Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

10Ö Az országgyűlés képviselőházának 1 Ernszit Sándor képviselő urat illeti a szó. Ernszt Sándor: T. Ház! A Ház Naplójában tegnapelőtti beszédemben van egy pont, amely félreértésre alkalmas. Az olasz hatalomról lévén ugyanis szó, én azt mondtam, hogy esetleg meglepetéseknek lehetünk kitéve a jövőben. Ez olyan kifejezés, amely alkalmas arra, hogy az olasz hatalom iránt bizalmatlanságot keltsen. Ezt nem szándékoztam mondani és kijelentem, hogy nem vagyok bizalmatlansággal az olasz hatalom iránt. (Helyeslés.) Elnök: Napirend szerint következik a magyar állam 1934. évi zárszámadásának és a legfőbb állami számvevőszék elnökének mind e zárszámadásra vonatkozólag, mind a törvényhozás által az 1934—35. költségvetési évre engedélyezett hitelekkel szemben az I. és II. félév végén mutatkozó eltérésekről szóló jelentései— nek tárgyalása. Az előadó Temesváry Imre képviselő úr, őt illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! A felelős magyar kormány megalakításáról szóló 1848:111. te. 37. §-a rendelkezéseinek tett eleget a kormány, amikor az 1934—35. évi állami költségvetésre vonatkozó zárszámadást a törvényhozás elé terjesztette. Miként bölcsen méltóztatnak tudni, a zárszámadás tárgyalása kettős célt szolgál. Az egyik cél az, hogy a kormány gazdálkodásának elbírálása után a felmentvényt megadhassuk, a másik pedig az, hogy következtetéseket vonhassunk le a záriszámadáson keresztül az államháztartás alakulása tekintetében gazdasági helyzetünk jövendő alakulására vonatkozólag. Ezt a kettős célt a zárszámadás természetesen csak akkor szolgálhatja kellőképpen, ha annak előterjesztésében késedelem nem nyilvánul meg. Az 1934—35. évre vonatkozó zárszámadást a legfőbb állami számvevőszék a törvényben előírt módon beterjesztette, úgyhogy a kormány azt még az 1936—37. évi költségvetés tárgyalása előtt a képviselőháznak beterjesztette és így a képviselőház minden egyes tagjának módjában állt e zár

