Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

130 Az Országgyűlés képviselőházának rokkant elhelyezkedhetik ott, ahol a szívei kí­vánja. Voltak már ilyen különböző zugalakulatok, (Derültsék a jobboldalon.) próbálkozások min­denféle pártelnevezés alatt, amelyek azonban nem politikai működést fejtettek ki, hanem. egyesületi funkciókat gyakoroltaik, tagdíjakat szedtek, ünnepélyeket rendeztek, érdekképvise­leti beadványokat nyújtottak be, megkerülve ezzel a vonatkozó törvényes rendelkezéseket is. Ennek a helytelensége nyilvánvaló az előbb mondottakból. Még nagyobb helytelenség volna, ha tényleg legalizálva alakulna tégy ^konkur­rens szövetség, ami azután csak az, erők meg­oszlását jelentené. A frontharcosok és hadigon­dozottak valóban túlnyomó részben nem mint. egyesületi tagok, hanem mint politikusok és magánszemélyek szerény véleményem szerint Gömbös Gyula mögött állanak (Éljenzés a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.) és .azért állanak mögötte, mert Gömbös Gyuia volt a miniszterelnökök közül az elsß (Zaj bal­felöl.), — amint ezt Cseh-Szombathy László ba­rátom is elismerte — aki hozzá mert nyúlni ehhez a fájó kérdéshez és elsősorban segítő­kezet nyújtott nekik. (Ügy van! a jobbóldalon.) Azt hiszem, hogy talán ez fáj ©gyes képviselő­társainknak az ellenzéki oldalon s talán ez_ az oka annak, hogy bennünket most túllicitálni akarnak s ezért akarnak ilyent konkurrens szer­vezkedést. Befejezem interpellációimat azzal, hogy hi­szem, hogy ezek után az őszinte, magyar szív­ből fakadó szavaim után a mélyen t. ellenzék is tudatára ébred .annak, hogy nem helyes, r ha ilyen, rendszerint egyéni próbálkozásokat támo­gat. T. Ház! Amikor újólag is köszönetemet fe­jezem ki a belügyminiszter úrnak, hogy maga­sabb szempontokból erélyesen síkra szállt a mi zászlónk érdekei és főkép az igazság és a nem­zeti érdekek mellett, akkor hiszem 1 , hogy a jövó­hen is .a belügyminiszter úr és a m. kir. kor­mány mindezekkel a kísérletezésekkel szemben a nemzeti és a bajtársi érdekeket a kellő védelem­ben fogja részesíteni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr óhajt szó­lani. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter, mint a honvédelmi miniszter helyettese: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt őszinte kö­szönetemet fejezem ki Árvátfalvi igen t. kép­viselőtársamnak és barátomnak, hogy interpel­lációjával alkalmat adott nekem arra, hogy eb­ben a kérdésben a Ház színe előtt nyilatkozhas­sam. Hangsúlyoznom sem kell talán, hogy mindazt, iamit elmondott, minden szót es a végső konzekvenciákat is a magam részéről tel­jes mértékben aláírom. (Éljenzés és taps a jobb­oldalon.) Ezek után válaszomat a következőkben kívá­nom megadni. A budapesti főkapitányhoz né­hány nappal ezelőtt egy írásbeli kéréssel for­dultak, amely szerint a háború katonái, rok­kantjai és vesztesei szövetségének megalakítása céljából folyó hó 11-én, Űrnapján délelőtt 11 órakor alakuló gyűlést kívánnak^ tartani. Az alakuló gyűlésnek az volt a célja, hogy meg­alakulás után egy második frontharcos-, rok­kant- és hadikölcsönkérdésekkel egyaránt fog­lalkozó egyesület alapszabályait hozzám, a (bel­ügyminiszterhez, mint az egyesületek főfelügye­leti jogát gyakorló miniszterhez beterjesszék és IhB. illése 1936 június 10-en, szerdán. azokat én jóváhagyjam. A főkapitány helyesen — és ebben