Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

84 Az országgyűlés képviselőházának 1 összeget az új kongruás állások _ létesítésére, ami szintén az egyházak sorsán javít. Felvettünk 15 új hitoktatói állást és felvettünk azonkívül egy nagyon csekély összeget, 38.000 pengőt, — sajnos, többet felvenni nem lehetett — amelynek célja az, hogy a fizetéskiegészítő államsegélyek aránytalan elosztásában mutat-' kozó sérelmek orvosoltassanak azzal, hogy a felekezeti tanítói fizetésekkel legjobban sújtott egyházakat valami alkalmi megsegítésben részesítsük. Remélem, hogy ez mind kezdet és ezen az úton továblb fogunk tudni haladni. De méltóztassék megengedni, hogy Farkasfalvi Farkas Géza t. képviselőtársamnak egy kijelentésével kapcsolatban felhívjam valamire a t. Ház és a felszólaló képviselőtársaim figyelmé.t Earkasfalvi Farkas Géza képviselőtársam azzal íejezte be beszédét, hogy a, felekezeti iskolákat fenn kell tartani, szeretettel kell a felekezeti iskolákat támogatni, mert ezek az iskolák a legalkalmasabbak a,rra, hogy emelkedett lelkületű és hazafias gondolkozású, jellemerős férfiakat neveljenek. En teljesen egyetértek képviselőtársamnak ezzel a kijelentés'ével, de hozzá kell fűznöm azt, hogy ezeknek az iskoláknak ezt a nagy erkölcsi értékét, súlyát és jelentőségét nem, kis mértékben adta. meg az, hogy azok az egyházi autonómiák, amelyek ezeket az iskolákat létesítették, ezeknek fenntartására messzemenő áldozatkészséggel áldoztak mindenkor, ezeknek fenntartását saját szívügyüknek tekintették, és én mondhatom, hogyha, egyre nagyobb mértékben az állami megsegítés útjára térünk át és nem maradunk azon az úton, hogy az autonómiák és azok tagjai imaguk igyekezzenek a legmesszebbmenő szeretettel és áldozattal dotálni iskoláikat, ezeknek az iskoláknak ez a jellege fog szenvedni és egyben akkor mindaz az üdvös hatás és eredmény is, amely ezeknek az iskoláknak működéséből fakad, hanyatlásnak fog indulni. En tehát azt ajánlom, hogy kint az országban a kerületekben, az egyházaknál, ahol járnak, erre a szempontra is mutassanak rá a t. képviselő urak, hogy nagyobb áldozatkészséget tanúsítsanak közvetlenül az egyházak és az iskolák fenntartói, mert ezt kívánja az egyes felekezeti iskolák érdeke és kívánják mindazok az érdekek, amelyek ezeknek az iskoláknak fenntartásához fűződnek. Ismétlem, teljes megértéssel vagyok azok iránt, amiket a t. képviselőtársaink itt elmondtak. Szeretettel karolom fel ezeket a kérdéseket és magam is azon leszek, hogy — ha, lehet, — haladjunk előre az egyházak helyzetének megjavításában. Kérem a cím változatlan elfogadását. Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak a 3. címet elfogadni 1 (Igen!) A cím elfogadtatott. Következik a 4. cím. vitéz! Kenyeres János jegyző (olvassa): »Művészeti célok támogatása.« Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!), Ha szólni senki sem kíván, a címet, miután az nem támadtatott meg, elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. cím. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Művészeti tanintézetek.« Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a cím ímeg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. cím. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Tudományos célok támogatása.« 33. ülése 1936 május 20-án, szerdán. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. cím. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Egyetemek és tanárképzők.« Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Soltész János! Soltész János: T. Ház! A költségvetés egyik legnagyobb tétele az egyetemekre fordított összeg. Ha nézzük a számoszlopokat, látjuk, hogy a magyar állam főiskoláira 16,178.400 pengőt költ a jövő évben. Részletenként felsorolva a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemre 5% millió pengőt fordít, a szegedi egyetemre 2 millió pengőt, a debrecenire 2

Va milliót, a pécsire 1 milliót, a József műegyetemre pedig több mint 2V2 milliót. Ezzel szemben ugyancsak a költségvetés adatai azt mutatják, hogy ezeknek az intézményeknek bevételei összesen 2,960.600 pengőt tesznek ki. E bevételekből a tandíjbevétel összesen 457.320 pengővel szerepel, az a hiány tehát, amelyet az aduból fedezni kell, 13,217.800 pengőt tesz ki. Ez a hatalmas, szinte óriási tétele a költségvetésnek, úgyszólván tisztára adóból fedeztetik. Nagyon szép a kultúra, szükség is van rá és a magyar egyetemek mondhatni Európának legmagasabb színvonalán állanak és úgy a tanári kar, mint a tanulóifjúság karöltve azon dolgozik és azon fáradozik, hogy ennek az országnak megfelelő tudással és rátermettséggel, lelki felkészültséggel bíró intelligenciát szolgáltassanak. Azonban, ha ezeket a hatalmas terhehet nézzük és azt látjuk, hogy ezek adófillérekből tevődnek össze, amely adófillérekben benne van az egyszerű napszámosnak s a legkisebb kisbirtokosnak, kisgazdának, kisiparosnak adófillére is, akik ezeknek az intézményeknek áldásaiból úgyszólván alig részesülnek, akkor felvetődik az a kérdés, hogy hogyan lehetne, vagy nem volna-e mód arra, hogy valami úton-módon az ilyen főiskolák fenntartásával járó terheket bizonyos mértékben azok vállaira hárítsuk, akik azokat igénybe veszik, akiknek gyermekei ott járnak iskolába. Hiszen kétségtelen, hogy az egyetemekre úgy a szegényebb néposztálynak, mint a vagyonosabb néposztálynak gyermekei is egyformán járhatnak, egyforma kiképzést nyernek, és azt mondhatom, hogy azt a tudást, amit ott kimérnek, amit ott nyújtanak, egyforma , értékért, egyforma árért szolgáltatják. Bár a szegényebb néposztály gyermekei számára bizonyos kedvezményeket nyújtanak, nincs semmi akadálya annak, hogy például több tandíjnemet állapítsanak meg és a vagyonosabb, a nagyobb anyagi képességekkel rendelkező szülők gyermekei után magasabb tandíjakat szedjenek, hogy ezzel legalább csökkentsék az egyetemek deficitjét, amely deficitnek fedezésére az adózók filléreit használják fel. T. Ház! Es itt nyomul ismét előtérbe az a kérdés, amelyet több képviselőtársam érintett és ez a kultúrádé bevezetése. A kultúradó kérdésével, amint a kultuszminiszter úr mondotta, már foglalkozik a miniszter úr és a pénzügyminiszter úrral tárgyalni kíván ebben a kérdésben. Horváth Zoltán t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy az előző kultuszminiszter urak és államtitkár urak szinte kötelező Ígéretet tettek arra, hogy ezt a kérdést bizonyos formában meg fogják oldani. Erre okvetlenül szükség van, mert nem' lehet kívánni azt, hogy