: számadás alapján következtetéseket vonni mind az államháztartásra, mind pedig a gazdasági élet jövendő alakulására nézve. Az államháztartás 1934—35. évi gazdálkodásának legfőbb eredményeit a valódi kezelés fősommázata mutatja. E szerint az államháztartás tényleges kiadásai a tényleges bevételeket 15-9 millió pengővel multák felül. A zárszámadás fősommázata természetesen magában foglalja mind az összes kiadásokat, mind az összes bevételeket. Felöleli tehát a kölcsönbe vételeket, valamint mindazokat a kiadásokat, amelyeket a törvény, illetőleg: külön törvényes rendelkezések alapján esetleg kölcsönbevételekből kívánnak fedeztetni. A kölcsönbevételek az 1934—35. költségvetési évben 86-5 millió pengőt tettek ki. Ha már most ezt az összeget a bevételekből kikapcsoljuk és a kiadásokhoz a közigazgatás által az üzemek tartozásainak kiegyenlítésére átfutó kezelésben nyújtott 8 millió pengőt hozzáadjuk, akkor azt látjuk, hogy az államháztartás valódi kezelése tulajdonképpen 78-4 millió pengő hiánnyal zárul. A hiány kialakulásában azonban közrehatottak a külön törvényes felhatalmazás alapján felvett kölcsönök terhére végzett közmunkák is, amelyek éppen úgy, mint a kölcsön bevételek, a költségvetésben előirányozva nem voltak. Hogy tehát a zárszámadásban feltüntetett tényleges helyzetet össze tudjuk hasonlítani a költségvetési előirányzattal, ezeket a kiadásokat is, amelyek 14 milló pengőt tettek ki, ki kell U5. ülése 19S6 június 10-én, szerdán. kapcsolnunk ezekből az összegekből. Ilyen formán a valódi kezelésből kifolyólag 64.4 millió pengő pénztári hiány, — tehát állami deficit — mutatkozik, Minthogy pedig az 1934/35. évi költségvetési előirányzat mérlege szerint 66.1 millió pengő volt előirányozva, megállapíthatjuk, hogy a valódi kezelés pénztári eredménye az előirányzással szemben 1.7 millió pengővel kedvezőbb eredményt mutat. Önként következik, t. Ház, hogy egy deficittel záruló állami költségvetésnél a közszolgáltatási ós tárcabevételek által nem fedezett összegeket más forrásokból, tehát kölcsönbevételekből kell fedezni. Ezekre a kölesönbe vételekre nézve a kormány megkapta a felhatalmazást már akkor, amikor az appropriációs törvényt 1934/35-re a képviselőház elfogadta. Mint az előbb már voltam bátor említeni, a kormány 86<5 millió pengő kölcsönt vett fel. A kormány kölcsönfelvételi gesztiójára vonatkozólag, amely közgazdasági szempontból igen fontos jelenség, meg kell említenem, hogy ebből a 86.5 millió pengő kölcsönből voltaképpen csak 20-5 millió pengő kölcsön terhelte a hitelpiacot és ebből a 20-5 millió pengő kölcsönből a Magyar Államvasutak vettek fel 20 millió pengőt a Tébe kötelékébe tartozó 21 budapesti pénzintézettől, még pedig 4.5% kamatra, valamint 0,25% jutalék ellenében. A hátralévő 65.8 millió pengő kölesönművelet a Magyar Nemzeti Banknál levő külföldi hitelek pénztáránál bonyolíttatott le s legnagyobb részben csak abból állt, hogy a külföldre nem transzferálható államadóssági szolgálat helyettesítéseként pénztári jegyeket helyeztünk letétbe ennél az említett pénzárnál. Természetes, t. Képviselőház, hogy az államháztartás hiányainak fedezésére felvett kölcsönök révén az állam adóssága növekedett; ezenfelül gyarapodott az állam adóssága azáltal is, hogy a kölcsönök után esedékes kamatokat a hitelezőkkel egyetértésben történt megállapodással tőkésítettük; a védett birtokok teherrendezése érdekében is átvállalt az államkincstár jelentős összegű könyvadósságot, valamint az a körülmény is szaporította az állam adósságát, hogy egyes termelő és fogyasztó szövetkezetek eredményesebb működésére és tőkével való megerősítésére az 1934. , évi XXI. t.-<* 3. §-ában nyert felhatalmazás alapján az államkincstár 4 millió pengő tartozást, vállalt magáraVégül pedig említést érdemel az a 14 millió pengőnyi összeg is, amelyet a gazdaadóságok rendezésével kapcsolatban az államkincstár felvett a Nemzeti Banktól. Ezt az összeget azonban nem a tárca kezelésben, hanem a törvénvbeit külön erre a célra rendelt alap vételezte be és ezzel az összeggel a magyar királyi kincstárnak, a Nemzeti Bankái lévő adóssága most körül belül 70 millió pengőre emelkedett. Itt azonban meg kell jegyeznem, t. Ház, hogy ez a 70 millió pengőre felemelkedett tartozás is messze alatta áll annak a 158-4 millió pengő kölcsönnek, illetőleg tartozásnak, amely I

ákkor állt fenn, amidőn 1924-ben a Nemzeti Bankot megalapítottuk és amely tartozásunkat azóta jelentékeny mértékben lecsökkentettük. Lecsökkentettük pedig azokkal az Összegekkel, amelveket évről évre a banktörvény értelmében az államkincstárnak jutalékként tartozott átadni a Nemzeti Bank és azokkal az összegekkel, amelyek a pénzverési haszonból az államkincstárt illették meg. Egyébként az állami adósságok 1934—35. évi bruttó gyarapodása összesen 120-5 millió pengőt tett ki, bruttó fogyatkozása pedig főként a készpénzkiadással járó törlesztések ré-