Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az otszâggyûlês képviselőházának 1^5 lyet és vannak kérdések, amelyek a zárszámadásnál kerülnek szóba. Különösen az alapok kérdését vetették itt fel. Egyetértek azzal, hogy amennyire csak lehet, minden tétel a költségvetésben szerepeljen és új alapokat ne alkossunk. Ez az álláspont 1931-ben, illetve 1932-beii foglaltatott el különösen szigorúan, amikor is beolvasztottuk az alapok egyrészét a költségvetésbe, a megmaradtakat felvettük mellékletként és azóta a törvényhozásnak külön törvényben megadott egy-két felhatalmazásától eltekintve külön alapokat nem létesítettünk. A gazdaadósságok rendezésére vonatkozó három alapot, amelyekkel itt csodálkozással találkozik Bródy t. képviselőtársam, , ő is megszavazta. (Bródy Ernő: Csak a költségeken csodálkozom, nem az alapokon!) Törvényben szavazta meg, olyképpen, hogy azok a költségek stb. a zárszámadásban legyenek feltüntetve. Ezek nincsenek kevésbbé részletezve, mint a megfelelő költségek, kiküldetési díjak stb. a vonatkozó tételeknél a költségvetésben. Ha a globális összegek részletei iránt iméltóztatik érdeklődni, akkor az szükséges, hogy a zárszámadások alapján méltóztassék idejében felvilágosításokat kérni a számszéknél, ahogyan Esterházy Móric gróf úr nézi át ott ezeket a dolgokat és felvilágosításokat kap, vagy méltóztassék a pénzügyminiszteri umba elmenni, ahogyan két-három képviselőtársam — aki begyakorolta magát ebbe és szakembere ennek a nehéz matériának — megtalálta ennek a módját és méltóztassék annak, aki a zárszámadási bizottság tagja, a bizottság ülésén megjelenni,' tudniillik nagy sajnálattal láttam, hogy onnan szinte a tagok többsége távol volt. Ha így méltóztatik eljárni, akkor meg méltóztatik kapni a felvilágosításokat, de természetesen plenáris tárgyaláson egy ilyen nagy füzetre terjedő jelentéssel szemben, nincsen smeg a lehetősége, még ha az összes (miniszterek megjelennek is, hogy ezeket a részletkérdéseket letárgyaljuk és az összes felvilágosításokat megadjuk, különösen akkor, amikor egyik kérdésnél azt méltóztatott mondani, hogy úgy sem fogjuk megérteni és ezért nem is olvasta fel a képviselő úr az egészet, csak egy részét. (Bródy Ernő: Csak a. szöveget!) Az elvekben teljesen egyetértünk. Minden adatra nézve minden felvilágosítást megadunk, de a matéria sokkal bonyolultabb, semhogy itt a felvilágosításokat megadni és kontradiktóriusan letárgyalni lehessen, ahogyan egy részvénytársaság közgyűlésén sem. fordult még elő sohasem a mérlegnek a legapróbb tételebbe menő analízise. (Zaj a baloldalon. — Kassay Károly: Ez nem ugyanaz, kérem!) Ez az a modus procedendo amelyet t. képviselőtársaim figyelmébe ajánlok. Ami az alapokat illeti, a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap, az úgynevezett boletta-alap költségvetését, ezt — mint sokszor kifejtettem, imost legutóbb egyik költségvetési beszédemben is — rendszerint minden év június havában terjesztjük elő bizottságban, amely ezt megszavazza. Ez tehát nem eltitkolt tétel, hanem részletesen előterjesztjük a költségvetését. