Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának gabonából történik, — ez az adó a mezőgazdaságot nyomja. A gyáripar, amely veszteséges élelmiszerárak mellett jut hozzá az olcsó ipari munkához, munkásonkint megtérítést fizetne és minden imiportőr is fizetne az import-devizák után bizonyos összeget erre a célra. Ezek azok a gondolatok és eszmék,, amelyek — ismétlem nemcsak részemről, hanem a gazdaközönség részéről is — már tárgyaltattak és amelyeket mint a földmívelőasztály és az ország érdekében álló gondolatokat elfogadok. A továbbiakban legyen szabad egy másik kérdésre áttérnem és ez a mezőgazdasági munkások aggkori biztosítása. Rámutatok ennél a kérdésnél arra, hogy itt az országban van legalább is 500.000 olyan exiszteneia, aki ha megöregszik, róla senki a világon nem gondoskodik. Ezek a, nehéz mezei munkákat végzők, akik nappnta nem 6—8 órát, hanem sokszor 10—12 órát is dolgoznak és végzik ezt a munkát anélkül, hogy tudnák, öregségükre milyen sorsuk lesz. Ez a népréteg pedig értékes, erős anyag és jó katonaanyag. Ennek a mezőgazdasági munkásságnak az öregség idején beálló helyzetéről kell, hogy végre intézkedj ék a képviselőház, de nem szabad azzal megelégednie, hogy csak óhajként, vágyként tárgyalja ezt a kérdést, amely egyes gazdaságig intézményeknek és mezőigazdasági kamaráknak kérése. (Csoór Lajos: A meglévő határozatokat sem hajtják végre!) Elég szomorú. Erre vonatkozólag szintén tárgyaltam szakemberekkel és cík azt mondták, hogy ennek alapját a biztosító intézeteknél kell megkeresni és megtalálni. Hivatkoznak arra, hogy Mussolini azt a begyujtási alapot, amellyel lOaszország fellendítését megkezdte, azáltal szerezte meg, hogy államosította a biztosítást. Ez az álláspont, amelyet én — ismétlem — szakemberekkel való megtárgyalás után kifejezésre juttatok, felerészben óhajtja a biztosítást államosítani olyanformán, hogy természetesen a kártérítési összegek, tartalékok, költségek levonásával a^ díjtételek fele az államot illesse. A biztosító társaság^ is (megkapná ilyenformán a kártalanítást azáltal, ha például kötelezőleg lenne kiimondva a tűz- és jégkárbii'ztosítás, a magánalkalmazottak biztosítása és más kedvezményezések is juttathatók lennének. Ilyen például a közterhekkel egy rangsorba való sorozás, a bírói eljárásoknál esetleg behajtási kedvezmények, tűzbiztosítási kérdésekben pedig a szigorú törvényes intézkedés. Amikor erre rámutatok, rámutatok arra is, hogy az ipari munkásság mégis megkapja az siHLamtól a 4 millió körüli támogatást ós megkapja azonfelül a betegségig biztosítást, viszont a mezőgazdasági munkásság etokintetben semmi ítámogatást nem kap, illő tehát, hogy legalább ezt a megoldást adlja meg részére az állam. A megoldás. pedÜg — és^ ezzel befejezem beszédemét — a legolcsóbb módszer szerint az lenne, hogy például a gazda cseléd; je iuítán, a (munkaadó munkása után befizeti azokat a filléreket, amelyek egy részletes kimutatásban fel vannak tüntetve, a postatakarékpénztárnál, s ezáltal összejön olyan összeg, amely végül tőkésíttetvén, pár év múlva,, mint tőkeösszeg áll rendelkezésre e célra. A számítások szerint, amelyeket az idő rövidsége miatt nem részletezhetek, ez az elmélet 13 millió pengőre számít, mint biztosítási jövedelemre, ami (tehát erre a célra lenne évente fordítható, azonkívül ehhez íönnének a gazdáknak és a munkásoknak fillérei, úgy, hogy megfelelő KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 405 biztosítási alap jönne létre azokból a fillérekből, amelyet a gazdák és a munkások, illetőleg a munkaadók és a cselédek ezen a címen befizetnek. Ebből a biztosítást alapból, Vagy a tőkét és kamatait adnák ki egyszerre, a biztosított félnek rokkantsága^ esetére, vagy pedig járadékolt kapna. Ez utóbbi eset volna előnyösebb, mert ha 8 érvi várakfozási időt adunk, akkor olyan összegről lehetne már szó, hogy biztosítva volna a mezei munkásság. Ennek a kérdésnek a megoldását szintén igazi szeretettel és mele°r szívvel ajánlom a miniszter úr szíves figyelmébe. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vitéz GalánthayGlock Tivadar! vitéz Galánthay-Glock Tivadar: T. Képviselőház! A föl dinivel ésügyi miniszter úrnak, a földmunkások foglalkoztaltásáról tett igen értékes bejelentéséhez kiegészítőlég a kubikos íoldmunkásiök sorsára hívom fel a miniszter úr figyelmét, mert ezek a munkások, a legnagyobb nyomorral küzdenek. (Müller Antal: Ügy van! Derék jó magyar munkások!) A már közismert csongrádi, békési, stb kubikosokon kívül Kalocsán is jelenleg 500 kubikoscsalád van munkanélkül. Hangsúlyozni kívánom^ hogy a kubikos, mint szakmunkás és nem mint közönséges munkanélküli kezelendő. (Ügy van! Ügy van!) Ezen helyzeténél fogva a kubikos nemcsak az illető vármegyében, hanem az egész országban alkalmazandó. Kérem tehát a miniszter urat, hasson oda. hogy a kubikos szakmunkánál elsősorban csak ezek az emberek nyerjenek alkalmaztatást és ne a munkanélküliek szedett-veteltt e°ryvielege, akik nem is tudnak tisztességes kubikosmunkát végezn i. Hasonló a helyzet a fővárosnál, mert itt csak a budapesti lakosokat alkalniazizák és a kubikos csak kegyből, második vagy harmadik helyen jut munkához. Szükséges tehát, hogy a főváros ezt a rendelkezést legalább is a kubikusoknál hatályon kívül helyezze, hogy ezt az értékes munkás anyagot a fővárosnál is megfelelőképpen foglalkoztassák és így a kuíbikosság megfelelő keresethez jusson. T. Ház! Valamikor a magyar kubikos egész Európát bejárta. Ma ezek a lehetőségek nem állnak 'fenn és így kötelességünk, hogy őket itthon juttassuk az őket megillető kenyérhez. Meg vagyok győződve, hogy ezt a kérdést az egész országgyűlés teljes komolyságában magáévá teszi és éppen ezért kérem a (miniszter urat, hogy a kubikosok érdekében sürgősen intézkedni méltóztassék. (Helyeslés. — Müller Antal: Katonás beszéd volt!) Elnök: Kíván még valaki az első címhez szólni? (Nem.) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatük-e az első címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen) A Ház az első címet elfogadta. Következik a második cím. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a 2. elmet). Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Ifj. Balogh István! Ifj. Balogh István: T. Képviselőház! A földmívelésügyi miniszter úr által előirányzott egymillió pengőt elegendőnek tartom is ennélfogva a címet elfogadom. Szociális szempontból azonban ki akarok térni arra, hogy a múlt időknek az a telepítési rendszere, amelynek módozatait és mun56