tudjuk, hogy késő nagy megbánás lett azokból az egyes elhamarkodott rendeletekből, amelyeket ennek a tör-