a tekintetben minden vonatkozásban fedem eljárását — ezt a gyűlési engedélyt nem adta meg, én magam pedig kérő szóval, maga­sabb^ érdekekre való hivatkozással és a meg­felelő felvilágosításokkal fordultam ahhoz az igen t. ellenzéki képviselőtársamhoz, (Felkiáltá­sok a jobboldalon: A Maxi! — Br. Berg Miksa: Eddig tény, valóság!) aki ebben az ügyben el­járt és ezt az ügyet mozgatta. A főkapitány válasziratában nem rendőri, nem rendfenntartási okok szerepeltek, hanem olyan törvényes okok, amelyeknek alapján egy ilyen egyesület megalakulását megengedni nem lehet. El méltóztattak talán felejteni azok, akik ezt a gyűlést összehívni és annak alapján az új szövetséget megalakítani kívánták, hogy Ma­gyarországon van egy törvény, az 1933: VII. te. a hadigondozottak társadalmi érdekképviseleté­ről; azonkívül elfelejtették azt a tényt és azt a körülményt, hogy a telepítési törvényjavaslat­ban a frontharcosok szövetsége mint érdek­képviselet elismertetett. (Br. Berg Miksa: Még nem törvény!) Az lesz! Azonkívül pedig el­felejtették azt, hogy a jelenleg készülő és ősz­szel benyújtásra kerülő frontharcos törvény is (Eténk helyeslés és taps a jobboldalon.) a frontharcosok képviseletével, kizárólagos jog­gal csakis egy egyesületet, az adott esetben az Országos Frontharcos Szövetséget fogja meg­bízni, (Helyeslés jobbfelöl.) A főkapitány eze­ket a iinomentuimiokat sorakoztatta fel és telje­sen törvényes kereteken belül mozgott. Most azonban én a magaani részéről át kí­vánok térni ennek a kérdésnek egy másik ré­szére, amelyet^ha ú<gy méltóztatnak kívánni, politikumnak lehet nevezni, és meg fogom okolni azt, hogy miért nem volt lehetséges és nem lesz lehetséges a jövőben sem, hogy egy lelkiismeretes belügyminiszter jóváhagyjon egy ilyen egyesületi alapszabályt. Ha bárki áll az én helyemben és lelkiismeretes ember, egy ilyen törekvés szolgálatára magát oda nem ad­hatja. (Helyeslés a jobboldalon) Ez az egyesület a »Háború katonái, rok­kantjai és veszteseinek szövetsége« lett volna. Bocsánatot kérek, ez abszolúte helytelen el­nevezés, mert itt két teljesen ellenkező dolog­ról van szó. A háború vesztesei alatt ugyanis itt a hadikölcsönjegyzők igen hazafias köte­lességüknek tettek ugyan eleget, de őket sem a frontharcosokkal, sem a hadirokkantakkal egy napon emlegetni és egy egyesületben össze­hozni nem lehet. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A vér imégis sokkal többet ér és jelent, mint a. pénz, (Ügy van! Ügy van! jobb­felol.) nagyobb áldozat és nagyobb személyes érdem, bár mindkettőről elismerem, hogy egy­formán kötelesség. . ­Egy másik momentum, amely miatt ab­szolúte helytelennek és megengedhetetlennek tartom egy ilyen szövetség életrehívását, a kö­vetkező. Nagyon jól méltóztatik tudni azt, hogy 1918-ban a frontról* hazajövő és lesze­relni készülő katonákat használták fel folyto­nosan a különféle pártok és párttöredékek, egymást túllicitálva, arra, hogy elkövetkezzék 1919. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De ez nemcsak nálunk történt így, ez így történt mindenütt, ahol több frontharcos és több hadi­rokkant-egyesületet engedtek meg. Hivatko­zom Amerikára, ahol százezrével vonultak fel a frontharcosok városokat ostromolni, ahol középületeket szálltak meg. A frontharcos­tömeg nagyon nagy erőt jelent, és ha külön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom