Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

Az országgyűlés képviselőházának li az 1934:1. te. alapján nyugdíjazottak végellátási terheinek a nyugdíjalapra való hárítása révén 269.000 pengőt, a Révész-utcai áramfejlesztőtelep átengedésével 320.000 pengőt, a viszonylatvezetés módosításával — ez alatt azt kell érteni, hogy kevesebb kocsit fognak játatni — 560.000 pengőt, a költségvetési kiadási tételek végösszegének csökkentésével 1,200.000 pengőt, a beruházási programm végrehajtásával 760.000 pengőt és az önálló balesetbiztosításra való áttéréssel 250.000 pengőt, ami kitesz majdnem ötmillió pengőt. Méltóztatnak látni, hogy az előbb említett nyolcmillió pengős, majdan felmerülő hiányból a kalauzok táppénzének csökkentésével és egyéb ilyen takarékoskodással meg fognak takarítani 4'5 millió pengőt és a másik 3 és félmilió pengő hiány fedezésére van szükség a tarifák felemelésére. A belügyminiszter úr aláirta az ő szanálási rendeleteit, én azonban azokat el is olvastam, s azért tudom, hogy az általa 3 és félmillióban megállapított deficit miből áll elő. (vitéz Simogyváry Gyula: Az bizonyos, hogy elég gyengén sikerült!) Most is állítom és vallom, hogy felesleges volt a Bszkrt.-nál a tarifák emelése éis az a ímeggyződésem, hogy ezzel a kormány, illetve a kormány nevében eljáró főpolgármester a Bszkrt. deficitjét nem fogja tudni kiküszöbölni, nem fog tudni olyan eredményt elérni, amire számít, ami azt jelenti, hogy sokkal súlyosabbá fog válni a Bszkrt. helyzete. Mélyen t. Képviselőház! Sajnos, a belügyminiszter úr nincs itt, de a t. iparügyi miniszter úr is igazságot fog nekem adni abban, ha azt mondom, hogy egy üzemnél a megtakarítások" nem érhetők el a zöld asztal mellől. Egy üzemnél a gazdálkodás módjánál kell megtakarítani. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt kellett volna a fővárosnak megcsinálnia!) A t. miniszter úr tudja, hogy én azt az elgon^am.eljr neki is kedves volt, szívem egész melegével támogattam. (Bornemisza Géza iparügyi mmiszter: Nem tudta az autonómia megcsinálni.) Az volt a meggyőződésem, hogy ez lényegéten javította volna az üzemek vezetését. Dehogy visszatérjek annak dokumentálásáraJWgyan kell egy üzemnél megtakarítani és gaHmlkodni, ezzel kapcsolatosan egy nagyszerírwldát legyen szabad elmondanom. Egy üzemf^anyagbeszerzésénél előirányoznak évi egymillió pengőt. Az üzem folytatja a maga működését és novemberben észreveszi, hogy csak 500.000 pengőt adtak ki. Egészen bizonyos hogy abban a pillanatban az év hátralevőikét hónapjában az üzem minden osztálya, a vezérigazgatótól kezdve minden igazgatója , mindent el fog követni, hogy a még hátralevő félmillió pengő költségelőirányzatot felhasználja, bevásároljon és raktárra dolgozzon. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Miért engedi ezt a főváros!) Ezek azok a pontok, ahol meg kell fogni az üzemgazdálkodást & ahol olyan összegeket lehet megtakarítani, amely összegek megtakarítása azután feleslegessé teszi a tarifarevíziót. Ezért nehezményeztük és nehezményezzük ma is azt» hogy a belügyi kormányzat az autonómia nélkül és rendeleti úton akart a főváros pénzügyeiben megtakarítást elérni. Mert mi attól félünk, hogy az autonómia nélkül s a gazdálkodásnak közvetlen felügyelete és ellenőrzése nélkül elrendelt megtakarítások — bátor voltam már mondani — tulajdonképpen károkat fognak előidézni és ezáltal nagyobb veszteséget fognak a városnak okozni, mint amilyen hiányai és deficitjei eddig voltak a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. '-. ülése 1936 június 9-én, kedden. 91 fővárosnak és a városi üzemeknek. Miért? Mert az üzemnél, életbeléptetett üzemi státus tiszta közigazgatási státushoz hasonlóan közigazgatási fizetést, feladatkört és előléptetési lehetőségeket ró az üzemi alkalmazottakra és tisztviselőkre. Ennek következtében azok a tisztviselők, akik idáig teljes ambícióval, kereskedelmi szellemmel, nagy ügybuzgalommal próbálták az üzemek anyagi érdekeit is képviselni, kedvüket veszítvén, a közigazgatási akfcakezeléshez hasonlóan fogjak az üzemeket vezetni, ami magában foglalja azoknak az üzemeknek leromlását is. Még egy példára voltam bátor hivatkozni, méltóztassék megengedni, hogy erre most viszszatérjek, mert a belügyminiszter úrnak ezzel kapcsolatban adott válaszára sem állott módomban akkor részletesen nyilatkozni, illetve válaszolni. Azt hangoztattam, hogy amikor a táppénzeket elvonják és csökkentik és^ amikor kisemberek fizetését és javadalmazását csökkentik, ez nemcsak azoknak az alkalmazottaknak káros, hanem az egész közgazdasági életre károsan hat ki; helytelen és hiba az, hogy egy főváros példának okáért monopolisztikus kedvezményeket ad egy vállalatnak. Adott konkrét esetre mutattam rá. Ezzel a hivatkozásommal kapcsolatosan a belügyminiszter úr igen élénk és egészen szokatlan szemrehányást tett nekem, elbagatellizálván a dolognak tárgyi részét és kiélezvén 'egy olyan személyi részt, amelyre én soha nem hivatkoztam, amelyre hivatkoznom eszem ágában sem volt. Én tudniillik arról beszéltem, hogy a főváros polgármestere az összes városi hivatalokat, intézményeket, üzemeket és vállalatokat kötelezte arra, hogy a jövőben úgyszólván konkurrencia kizárásával egy hirdető vállalatnak adják fel az összes hirdetéseiket, plakátjaikat, propaganda irataikat stb. A belügyminiszter úr szemrehányást tett azért, hogy én ezt megemlítettem, mondván, hogy valamikor annak a vállalatnak ő volt az alapítója és ő volt az igazgatója. T. Képviselőház! En a vállalatnak nevét sem említettem meg, annál kevésbbé jutott eszembe alludálni, vagy gondolni is arra, hogy ez a belügyminiszter úrral valamilyen kapcsolatban volt, mert hiszen úgy tudom, ma nincs kapcsolatban, ennek következtében ez nem is tartozhatik ide a képviselőházhoz. (Klein Antal: Ki az alapítója?) A belügyminiszter úr azt mondta, hogy ő alapította, de kilépett onnan. (Klein Antal: Most kié a részvény többség? — vitéz Somogyváry Gyula: Nem az övé! — Klein Antal: Vannak még ilyen vállalatok, a rádió, Mti. hogy hem tudjuk kié! — vitéz Balogh Gábor: Meg kell nézni a kompaszt!) Az egyik megjegyzése az volt, hogy én rosszul tanultam meg a leckét, amikor azt mondottam, hogy monopóliumszerű kedvezményt kapott egy vállalat. (Zaj a bal- és a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy ugyancsak letegyem a képviselőház asztalára azt a rendeletet, amelyben szó szerint a következők foglaltatnak: (Halljuk! Halljuk! balfelol. — Felolvassa): »Utasítom a székesfőváros valamennyi r hivatalának, intézményének, üzemének és vállalatának vezetőjét, hogy a mai naptól 'kezdődően a vezetésük alá tartozó hivatal, intézmény, üzem, vagy vállalat minden idegenforgalmi propagandáját, külkereskedelmi propagandáját, általában pedig az összes külföldi és belföldi plakát-, hírlap- és Összes egyéb hirdetési pro13