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Ennek az alapnak különállását nem a kormány kreálta, hanem így vettük át és hogy fenntartjuk, annak az a magyarázata, hogy a . ülése 1936 június 10-én, szerdán, 113 termés értékesítéséről körülbelül júniusban van szó, akkor dönthető el a legjobb esetben ez a kérdés, a költségvetés pedig áprilisban terjesztetik be, s akkor még nem lehet a boletta-alap jövő évi költségvetését megállapítani, mert nem tudni, hogy a termésértékesítés módszere és a hozandó áldozatok milyenek lesznek. Minthogy pedig ez az alap, noha évek hosszú sora óta fennáll és sajnos, még most is fenntartandónak mutatkozik, nem lehet örökké fennálló organikus intézmény, helytelen volna ezt a költségvetésnek álladó rendszerébe beledolgozni és helyesebb külön tartani. Egyébként itt rejtélyes számok nincsenek. Persze, ha itt az ülésen méltóztatik fellapozni a jelentést* akkor az abban foglalt számok nem könnyen részletezhetők. A kellő felvilágosítást azonban meg lehet kapni és így erre nézve valamely különleges kezelés, amely kifogás alá eshetnék, nem forog fenn. A többi alapnál hasonlóképpen áll a helyzet. A nyugdíjjárulék-alapnál, — hogy felhozzak egy példát — amelyet Horváth t. képviselőtársam említett, kritizálván ennek az alapnak a kiadásait, a dolog úgy áll, hogy a közszolgálati alkalmazottak ösztöndíjaira és hasonlókra, amikről szó volt, 244.520 pengő van előirányozva a kultusztárcánál s ilyenmódon az alap eszközeit túlnyomórészt jóléti célokra lehet igény bevenni. Ahhoz azonban, hogy ebből megfelelő alkotások — tisztviselőkórház, üdülőházak — létesülhessenek, az anyagi eszközök összegyűjtése szükséges. Ezért tőkésítettük a múlt évi bevétel nagy részét. Ezt azonban a most induló költségvetési évben a folyamatban lévő kórház- és üdülőház-építésére részben fel fogjuk használni. Ha az ember közelről megnézi a dolgot, akkor tulajdonképpen minden alapnál meglátja, hogy a helyzet ismeretében semmiféle kifogásolandó tényálladék nincs. Ami például a vagyontalan tisztviselők stb. alapját illeti, itt minden jogos igényt igyekszünk kielégíteni, de természetesen meg kell vizsgálni minden esetben, hogy a fokozott támogatás indokolt-e, vagy nem. (Horváth Ferenc: Ha nincs több jelentkező, akkor Örvendetes!) Az egyes észrevételekre rátérve, a következőket óhajtom még megjegyezni. Igaza van Esterházy gróf úrnak abban, hogy a deficit kiszámításánál egyszerűsítené a helyzetet, ha az a különböző években ugyanazon elvek szerint állapíttatnék meg, mert akkor az Összehasonlítás nem ütköznék olyan nehézségekbe, mint ma. Erre törekszünk is. Ha azt az eljárást alkalmazzuk, hogy elhagyjuk a kölcsönöket a bevételekből és a kölcsönökből végrehajtott beruházásokat a kiadásokból elhagyjuk, akkor a zárszámadás szerint a deficit számai a következőképpen alakulnak: 1931/32-ben volt 1797 millió, 1932/33-ban 1002 millió, 1933/34-ben ' 54'5 millió, 1934/35-ben 56'4 millió. Az a körülbelül kétmilliós plusz tehát* amelyre Horváth képviselő úr hivatkozott, tényleg fennforog. Ami a nyugdíjnál mutatkozó kiadási többletet illeti, abban a zárszámadási évben, amelyről itt szó van, a költségvetésben előirányoztatott 2395 millió, tényleg érvényesült a zárszámadás szerint 246'3 millió, a túikiadás 6'7 millió volt, aminek oka az, hogy 3482 fővel több nyugdíjas volt ellátandó, mint amennyi előirányozva volt. Nagyon örülök, hogy Horváth képviselő úr szóbahozta itt a nyugdíjkérdést. Erről a kérdésről nagyon részletesen nyilatkoztam a költségvetés általános vitáját lezáró beszédem-